Marrákes-sztori revisited – Néhány gondolat az Európai Bíróság A/3/15 sz. véleményéről

Kaskovits Melinda és Munkácsi Péter idén januárban háromrészes sorozatban járta körül Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) a vakok, a látáskárosultak vagy az olvasási képességükben másként korlátozott személyek kiadott művekhez való hozzáférésének előmozdítására irányuló Marrákesi Szerződésével kapcsolatos aktuális ismereteket, fejleményeket (itt, itt és itt). A szerzőpáros a történet folytatásaként az Európai Bíróság A/3/15 sz. nagytanácsban hozott véleményét foglalja össze ezúttal egyetlen blog bejegyzésben.

  1. február 14. napján az EU jövőbeli külső hatásköreinek gyakorlásában, a szellemi tulajdont érintő nemzetközi megállapodások létrehozatalában, megkötésében jelentős hatással rendelkező véleményt adta az Európai Bíróság nagytanácsban eljárva:

„A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi egyezmény megkötése az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.”

A 3/15. sz. vélemény logikáját követve vesszük sorra a nagytanács elé terjesztett észrevételekre adott válaszokat, így építve fel a kizárólagos uniós hatáskör kimondásához vezető logikai útvonalat. A vélemény hivatalos fordításának érdekessége, hogy az eddig használt „Marrákesi Szerződés” írásmód helyett a „marrákesi egyezmény” megjelölést alkalmazza, cikkünkben azonban továbbra is a megszokott módon említjük a dokumentumot.

1. Kereskedelempolitikai vonatkozások

A Bíróságvéleményében először a közös kereskedelempolitikai vonatkozásokra tért ki,amellyel kapcsolatban az elé terjesztett észrevételek a következők voltak:

„A cseh, a francia, az olasz, a magyar, a román és a finn kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a marrákesi egyezmény megkötésére az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 207. cikk alapján.” (40.pont)

Korábbi blog posztunkban már utaltunk Wahl főtanácsnok indítványára (itt), amelyben azt javasolja a Bíróságnak, hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Marrákesi Szerződés megkötésére.

A Bíróság álláspontjában azt vette górcső alá, hogy ezen Szerződés egészben vagy részben kapcsolódik-e az EUMSZ 207. cikkben meghatározott közös kereskedelempolitikához, amely az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja[1] értelmében az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A vizsgálat kiinduló pontjaként a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szolgál, amelyből kitűnik, hogy önmagában az a körülmény, hogy az Unió valamely jogi aktusának bizonyos kihatásai akkor lehetnek, ha kifejezetten a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat érinti, amennyiben alapvető célja e kapcsolatok előmozdítása, elősegítése vagy szabályozása, és azokra közvetlen és azonnali hatást gyakorol (Daiichi Sankyo és Sanofi‑Aventis Deutschland ítélet, C‑414/11, EU:C:2013:520, 51. pont; Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑137/12, EU:C:2013:675, 57. pont).

A szerződés célját és tartalmát vizsgálva a Bíróság véleményében kiemeli, hogy Marrákesi Szerződésnek a hozzáférhető formátumú példányok importjára és exportjára vonatkozó szabályai kétségtelenül az ilyen példányok nemzetközi forgalmára vonatkoznak. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából azonban az következik, hogy az ilyen szabályok közös kereskedelempolitikával fennálló kapcsolatának értékelése céljából az e szabályok által követett célt kell figyelembe venni (87-88. pontok).

A vélemény szerint a Marrákesi Szerződésnek nem kifejezetten a hozzáférhető formátumú példányok nemzetközi kereskedelmének előmozdítása, megkönnyítése vagy szabályozása a célja, hanem az, hogy javítsák a kedvezményezett személyek életfeltételeit annak megkönnyítésével, hogy e személyek hozzáférjenek a többi szerződő fél területén többszörözött, hozzáférhető formátumú példányokhoz.

A hozzáférhető formátumú példányok exportja engedélyezésének a szerződés 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettsége kizárólag a valamely felhatalmazott szervezet által végzett exportra terjed ki. A Marrákesi Szerződés 2. cikkének c) pontjából következik, hogy e szervezeteknek a kormányuk által felhatalmazott vagy elismert szervezeteknek kell lenniük, nonprofit alapon kell eljárniuk, és kizárólag a kedvezményezett személyek számára kell nyújtaniuk szolgáltatásaikat. Következésképpen, noha az említett Szerződés 4. cikkének (5) bekezdése értelmében nem kizárt, hogy az ezen Szerződés 5. cikke által szabályozott export díjazás tárgya legyen, arra csak az exportőr tevékenységének nem haszonszerzési célú jellege által kijelölt korlátok között kerülhet sor. (92-93. pontok)

Az elemzés végén megállapítást nyer, hogy a Marrákesi Szerződésnek nem tárgya vagy célja a nemzetközi kereskedelem liberalizálása vagy előmozdítása, a Marrákesi Szerződés megkötése – a Bíróság szerint – nem tartozik az EUMSZ 207. cikkben meghatározott közös kereskedelempolitika hatálya alá, és ennek következtében azt, hogy az Unió az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel ezen szerződés megkötésére. (101. pont)

