Barlangrajzok szerzői jogi védelme

1709. Ezt a dátumot talán nem kell a blog olvasóinak magyarázni, hiszen aki érdeklődik a szerzői jog iránt, valószínűleg tudja, hogy a szerzői jog gyökereit Stuart Anna ebben az évben kiadott statútumához kötjük. Az alkotótevékenységre, az önkifejezésre irányuló igény viszont egyidős az emberiséggel, amely néha érdekes szerzői jogi problémákat eredményez. Erre bizonyíték a barlangrajzok alábbi meglepő esete.

Egy kis történelem

Köztudomásúan Franciaországban lelőhelyek gazdag tárháza várja a őskori művészet iránt érdeklődőket, amelyek közül jelentősége nyomán kiemelkedik a Chauvet-barlang. A barlangot egy ismert túraútvonal közelében 1994. december 18-án fedezte fel Jean-Marie Chauvet,  Éliette Brunel és Christian Hillaire. A későbbi kutatások megállapításai alapján a barlang az egyik legjelentősebb őskori lelet helyszíne, a falain több száz festménnyel (ezek között ló, bölény, medve, párduc ábrázolás is megtalálható, de fennmaradtak emberi alakok ábrázolásai is) és egyéb értékes leletekkel (lábnyomok, eszközök, állati csontok maradványai), amelyek közül a legkorábbiak kb. 36 000 évesek. A leletek kitűnő állapotban maradtak fenn, ami annak köszönhető, hogy kb. 20 000 évvel ezelőtt a barlang bejáratát egy sziklaomlás eltorlaszolta, és a felfedezéséig senki nem is járt benne.

Ennek a kivételes állapotnak a megőrzése érdekében a barlang maga ma sem látogatható, hanem egy  látogatóközpontban építették fel a pontos mását, illetve egy honlapon is tehetünk egy virtuális túrát a barlangrajzok között. A feltárás és a konzerválás folyamatáról egyébként több fotó, valamint dokumentumfilm is készült.

Állatábrázolás a Chauvet-barlangban Forrás: http://www.cavernedupontdarc.fr

Jogi útvesztők

Ilyen előzmények mellett talán nem meglepő, hogy a felfedezés kapcsán sorozatos peres eljárások indultak (pl. a földterület, amely alatt a barlang fekszik tulajdonosainak kártalanítása az állami kisajátítás miatt; egyáltalán annak megállapítása, hogy ki a földterület tulajdonosa; vagy a barlang felfedezőinek védjegyjogi perei), amelyek közül a témánk szempontjából kiemelkedik egy szerzői jogi jelentőségű ügy. 2010-ben ugyanis egy dokumentumfilm készült Werner Herzog rendezésében. A filmhez közreműködőként, a barlang feltárásával kapcsolatos kutatókkal együtt, felkérték a három felfedezőt is, akik azonban nem vállaltak részt a munkában. Egyébként a szereplésért díjazást kaptak volna, és a film kereskedelmi hasznosításából befolyó bevételből is részesültek volna.

A film bemutatása után a felfedezők keresetet nyújtottak be többek között annak megállapítása iránt, hogy a film alkotói megsértették az ő első nyilvánosságra hozatalhoz fűződő jogukat mind maguk a barlangrajzok, mind pedig az általuk azokról készült fényképek tekintetében. Egészen pontosan azt kérték, hogy a bíróság a CPI L.123-4. cikke alapján egy sui generis posthumus szerzői jogi oltalmat állapítson meg a javukra a barlangban található rajzok tekintetében, lévén, hogy ők voltak, akik először nyilvánosságra hozták azokat. Az ügyben eljáró első- és másodfokú bíróság is elutasította a keresetüket (TGI Paris, 30 janvier 2014 és CA Paris, 6 février 2015), az ügy ezt követően került a Semmítőszék elé (Cass. 1re civ., 30 novembre 2016 nº 15-17.301, Chauvet et al. c/ Metropolitan Filmexport et al.). Érdemes megemlíteni azt is, hogy egy korábbi (természetesen a barlangot és a felfedezőket érintő) ügyben egy másik bíróság már megfogalmazta azt, hogy a felfedezés nem minősül alkotótevékenységnek, éppen ezért a felfedező nem tekinthető a barlangban található rajzok szerzőjének (CA Nîmes, 30 octobre 2001 SARL Ardèche Images production c/ Chauvet).

