A tavasz két legfontosabb szerzői jogi konferenciái közül az első 2017. április 4-5-én került megrendezésre Budapesten az Andrássy Egyetem dísztermében. A második (nekünk, Copy21-eseknek talán kicsit még fontosabb is) májusban lesz Szegeden. Ebben a bejegyzésben az elsőről olvashattok, leginkább „gondoaltkivonatokat”, mivel egyszerre figyelni a szpíkerekre és blogbejegyzést készíteni legalább osztott figyelmet kívánna, azzal pedig sajnos nem vagyok megáldva. ? A bejegyzés második felét Ujhelyi Dávid kolléga jegyzi, aki részt vett a konferencia második napján is, valamint olvashatunk két „vendég-bekezdést” Grad-Gyenge Anikó kolléganőtől.

Mivel Szegedről a Budapestre való közlekedés igen időigényes, így a nyitó előadásról sajnos lemaradtam, így a tudósítás Dr. Łuszcz Viktor, az SZTNH Elnöke előadásával kezdődik.

[Update: Munkácsi Péter kollégánk volt szíves néhány mondatban összefoglalni, amiről a bejegyzés szerzője lemaradt. Eszerint „Kecsmár Krisztián államtitkár úr bevezető gondolatként  – Manuel Castells alapján –  utalt napjaink hálózati társadalmának kialakulására, a pozitív és negatív hatásokra, idézve az elterjedt bonmot-t: ”Mert Instagramon híresnek lenni olyan mint Monopoly-ban „gazdagnak”. Államtitkár úr beszédében a digitális korszak szerzői jogi jogalkotói, döntéshozói előtt álló lehetséges nemzetközi, európai és hazai szintű feladatok, célok rövid áttekintése előtt kitért a szerzői jog közgazdasági  vonatkozásai okán arra, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) először 2003-ban publikált útmutatója alapján két évvel később a Magyar Szabadalmi Hivatal végezte el a régiónkban első alkalommal a magyarországi szerzői jogi ágazatok gazdasági súlyának felmérését.”]

[Folytatás] Az elnök úr a szerzői jog jelenlegi helyzetét egy tetriszhez hasonlította, amely játék a pályákon való előre haladással egyre nehezebbé válik.

A szerzői tetriszében a digitális kihívások nehezítik a „pályákat”. Az akadályok között az új technikák, (pl. Netflix, Google News) elterjedése okozza a legnagyobb nehézséget a jogosultaknak, miközben arra törekszenek, hogy kielégítsék a széleskörű felhasználói igényeket. Minden szereplőnek ebben az új közegben együttműködve kell megalapítani az új együttműködés hálózatát, legyen szó akár regionális, akár európai, akár nemzetközi szintről.

Sylvie Forbin, a WIPO főigazgató-helyettese a Szerzői jog a digitális korban: WIPO trendek és kezdeményezések című előadásában elmondta, hogy hivatalának első fél évében arra a következtetésre jutott, hogy a szerzői jog a kulturális és gazdasági fejlődés egyik fontos mozgatója. Azonban néhány országban nem mindig hordoz pozitív képet. Hogyan kellene a legjobb módon egy olyan pályát kialakítani az összes játékosnak a kreatív gazdaságban, ahol a szabályok megfelelően be vannak tartva?
E kérdés megválaszolására feltérképezték, hogyan érvényesülnek a szerzői jogi szabályok, különösen a WIPO internetszerződései a tagállamokban. Néhány országban mindössze „fél oldalnyi” szerzői jogi szabályanyag igyekszik a rendkívül komplex jogterületet lefedni. Ezeket az államokat tanácsokkal kell segíteni. További problémát jelent, hogy a WIPO 189 tagállama közül nem csatlakozott mindenki a WCT/WPPT, valamint a pekingi szerződésekhez. Pedig éppen ezek a szerződések biztosítanák azt a védelmi hálót, amely a szerzői jogok nemzetközi védelméhez szükséges lenne. A jogalkotási folyamatban példaként említette, hogy nyitottak a a vizuális alkotásokat készítő képzőművészek és fotográfusok követő jogának, valamint a jogkimerülés újra gondolására, annak érdekében, hogy ők is hozzájussanak a megfelelő díjazáshoz.

