Összefoglaló a francia szerzői jogi törvény legújabb módosításairól

A közelmúltban két törvényt is elfogadtak Franciaországban, amelyek a Code de la Propriété Intellectuelle szerzői jogról szóló első részét is módosítják. Bár ezekről a változásokról hírt adtunk itt a blogon is, egy helyre összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat.

A) A digitális köztársaságról szóló törvény

A röviden csak a “digitális köztársaságról” szóló saláta törvény (loi n° 2016-1321 du 7 octobre 2016) újabb szerzői jogi kivételeket és korlátozásokat vezet be, többek között annak érdekében, hogy a digitális kor elvárásaihoz igazítsák a szerzői jogot (is). Négy területen történik tehát fontos változás a jogterületet illetően.

  1. A panorámaszabadság bevezetése

A kivétel megfogalmazása szerint a szerző nem tilthatja meg:

az állandó jelleggel közterületeken elhelyezett építészeti alkotások és szobrok természetes személyek általi többszörözését és előadását, a kereskedelmi jellegű felhasználások kivételével

A szöveg gyors elemzéséből egyértelműen kiderül a jogalkotó célja: egyértelmű jogi helyzetet teremteni azoknak a turistáknak a számára, akik a kivilágított Eiffel-tornyot (igen-igen, a torony maga már nem, de a fényjáték szerzői jogi védelmet élvez), vagy éppen a Párizsi Magyar Intézet előtt ücsörgő szegedi kalapos lányt fotózzák, majd a képet feltöltik valamely közösségi oldalra. 15 év elteltével tehát Franciaország implementálja az InfoSoc-irányelv 5. cikk (3) bek. h) pontját.

A szöveg gyors elemzésével két fontos körülményre kell felhívni a figyelmet. (1) Az ideiglenesen felállított installációk nem tartoznak a kivétel hatálya alá, tehát az ezekre vonatkozó felhasználások továbbra is a szerző előzetes engedélyéhez kötöttek. Egy értelmezés szerint így például a street art egyes formáira sem alkalmazható a kivétel (így talán egyébként a híres fényjátékra sem). (2) A kivétel természetes személyek magán célú felhasználásaira vonatkozik, a kereskedelmi célú felhasználások szintén engedélykötelesek maradnak. Egyes vélemények szerint ebben a formában a kivételre nem nagyon volt szükség, mert a szerzői jog már létező rendelkezéseinek bírói gyakorlattal megszilárdított értelmezése a közterületen álló építészeti alkotások vagy szobrok esetén bizonyos esetekben így is lehetővé tette a szabad felhasználást.

2. “Text and data mining” (adatbányászat) kivétele

Az új rendelkezések értelmében a szerző nem tilthatja meg

művének a jogszerű forrásból származó másolatait vagy digitális többszörözéseit a szövegek és a tudományos írásokban foglalt vagy ahhoz társított adatok kutatása érdekében, amennyiben ez közérdekű kutatás céljára szolgál, mindenfajta kereskedelmi felhasználás kizárásával.

A kivétel kapcsán két körülményre érdemes felhívni a figyelmet: egyrészt érdekes az adat szerepeltetése a szövegben, hiszen az önmagában nem tekinthető szerzői jogi védelem alatt álló alkotásnak (a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis viszont természetesen védelmet élvez). Másrészt pedig a jogszerű forrás követelményének előírásával egyre inkább úgy tűnik, hogy a kivételek és korlátozások tekintetében ez az elvárás generális normatív követelménnyé válik.

Ezzel párhuzamosan pedig egy hasonló tartalmú kivételt az adatbázis-előállítókat megillető vagyoni jogok közé is beemeltek.

3. Az “open access” kivétel

A kivétel érdekes módon nem a CPI-ben, hanem a Tudományos kutatásról szóló törvényben kapott helyet. Ismerete azonban nélkülözhetetlen, mivel mindenekelőtt szerzői jogot érintő kérdésről van szó.

A kivétel csak a műveknek egy meghatározott csoportjára vonatkozik: olyan tudományos művek tartoznak ide, amelyek elkészítését legalább felerészben közpénzből finanszíroznak, és évente legalább egy számot kiadó folyóiratokban jelennek meg. Ebből egyrészt az következik, hogy az önálló tudományos köteteket az open access kivétele nem illeti meg. Másrészt pedig leszűrhető, hogy a szerzői jog érvényesülésének gátját a jogalkotó az ilyen kutatások finanszírozásában látja. Vagyis a szerzői jogban egy egyébként teljesen irreleváns elemet emel olyan jelentős tényezővé, amely a kivétel megalapozottságát indokolja.

A kivétel lehetővé teszi, hogy a szerző digitális formában ingyenesen hozzáférhetővé tegye a művét akkor is, ha egyébként kiadói szerződést kötött. A kiadónak tehát a kivétel alkalmazása körében sérül az egyébként megszerzett kizárólagos felhasználási joga: nem tiltakozhat ugyanis a szerző ilyen felhasználása ellen. Mindenesetre a kiadói szerződésben annyit kiköthetnek, hogy a szerző ezt a jogot természettudományos és orvosi művek esetében csak az első kiadást követő 6 hónap, bölcsészet- és társadalomtudományok esetében pedig 12 hónap elteltével gyakorolhatja. Ez a határidő elegendő ahhoz, hogy a kiadó profitálhasson a mű publikálásából mielőtt az ingyenesen is hozzáférhetővé válna.

A kivétel tekintetében annyit még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy az InfoSoc-irányelv ilyen kivétel vagy korlátozás bevezetésének lehetőségéről nem rendelkezik.

4. Néhány közérdekű adatbázist érintő kivétel

A kivétel a közigazgatás által fenntartott néhány adatbázist érint, amelynek felhasználását ezentúl nem lehet megtiltani. A gyakorlatban ez a közérdekű adatok hozzáférhetőségét növeli azáltal, hogy ezek közzétételét nem lehet a szellemi tulajdonjogokra való hivatkozással megtagadni.

B) Az alkotásról szóló törvény

A közelmúlt másik fontos változása pedig az alkotásról (hivatalos nevén az alkotás szabadságáról, az építészetről és a kulturális örökségről) szóló törvény, a “loi Création” elfogadása és hatályba lépése (loi n° 2016-925 du 7 juillet 2016).

A törvény átfogó kulturális reformot igyekszik megvalósítani, egyes elemeiben pedig szerzői jogi rendelkezéseket is tartalmaz. Így például az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók közötti szerződésekre nézve tartalmaz előírásokat, amelynek célja az előadóművészek, mint általában gyengébb felek szerződéses pozíciójának védelme. Létrehoz egy külön zenei mediátori intézményt is, amely feladata az előadóművészek és hangfelvétel-előállítók közötti jogvitákban az egyezségkötés elősegítése.

A törvény másik fontos eleme a képzőművészeket érinti. A törvény ugyanis biztosítja, hogy a keresőmotorok által megjelenített (vagyis gyakorlatilag többszörözött) képek esetében is a szerzői jogok elismerésre kerüljenek, és a jogosultak megfelelő díjazást kapjanak. Ezzel az előremutató lépéssel a francia jogalkotó ismét egy olyan lényeges kérdésre tapintott rá, amely az uniós szerzői jogi diskurzus irányát is meghatározhatja. A második fontos körülmény pedig annak rögzítése, hogy a droit de suite sorsáról a szerző ezentúl végrendeletben rendelkezhet. Ez eddig a törvényes örökösökre szállt át.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.