Szerzői jog és barlangrajzok

A felfedezők keresetük szerzői jogra vonatkozó érvelését a védelmi idő irányelv (2006/116/EK) 4. cikkére alapítják, amely az alábbiak szerint fogalmaz:

Aki a szerzői jogi védelem lejárta után egy nyilvánosságra nem hozott művet először hoz jogszerűen nyilvánosságra, illetve a nyilvánossághoz jogszerűen először közvetít, a szerzőt megillető vagyoni jogokhoz igazodó terjedelmű védelemben részesül. Ezen jogok védelmi ideje attól az időponttól számított huszonöt év, amikor a művet először jogszerűen nyilvánosságra hozták vagy jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítették.

A CPI vonatkozó, 123-4. cikke viszont a védelmi idő lejárta után nyilvánosságra hozott művek tekintetében az oltalmat a mű fizikai hordozójának tulajdonosának biztosítja. A felfedezők álláspontja szerint tehát a francia jog ezen a ponton ellentétes az uniós joggal. Másrészt pedig azzal érveltek, hogy mivel a barlang a bejárat beomlása miatt 20 000 éven át megközelíthetetlen volt, a falon szereplő rajzok sem tekinthetőek nyilvánosságra hozottnak, mivel azok nem jutottak el semmilyen befogadó közönséghez.

A Semmítőszék az érvelésnek ezzel a második felével foglalkozott csak érdemben kimondva azt, hogy az őskorban a barlang különböző szertartások során több ezer éven át bizonyíthatóan látogatott hely volt, és maguk a rajzok is különböző időszakokban születtek. A bíróság álláspontja szerint ez önmagában elegendő annak megállapításához, hogy a művek a barlang külvilágtól való elzáródása előtt igenis nyilvánossághoz jutottak.

A rajzokról készült fényképek kapcsán a feltalálók előadták, hogy azok az ő, egyéni, eredeti jellegű műveik, amelyek elkészítésében mind a hárman közreműködtek. A másodfokon eljáró bíróság döntése értelmében ezek a körülmények nem álltak fent, mivel a képek elkészítése során az alkotói szabadság nem érvényesülhetett, ugyanis a felvételek létrejöttét szükségképpen a barlang adottságai és a rajzok lehető legpontosabb megörökítésének igénye vezette. A Semmítőszék helyben hagyta a másodfokú bíróság döntését azzal az indokolással, hogy a felfedezők semmilyen konkrétumot nem hoztak annak alátámasztására, hogy a felvételek milyen jellemzői alapján méltók az oltalomra, a szerzői jogi védelmet csak általánosságban igényelték.

Összegzés

Összefoglalva tehát a döntés két szempontból is jelentős. Egyrészt megerősítésre került, hogy a védelem tárgyának meghatározásakor részletesen indokolni kell azokat a jellemzőket, amelyek a mű egyéni, eredeti jellegét alátámasztják.

Másrészt pedig elismerésre került, hogy az első nyilvánosságra hozatal joga kimerül olyan művek tekintetében, amelyeket a régmúltban a közönségnek lehetősége volt megismerni. Vagyis az első nyilvánosságra hozatal kapcsán kimunkált általános elvek olyan esetekben is alkalmazandóak, amikor a művek jóval a szerzői jog, és a szerzőt megillető ezen személyhez fűződő jog elismerése előtt keletkeztek.

Cass. 1re civ., 30 novembre 2016 nº 15-17.301, Chauvet et al. c/ Metropolitan Filmexport et al., kommentár: CARON, Christophe: Une divulgation préhistorique. Communication commerce électronique, février 2017, comm. 11.

 

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.