Id. Dr. Ficsor Mihály, az SZJSZT tagja, a WIPO főigazgatójának korábbi helyettese a Szerzői jog a digitális korban: Az európai jogalkotás és esetjog új fejlődési irányai című előadását egy idézettel kezdte: „A hetedik magad légy!” Amelyet a megelőző előadónak címzett. Ezután kiemelte, hogy ez az első WIPO konferencia ebben a gyönyörű országban, amelyben felszólalhat. Harmadik előadónk abban is az első volt, hogy magával hozta végtelenül hosszú diasorát, amelyet egy nagyon régi kalasnyikov tüzelési sebességével pörgetett, és néhány ponton megállított.

Az első, kb. 15 másodpercre megállított dián az EU digitális egységes piacról szóló reformcsomagjáról beszélt, amelyet részletesen be is mutatott. Id. Ficsor Mihály kiemelte, hogy Francis Gurry megállapítását a közvetítő szolgáltatók kimagaslóan fontos helyzetéről „legalább annyira fontosnak tartja, mint a Bibliát, a Torát, vagy Buddha tanításait.” Azokkal az anti-copyright ideológiákkal és lobbicsoportokkal azonban nem tud egyetérteni, amelyek a szerzői jog intézményrendszerét aláásni szeretnék. A lobbi a felelősség kijátszására jelen volt az internethozzáférés-szolgáltatók esetében is, akik megpróbálták első körben elkerülni a felelősséget. Ha ez az elsődleges felelősség esetében sikerült is, a másodlagos felelősség már terhelte őket. Az előadó kitért továbbá az Elker-irányelv részletszabályaira, amelyek az egyszerű adattovábbítást végző szolgáltatókra (mere conduit) nézve állapítanak meg kötelezettségeket, valamint az értesítési és eltávolítási eljárás magyarországi szabályozására és németországi esetjogára (pl. Atar v. RapidShare). Az InfoSoc-irányelvet érintve szó esett a blokkolásra irányuló végzésekről, illetve említés került az „iparközi-együttműködésről” (cross-industry co-operation), illetve a „follow the money” törekvésekről, amelyek nem voltak igazán sikeresek (mind a SOPA, mind a PIPA kezdeményezésekben megbuktak).

Dr. Antal Nikodémus, a Nemzetgazdasági Minisztérium Digitális Gazdasági és Innovációs Főosztályának főosztályvezetője, moderátor nyitobeszédében kiemelte, hogy a szellemi alkotások joga és benne a szerzői jog a magyarországi újraiparosítás és a gazdasági fellendülés egyik legfontosabb szegmense, amely mellett a kormányzat mélyen elkötelezett. A „digitális ökoszisztéma” megteremtésében nem csak a magyarországi szervezetekkel (pl. SZTNH), hanem a visegrádi országok és az Európai Unió hivatalaival is a legjobb partnerségre törekszenek.

Petteri Sinervo, a finnországi Turku Egyetem kollégája a szerzői jog gazdasági aspektusainak metodológiai aspektusait vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy fontos megérteni, mennyibe kerül pontosan egy szerzői mű megalkotása, milyen úton jutnak el a felhasználási díjak a jogosultaknak, és milyen értékesítési láncot járnak be a szerzői művek. Azt is elengedhetetlenül fontos szem előtt tartani, hogy megváltozott a műpéldányok felhasználásának szokása, új üzleti modellek születtek, új iparágak kezdtek felhasználni szerzői jogvédett műveket és széles körben elterjedtté váltak az open licensing megoldások.