2. A hatáskör vizsgálata EUMSZ 3.cikk (2) bekezdés[2] alapján

„A […] cseh, a francia, az olasz, a litván, a román és a finn kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján ezen egyezmény megkötésére, mivel az nem érintheti a közös uniós szabályokat vagy változtathatja meg azok alkalmazási körét.” (50. pont)

A Bíróság álláspontjában egyértelműsíti, hogy a kizárólagos hatáskör esetei közül ebben az esetben csak az bírhat relevanciával, miszerint nemzetközi megállapodás megkötése „a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja”. (103-104. pontok) Értelem szerűen csak akkor lehetséges a meglévő közös szabályok érintése illetve azok alkalmazási körének megváltoztatása, ha az adott nemzetközi kötelezettségvállalásról – egy átfogó elemzés elvégzése után – bebizonyosodik, hogy jelentős mértékben már az uniós jog által lefedett területre vonatkozik. (107-108. pontok)

A Marrákesi Szerződés esetében ez a tény meglehetősen egyszerűen bizonyítható, amelyet a Bíróság véleményében több érvvel támaszt alá.

A Szerződésben meghatározott egyik célkitűzés a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítése érdekében a szerzők műfelhasználásra adott külön engedélye alóli kivétel alkalmazása, amelyre jelenleg is lehetőséget ad az InfoSoc-irányelv. Eszerint „a fogyatékos személyek által végzett, a fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő, nem kereskedelmi jellegű felhasználás tekintetében, az adott fogyatékosság által indokolt terjedelemben” a többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés nem köthető a szerző engedélyéhez. (110-111. pontok)

A Marrákesi Szerződést tehát az InfoSoc-irányelv által harmonizált területen kell végrehajtani. (112. pont) Az irányelv azonban az uniós jog részleges harmonizációját végezte csak el, hiszen nem célja a szabályozási különbözőségek teljes mértékű megszüntetése. (115. pont) A kivételek opcionális jellege miatt a tagállamoknak meglehetősen széles mozgásteret biztosít a szabályozás a belső jogba történő implementáció során.

A Bíróság, bevezetve egy kivételt az ún. ERTA-doktrína alól,[3] párhuzamot vont korábbi 2/91. számú véleményével, amelyben a rendelkezések minimumkövetelmény jellege miatt nem mondta ki az EU kizárólagos hatáskörét. (Lásd bővennen az European Law Blog írását.) Mivel jelen esetben a jogi védelem minimális szintje nincs meghatározva, a kivétel alkalmazásával a tagállamok a főszabálynál (a műfelhasználás engedélyhez kötöttségénél) alacsonyabb szintű védelmet deklarálnak. (119-121. pontok) Természetesen ezt csak az irányelvben meghatározott keretek között, az irányelv céljának és a háromlépcsős tesztnek tiszteletben tartásával tehetik meg. (122-126. pontok)

Ezzel szemben a Marrákesi Szerződés a szóban forgó kivétel megvalósítását kötelező jelleggel írja elő, amely a tagállamok mindegyikére azonos feltételekkel alkalmazandó. A kulcs tehát az eddig is létező lehetőség helyett a látássérültekre vonatkozó kivétel bevezetésének kötelezettségében rejlik, a Szerződés megkötése által tehát a benne foglalt szabályozás a „meglévőt érinti, és alkalmazási körét megváltoztatja”. (127-129. pontok) A megállapítás abban a vonatkozásban is helytálló, hogy a Szerződés – az előző pontban részletezett – megfelelő formátumba átalakított művek disztribúciójának elősegítését követelményként fogalmazza meg, amely túlmutat az InfoSoc-irányelv eddigi feltételein. (109. pont)

A Bíróság 3/15. számú véleménye tehát arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „a marrákesi egyezmény megkötése az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.” Ez alapján várhatjuk a következő lépéseket annál is inkább, mivel a Bizottság szerzői jogra vonatkozó reformcsomag-tervezetében egy irányelv- és egy rendelet-tervezet is uniós szabályozási szinten kívánja biztosítani a Marrákesi Szerződés végrehajtását.[4]

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült

[1] „Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken: […] e) közös kereskedelempolitika.”

[2] „Az Unió […] kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.”

[3] Az ERTA-doktrínáról magyar nyelven lásd Munkácsi Péter: A TRIPS megállapodás az Európai bíróság döntéseiben – II. rész: Közösségi hatáskörök és a TRIPS-megállapodás a közös kereskedelempolitika terén, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 3 (113.) évfolyam 5. szám, 2008. október, p. 47-62.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács javaslata a szerzői jog és szomszédos jogok védelme alá tartozó műveknek és más tartalmaknak a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról  COM(2016) 596 final, Brüsszel 2016.9.14. Az Európai Parlament és a Tanács javaslata az egyes, szerzői jog és szomszédos jogok védelme alá tartozó művek és más tartalmak hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és harmadik országok közötti, a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló nemzetközi cseréjéről COM(2016) 595 final, Brüsszel 2016.9.14.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.