Kódoljuk-e a wifi-t? Mc Fadden v. Sony Music – Elemzés

Az Európai Unió Bírósága 2016. szeptember 15-én hozott C-484/14. számú döntésében felrakta a pontot a vezeték nélküli internetkapcsolat mozaikszavának „i” betűire. A korábban beharangozott Mc Fadden kontra Sony Music Entertainment Germany GmbH előzetes döntéshozatali eljárásban született ítéletének elemzése következik.

european-court-of-justiceTobias Mc Fadden egy fény- és hangtechnika értékesítésével és bérbeadásával foglalkozó vállalkozást működtet. A cég telephelyén kiépített vezeték nélküli helyi hálózat (wireless local area network – WLAN) bárki számára jelszavas védelem nélkül elérhető volt. Az internet-hozzáférés biztosítását az ügy alperese egy telekommunikációs vállalat segítségével nyújtotta a célból, hogy ezzel is felkeltse vállalkozására a járókelők, a szomszédok és a szomszédos üzletek ügyfelei figyelmét. 2010 őszén a hálózatot felhasználva valaki egy, a felperes repertoárjába tartozó zeneművet tett jogellenesen hozzáférhetővé.

2010. október 29-én a Sony Music levélben szólította fel Mc Faddent a zeneműhöz fűződő jogok tiszteletben tartására. A felszólítással szemben az alperes nemleges megállapítási keresetet terjesztett elő. A Sony Music válaszként több viszontkeresetben azt kívánta elérni, hogy a zeneműhöz fűződő jogok megsértése miatt fizessen kártérítést, pénzbírság megfizetése mellett hagyja abba a jogsértő cselekményt, illetve fizesse meg az eljárási költségeket is. Az ügyben eljáró Bíróság 2014. január 16-án a Sony viszontkereseteinek adott helyt.

A döntés ellen Mc Fadden fellebbezett, mivel álláspontja szerint az Elker-irányelv 12. cikk (2) bekezdése alapján kizárt a felelőssége. E szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtója nem felel, ha a küldött információ hírközlő hálózaton történő továbbítását nem maga kezdeményezi, választja ki az adatátvitel címzettjét, választja meg vagy módosítja a továbbított információt.

A fellebbviteli eljárásban a Sony vitatta ezt az álláspontot és kérte az első fokú ítélet helybenhagyását, valamint azt, hogy ha nem is felel közvetlenül Mc Fadden, a felhasználók jogsértő magatartásáért közvetett felelőssége kell, hogy legyen, mivel nem védte le jelszóval a wifi-kapcsolatát, így járulva hozzá harmadik személyek jogsértéseihez (Störerhaftung). A Bíróság ugyan hajlott az alperes marasztalására, ugyanakkor nem volt világos számára sem, hogy a Störerhaftung-formulával kreált közvetett felelősség összeütközésben áll-e az Elker-irányelv felelősséget kizáró rendelkezéseivel. Erre tekintettel a Landgerict München felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából összesen 10 kérdést tett fel az EUB-nek.

Ezen kérdések – a teljesség igénye nélkül, de kiemelve és összefoglalva a leglényegesebbeket – a következőkre irányultak:

  1. Mc Fadden „freiheitstattangs.de” nevű wifi-hozzáférését információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak kell-e tekinteni,  ha igen, akkor elég, ha ezt a szolgáltatást csupán ténylegesen rendelkezésre bocsátják, vagy szükség van ezen túlmenően reklámozásra is? Ha a wifi-hozzáférést szolgáltatásnak tekintjük, azt térítés ellenében nyújtják-e?
  2. Ha a felelősség alól az Elker-irányelv 12. cikk (1) bekezdése alapján kimentést nyerne is, lehetne-e mégis ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján eltiltásra, kártérítésre, a per költségeinek megtérítésére kötelezni?
  3. Amennyiben hozzáférés szolgáltatója tudomást szerzett a jogsértő tartalomról, akkor a 14. cikk (1) bekezdés b) pontja szerint kötelezhető-e arra, hogy haladéktalanul intézkedjen az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről?
  4. Amennyiben a szolgáltató nem felel ugyan, de az alapjogi egyensúlyozás érdekében mégis kötelezik a hozzáférés megszüntetésére, akkor annak módját szabadon választhatja-e meg, és amennyiben igen, akkor leszűkíthető-e a mozgástér az internetkapcsolat megszüntetésére vagy jelszavas védelemmel való ellátására, illetve az átmenő adatforgalom vizsgálatára?

Az EUB kérdésekre adott válaszok alapján a következő kép rajzolódik ki előttünk. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSz.) 57. cikk alapján a szolgáltatást rendszerint díjazás ellenében nyújtják. A 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy

 „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalma bármely olyan szolgáltatást magában foglal, amelyet általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtanak.”

A Bíróság érvelése szerint a szolgáltatásnyújtásnak nem feltétele, hogy a szolgáltató és a szolgáltatás igénybe vevője között szerződéses jogviszony létesüljön, hanem elég, ha a szolgáltatás gazdasági tevékenységként jelenik meg, amelynek a díját nem szükségszerűen az igénybe vevők fizetik meg. (40. pont.) Így van ez különösen abban az esetben, ha az ingyenes szolgáltatást a szolgáltató által értékesített áruk vagy szolgáltatások reklámozása céljából nyújtják, vagyis az internethozzáférés ára ebben az esetben már bele van kalkulálva a termékek vételárába. (41-42. pont.)