Sophio Mujiri, a grúz Nemzeti Szellemi Tulajdoni Központ elnökhelyettese ugyancsak gazdasági szemszögből közelítette meg a szerzői jogot. Három fontos elemet vázolt fel, hogy a szerzői jog a lehető legmagasabb mértékben járuljon hozzá a gazdasági teljesítményhez: ezek a megfelelő jogérvényesítés, az erős jogi keretek és a fejlett szerzői jogi iparág. Példaként hozta J. K. Rowling-ot, aki a Harry Potter kasszasikerén több mint 2,2 millió dollárt kasszírozott. A könyv 450 millió példányban került kiadásra, 68 különféle nyelvre fordították le, a filmek pedig 7,5 milliárd dolláros forgalmat generáltak. Egyetlen szerző szerzői alkotása egészen döbbenetes mértékben volt képes befolyásolni a szerzői jog gazdaságát. Az előadó Harry Potter után kitért hivatala legfőbb feladatára, a szerzői jogi kapacitások, a jogosultak jelenlétének és helyzetének erősítésére és a szerzői jogi tudatosság fejlesztésére.

Simon Dorottya, az SZTNH közgazdasági elemzője arról a tanulmányról beszélt, amely a szerzői jogi ágazatok gazdasági súlyát elemzi. Az elemzések szerint a szerzői jogi kötődésű iparágak a gazdaságban lassú, de biztosan emelkedő hozzájárulást tesznek, amely meglehetősen magas, 8,3%-os arányú, illetve 7,3%-kal járul hozzá a foglalkoztatáshoz is. Ez magasan a WIPO átlag felett van, ami felettébb üdvös. A „mag-szerzői jogi iparág szereplő 67%-kal veszik ki a részüket ebből az arányból. A legmagasabb részesedése a szoftver és adatbázis szektornak van, amelyet a sajtó és az irodalom követ, majd a zene, előadóművészet, mozgókép, rádió és televízió, hirdetések és fotóművészet követ. Az export a sajtónak és az irodalomnak köszönhetően 2007-ben meghaladta az import volumenét.

Gyta Berasneviciute, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala Szellemi Tulajdoni Jogsértésekkel foglalkozó Megfigyelőközpontjának szerzői jogi szakértője a szellemi alkotások európai gazdaságban betöltött szerepéról beszélt. Hangsúlyozta, hogy nem csak a fehér, hanem a gazdaság szürke oldala is gyarapodott az utóbbi évek áttörései következtében. Világszerte 338 milliárd dollárnyi, uniós szinten pedig 85 milliárd dollárnyi veszteség érte a szellemi tulajdon jogosultjait és több mint 2 ezer munkahely szűnt meg annak köszönhetően, hogy a felhasználók nem a legális csatornákat veszik igénybe a szükségleteik kielégítésére.

Adriana Moscoso del Prado Hernández, az International Confederation of Societies of Authors and Composers (CISAC) jogi igazgatója szervezetének legfontosabb tevékenységi köreit és eredményeit ismertette.

A második nap első szekciójában a résztvevők az Európai Unió tagállamaiban az out-of-commerce művekkel kapcsolatos, már létező szabályozási megoldásokat (illetve azok hiányát és a belőle fakadó problémákat), valamint a DSM-irányelv tervezetében szereplő az uniós javaslatot járták körbe. A szekciót Adéla Faladová, a cseh Kulturális Minisztérium Szerzői Jogi Osztályának vezetője koordinálta. A szekciót Kertész Bence indította előadásával, aki az Európai Bizottság képviselőjeként, és a javaslat egyik készítőjeként mutatta be a Bizottság tervezetét. Kertész Bence röviden ismertette azokat a megfontolásokat, amelyek alapján a Bizottság kialakította a közös jogkezelésre épülő megoldási javaslatát, utalva a Soulier and Doke ügy hatásaira és azok kezelésének szükségességére is. Kertész Bence elmondta, hogy a javaslat nem a legvitatottabbak közé tartozik a DSM-irányelvben szabályozni kívánt területek közül, kisebb módosításokkal várhatóan elfogadásra fog kerülni.

