Néhány hónapja jeleztem, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) közzétette határozatát a híres német sampling perben, a közel két évtizede húzódó Metall auf Metall ügyben.[1] Ígértem, és a mai napon valóra is váltom: röviden áttekintem a határozatot.

A jogvita eredendően abból eredt, hogy a Moses Pelham által írt és Sabrina Setlur által előadott, 1997-ben megjelent „Nur mir” című dal engedély nélkül vett át a nyugat-német szintetizátoros zene úttörőjének tartott Kraftwerk zenekar „Metall auf Metall” című 1977-es hangfelvételéből egy két másodperces, fémes koppanásokat imitáló zenei részletet. Ahogy az a bevezetésben említésre került, hosszas eljárás eredményeként a BGH két külön ítéletében is a felpereseknek kedvező és a samplingelők számára kedvezőtlen álláspontot képviselt, a gyakorlatban kötelezővé téve az engedélykérést a csekély terjedelmű tartalom felhasználása esetén is. [2]

A BVerfG szerint az alapul szolgáló jogvita a hangfelvétel-előállítókat az UrhG 85.§ (1) bekezdés 1. mondata szerint megillető kapcsolódó jogi rendelkezések és a felhasználóknak az UrhG 24.§-ában foglalt szabad műhasználati jog ütközéséről szól. Mindazonáltal e jogok egyaránt a német Alaptörvény 14. cikk (1) bekezdésén és az 5. cikk (3) bekezdés 1. mondatán nyugszanak. Előbbiek vonatkozásában a tulajdon szentsége, utóbbi esetben pedig a művészeti szabadság alapjoga szolgál háttérnormaként.[3] A jogok e két köre közötti viszony igen bonyolult. Miközben a német jogrend elismeri a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogait, addig utóbbiak semmi esetre sem eredményezhetik korlátlan monopóliumok létrejöttét. Más szóval e jogokat a jogalkotó bármikor korlátozhatja.[4] Arról, hogy egy-egy konkrét felhasználás esetén e jogok és érdekek közül melyik élvez elsőbbséget, az eljáró bíróságok mérlegelés útján formálhatnak véleményt.[5]

A BVerfG szerint a BGH korábbi döntései szembementek a művészeti szabadság alapjogával. Először is a BVerfG beilleszthetőnek találta a művészeti szabadság alapjogába a hangmintázást.[6] Másrészt valamennyi, már nyilvánosságra hozott mű a társadalmi-kulturális diskurzus részévé válhat, végső soron más személyek művészeti tevékenységének alapját képezheti.[7] Ez utóbbi alapjogot a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogai sem akadályozhatják, illetve írhatják felül.[8]

Harmadrészt a BVerfG szerint a BGH álláspontja, miszerint a hangmintázás elfogadhatatlan, amennyiben rendelkezésre állnak engedélyezési csatornák, illetve a felhasználó képes lenne maga is rögzíteni a kérdéses hanganyagot, ugyancsak akadályozza a művészeti szabadság érvényesülését.[9]

Negyedrészt, a német jogalkotó évtizedekkel korábban azért biztosította a hangfelvétel-előállítók számára a vagyoni jogokat, hogy a kereskedelmi mértékű „kalózkodással” szemben felléphessenek. A BVerfG szerint a csekély terjedelmű hangminták felhasználása nem tekinthető ilyen tevékenységnek, mivel alapvetően nincs gazdaságilag érzékelhető hatása a jogosultakra nézve.[10] Különösen igaz ez azért, mert a felhasználó nem tekinthető horizontális értelemben véve az eredeti jogosult versenytársának, amit hagyományosan az érintett művek közötti műfaji különbségek, az eltérő közönségek és az alkotások megszületésének eltérő időpontjai igazolnak.[11] Vagyis végső soron sampling esetén – ahogy az alapul fekvő ügyben is – egy gazdaságilag elhanyagolható hatású tevékenység és a felhasználó személy művészeti szabadsága áll szemben egymással. A BVerfG határozata értelmében ez utóbbinak kell elsőbbséget élveznie mindaddig, amíg az nem jár világosan gazdasági hátrányokkal a hangfelvétel-előállítók oldalán.[12]

A határozattal kapcsolatban lásd továbbá a Kluwer Copyright Blogon közzétett bejegyzést.

[1] BVerfG Urt. v. 31.05.2016 (1 BvR 1585/13) – Zulässige Verwendung von Samples ohne Zustimmung des Tonträgerherstellers – Metall auf Metall, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht, 2016/7. szám, p. 690-696. (A továbbiakban: Metall auf Metall III.) A határozat rövid ismertetését lásd: (Duhanic 2016, 1011-1012)

[2] (Leistner 2016, 774-775)

[3] Metall auf Metall III (2016), p. 691. Lásd továbbá: (Duhanic 2016, 1011)

[4] Metall auf Metall III (2016), p. 691-692.

[5] Uo., p. 692.

[6] Uo., p. 693.

[7] Lásd különösen: (Duhanic 2016, 1013; Podszun 2016, 609)

[8] Metall auf Metall III (2016), p. 693-694.

[9] Uo., p. 694-695. Ahogy Duhanic hangsúlyozta: „The alternative to sampling such as obtaining a licence is not enough to serve as an equivalent alternative of protection of the freedom of artistic activity since the rightholder is at liberty to decide whether or not to grant it to a third party; a right to be granted a licence to use the sample does not exist.” Lásd: (Duhanic 2016, 1012)

[10] Metall auf Metall III (2016), p. 695.

[11] (Duhanic 2016, 1014; Podszun 2016, 610)

[12] Metall auf Metall III (2016), p. 695. Vö.: (Duhanic 2016, 1014-1015; Podszun 2016, 610)