Mindezek alapján tehát a bíróság megállapította, hogy Mc Fadden hírközlő hálózatot működtetett, amelyet a nyilvánosság számára ingyenesen rendelkezésre bocsátott, vagyis magatartása „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősült. (43. pont.) Egészen pontosan a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ hírközlő hálózaton történő továbbításáról van szó, vagyis amit Mc Fadden wifi-je nyújtott, az „egyszerű továbbításként” értékelendő, amely automatikus és passzív műszaki jellegű tevékenység. (48-49. pont.) Ebből következik, hogy a szolgáltatás nyújtójának nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatokról, információkról és ellenőrzést sem gyakorol felettük.

A felelősséget érintő kérdések kapcsán a Bíróság kifejtette, hogy az Elker-irányelv 14. cikkében nevesített „tárhelyszolgáltatás” nem keverendő ide, hiszen Mc Fadden a wifi ingyenes és korlátlan megosztásával „egyszerű továbbítást” végzett. Ilyen minőségben pedig a szolgáltató mentesül a felelősség alól, ha nem maga kezdeményezi az adatátvitelt, nem választja ki az adatátvitel címzettjét és nem választja meg vagy módosítja a továbbított információt. (73. pont.) Amennyiben a felelősség e három feltétel mentén kimentésre kerül, akkor a szolgáltató kártérítési felelősséggel sem tartozik harmadik személyek szerzői jogot sértő magatartásáért. (74-75. pont.)

Ha a felelősség kimentésre is kerül, az nem jelenti azt, hogy az Elker-irányelv 12. cikk (3) bekezdése alapján a tagállami bíróságtól vagy közigazgatási hatóságtól ne lehetne kérni, hogy a szolgáltatót kötelezzék a jogsértő állapot megszüntetésére. (76. pont.)
Az alapjogi „húzd meg-ereszd meg” e ponton – helyesen – választja le a kártérítési felelősséget a jogsértő állapot megszüntetésére való kötelezéstől. Nem várható el ugyanis, hogy a felelősség kizárása jogalapot szolgáltasson arra, hogy egy jogsértő helyzet fennmaradhasson. Főként hogy a tudomásszerzést követően a kimentési formula már hiányossá válik, hiszen onnantól a szolgáltatás nyújtója tudomást szerez a jogsértésről, tehát köteles cselekedni annak megszüntetésére. Mivel pedig a jogsértés abbahagyására, illetve megelőzésére történő felszólítás költségekkel jár, így a szolgáltató ezen költségek megtérítésére, viselésére kötelezhető.

A tagállami bíróság döntésének meghozatala előtt mérlegelnie kell, hogy a kilátásba helyezett intézkedés kedvezőtlenül sújtja-e a szolgáltató gazdasági tevékenységét (vállalkozását), illetve indokoltan korlátozza-e a szolgáltatás címzettjének internethez való hozzáférési szabadságát (információhoz jutás szabadsága) (Alapjogi Charta 16. és 11. cikkek.).

Ezt az egyensúlyhelyzetet felbillentheti, ha az összes továbbított információ nyomon követésére köteleznék a szolgáltatót, amely általános nyomonkövetési kötelezettséget az Elker-irányelv 15. cikkében ki is zárja (Safe harbour). (87. pont.) Az internetkapcsolat teljes megszüntetése sem járható út, mivel az nem csak a vállalkozási szabadság súlyos sérelmével jár. Ez nem áll arányban egy kisebb szerzői jogi jogsértéssel. (88. pont.)

Az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátása azonban olyan arányos intézkedés, amely joggal várható el a szolgáltatótól, még akkor is, ha korlátozhatja a vállalkozás, illetve tájékozódás szabadságát. (90-91. pont.) Ez a korlátozás ugyanakkor minimális, ahhoz viszont éppen elegendő, hogy a szerzői jogi jogosult védett jogi érdekeit oltalmazza harmadik személyek felróható, károkozó magatartásával szemben. (98. pont.)

Összegzésként tehát elmondható, hogy a felek közötti egyensúlyt a vezeték nélküli hálózatok jelszavas védelme megfelelő módon és arányosan biztosítja. Erre tekintettel a Bíróság kimondta, hogy kényszerítő bírság terhe mellett kötelezhető a nyilvános internetkapcsolat üzemeltetője arra, hogy megfelelő és arányos védelmi mechanizmussal, nevezetesen jelszavas védelemmel lássa el hálózatát. (101. pont.)

Indítvány és ítélet itt és itt érhető el.

Egyéb, a Mc Fadden-üggyel foglalkozó “rokon” bejegyzéseket lásd: Provider of free Wi-Fi is not liable for copyright infringement (Kluwer Copyright Blog); Mc Fadden Drills Another Hole in the E-Commerce Directive (Kluwer Copyright Blog); BREAKING: CJEU says that free Wi-Fi provider is not liable for third-party copyright infringements but may be required to password-protect its network to terminate infringements (IPKat).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.