Jakub Slovak, a szlovák Kulturális Minisztérium Média, Audiovizuális és Szerzői Jogi Főosztályának szakértője beszélt a szlovák szabályozás bevezetésének és gyakorlatának újabb problémáiról, hangsúlyozva, hogy a szabályozás szintén figyelemmel van a Soulier and Doke ügyben hozott európai bírósági döntésre, mivel az nem állít a szerzők elé akadályokat a közös jogkezelési rendszerből való kilépés tekintetében. Ezt követően Karol Kościński, a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium IP és Média Osztályának igazgatója tartott prezentációt a nem rég bevezetett lengyel szabályozásról. Hangsúlyozta, hogy az elsődleges cél a kulturális örökség hozzáférhetővé tétele volt és nem a piaci szereplők könnyebb jogszerzését állították a szabályozás fókuszába. Ezt követően kapott szót Rémi Gimazane, aki annak a francia modellnek a bemutatásába kezdett bele, amely a legtöbb vitát váltotta ki az utóbbi időszakban és amely egyébként a Soulier and Doke-döntés óta is működik. Végül Grad-Gyenge Anikó beszélt arról, hogy ugyan Magyarországon is volt kísérlet egy önálló szabályozás bevezetésére, de ez a Bizottság javaslatának bevárása miatt egyelőre várat magára. Az előadásokat követően Kertész Bence reagált arra a felvetésre, hogy a tervezet miért követel meg szélesebb reprezentativitást az OOC-jogkezelőktől, mint amit általában az uniós jog előír (álláspontja szerint a “broadly representative” feltétel végeredményben kevésbé szigorú, mint a “representative” követelmény), illetve az OOC és az árvamű-rezsim elkülönítését a tervezet szándékosan nem végzi el, ráhagyva ezt a felhasználókra.

Id. Dr. Ficsor Mihály a Nyilvánossághoz közvetítés értelmezési kérdései című szekció felvezetésében arról beszélt, hogy nagy különbség van az amerikai és az európai igazságszolgáltatási rendszerek között a tekintetben, hogy hogyan ítélik meg a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogát. A probléma egyik alapvető gyökere az új nyilvánosság szinte mérhetetlen mérete, amely a hotelszobáktól egészen a hyperlinkekig terjed. Ficsor egy hármas „esetjog-kapcsolatot” hozott példának: a SGAE-TV Catchup-Svensson ítéleteket. Ezekben az ítéletekben közös vonás az új nyilvánosság problematikája. Új nyilvánosság nélkül ugyanis nem beszélhetünk a nyilvánossághoz közvetítés jogának maradéktalan megvalósulásáról. Az Új remény a GS Media-ügyben rejlik, amely korrigálta a hármas ítéletben hozott döntéseket. Ebben az ügyben feltették azt a kérdést, hogy mi a helyzet akkor, ha a forrás jogszerűtlen volt? Ha a felhasználó tudott arról, hogy a tartalom jogszerűtlen forrásból származik, akkor cselekménye jogellenes, engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítésnek minősül Ez az érvelés megnyitotta az utat az esetjog további fejlődése előtt, például a Soulier-ügyben.

Dr. Silke von Lewinski professzor asszony, a Max Planck Intézet Nemzetközi Jogi és fejlődő országokkal kapcsolatos ügyek osztályának kutató munkatársa és osztályvezetője feltette a kérdést, hogy ki minősül felhasználónak (user), aki megosztja az adott tartalmat, illetve hogyan lehet alkalmazni az Elker-irányelv „védett kikötő” intézményét. Az első kérdésre adott választ a Svensson-ügy adta meg, amely szerint felhasználó az, aki a magatartása alapján a nyilvánossághoz közvetítést kivitelezi. Mellettük egyidejűleg és kapcsolódó jelleggel felelősséggel tartoznak azok a szolgáltatók, akik a nyilvánossághoz közvetítést lehetővé teszik, elősegítik. A második kérdésre adott válasz lényege abban ragadható meg, hogy egy szolgáltató csak akkor felelős a felhasználó magatartásáért, ha aktív szerepet játszik a jogsértés kivitelezésében.

Michele Woods, a WIPO Szerzői Jogi Osztályának igazgatója megosztotta a hallgatósággal hivatala munkásságát, illetve azt, hogy a WCT/WPPT tagországok nem mindegyikében vannak tisztában azzal, hogyan mozdítsák elő a szerzői jogi rezsimjeik fejlődését.

Erin Simon, a Google San Francisco-i tanácsadója pragmatikus szemszögből közelítette meg az európai szerzői jogi kérdéseket. Számára a legizgalmasabb kérdés a linkelés problematikája, vagyis az, hogy mi is igazából a link. Amikor meglátogatunk egy oldalt, egy szervert kérünk fel, hogy küldje el a megtekinteni kívánt oldalt a számítógépünkre. Amennyiben a link egy olan tartalomra mutat, amely egy második szerveren van, a kommunikációs kapcsolatba belép még egy szereplő, de a két szerver egymással nincs egymással kapcsolatban. Az USA szerzői joga kimondja, hogy amennyiben az adott szerveren jogellenes tartalom van, akkor a szerver üzemeltetője felelős a jogsértésért, legalább a másodlagos felelősség szabályai szerint. A másodlagos felelősség feltétele tehát először is az, hogy legyen direkt jogsértés a felhasználó részéről, amely jogsértésről a szerver üzemeltetője, amelyen a tartalom található volt, tudomással bír. Erin Simon hangsúlyozta, hogy a linkelés egy kommunikációs tevékenység, ahol jelentősége van az új nyilvánosságnak.

Ugyan csak a konferencia első napjára volt alkalmam ellátogatni, mindenképpen érdemes és érdekes volt időt áldozni erre a ritka eseményre.

A Szerzői jogi kivétlek és korlátozások a digitális korban című panel ugyancsak igen nagy neveket sorakoztatott fel. Az előadók között volt Michele Woods, a WIPO Szerzői jogi osztályának igazgatója, Prof. Dr. Silke von Lewinski, a Max Planck Intézet Nemzetközi Jogi és Fejlődő Országokkal Kapcsolatos Ügyek Osztályának osztályvezetője, Bodó Balázs, az Amszterdami Egyetem IViR kutatócsoportjának tagja, és Irina Lucan-Arjoca, a román Szerzői Jogi Hivatal főigazgató-helyettese. A panelt Jana Veselská, a szlovák Kulturális Minisztérium Média, Audiovizuális és Szerzői Jogi Főosztályának osztályvezetője moderálta.

Az előadások közül – teljesen önkényes módon – két előadást szeretnék kiemelni. Egyrészről Michele Woods prezentációját, aki kiemelte, hogy a kivételek és korlátozások témakörére tradicionálisan nemzeti kérdésként tekintettek, a globális digitalizációval mégis egyre nagyobb szerepe van a nemzetköz jogharmonizációnak. Műhelytitokként megemlítette, hogy jelenleg a könyvtárak archiválási célú szabad felhasználása, az oktatási-kutatási célú szabad felhasználások, és a fogyatékkal élők, de nem látássérültek számára biztosított felhasználások vannak terítéken a WIPO előtt.

Bodó Balázs rendkívül érdekes előadásban számolt be az IViR kutatócsoport legfrissebb empirikus alapokon nyugvó kutatásának eredményeiről, amely azt vizsgálta, hogy egy blanket licence bevezetése milyen hatásokkal lehetne a felhasználások engedélyezésének jelenlegi rendszerére. Megtudhattuk, hogy a mintegy ötezer válaszadó mintegy kétharmada valamilyen alternatív licencelési módot választana inkább, továbbá ha egy válaszadó minél inkább kihasználja a digitális kor által biztosított lehetőségeket, annál valószínűbb, hogy nem a jelenlegi status quo mellett teszi le a voksát. Továbbá megállapította egyrészről, hogy jelenleg a felhasználók egyértelműen nem azt kapják a digitális szolgáltatásoktól, amit elvárnának (hanem kevesebbet), illetve a kizárólagos jogok gyakorlásának és érvényesítésének jelenlegi rendszere igen költséges, és más utakon valószínűleg a jogosultak is nayobb bevételekre tehetnének szert.

Lezárásként megállapíthatjuk, hogy egy kifejezetten hasznos és izgalmas, komoly neveket felsorakoztató rendezvényen vehettünk részt, amiért nagy köszönet illeti az esemény szervezőit.