Ross, az első Mesterségesen Intelligens ügyvéd és a Nikkej Hosi Sinicsi irodalmi verseny díjazott robotja

E posztnak látszólag nem sok köze van a szerzői joghoz, legfeljebb a joghoz és a 21. századhoz. Mégsem tudtam elmenni emellett a két hír mellett, hiszen a mesterséges intelligencia fejlődése hatást fog gyakorolni a szerzői jogra is. Sőt, már hatást is gyakorolt.


Az Egyesült Államok popkultúrája rejtélyes vonzalmat táplál a Ross vezetéknév iránt. Ezt a nevet viseli ugyanis az IBM első mesterséges intelligenciájú ügyvédje is (a Vészhelyzet és a Suits főhősei mellett). Ross képes arra, hogy olvasson és értsen különböző nyelveken, hipotéziseket feltételezzen, kérdésekre válaszoljon, kutasson és válaszoljon, amely utóbbi hivatkozásokat és idézetek tartalmazzon, majd következtetésekre jusson. A gép tanulni és tapasztalatot gyűjt a másokkal való találkozás során.

A fenti képességek kitűnően alkalmazhatók az egyes jogesetek megoldása terén, ugyanis Rossnak elég elmondani a tényállást, ő kikeresi a létező és hozzáférhető összes adatbázisból a megfelelő esetjogot és jogszabályokat. A talált információhalmazt aztán tovább szűkíti, kiszűrve belőle azokat, amelyek a leginkább relevánsak az adott ügy szempontjából, majd pedig a lehető legtárgyilagosabban és egyszerűbben a munkatársai elé tárja az adatokat és az általa javasolt megoldást. Sőt, Ross folyamatosan nyomon követi a bírósági döntéseket, hogy mindig napra készen tartsa az őt alkalmazó ügyvédi irodát a portfóliójába tartozó ügyek alakulásáról.

Ross már rögtön megszületése után alkalmazásba is állt a Baker & Hostetler ügyvédi irodánál, ahol a csődeljárásban segédkezik 50 másik kollégájának.

A kognitív számítástechnika, a mesterséges intelligencia fejlődése határtalan lehetőségeket nyújt. (A veszélyekre ehelyütt nem térnék ki.) Emellett pedig magában hordozza a kérdést, hogy mi a helyzet azokkal az alkotásokkal, amelyeket egy gép kreál. Írhat egy novellát, verset, regényt egy számítógép? Komponálhat zenét? Festhet? Azt tudjuk, hogy vannak olyan elefántok, sőt emberszabásúak, akik ragadtak már ecsetet, sőt azt is tudjuk, hogy egyes csimpánzok elsajátították a jelbeszédet. Ezek azonban meg sem közelíthetik az emberi elme kreativitását. Az ezen elme által kidolgozott mesterséges intelligencia azonban annál inkább képes lehet reprodukálni az emberi kreativitást a jövőben és már ma is képes arra, hogy az adatokat saját maga rendezze olyan halmazokba, hogy azokból az emberiség által szerzői műként értékelt kreálmány jöjjön létre.

A modern robotika fellegvárának számító Japánban egy gép társszerzőként bekerült a publikálásra alkalmasnak ítélt legjobb kéziratok közé. A társszerző gépekbe az emberek előzőleg betáplálták az alap sztorit és a karakterek nemeit, amelyeket aztán a gép töltött ki tartalommal. A versenyen több szerzős művek is születtek. Az imént említett regényben az előre elkészített panelekből írt könyvben a robot saját magáról írt. A címe: A nap, amikor a számítógép regényt írt.

A robotikus regényírás a Csendes-óceán túlsó partján sem idegen. 2013. óta rendezik meg a regénygenerálás hónapját, amelyen eredményt azok a programozók tudtak elérni, amelyek kellően szűk határok közé illesztették az algoritmus számára a cselekmény és a regény paramétereit. A legjobb munka egy „átdolgozás” lett, amely Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényét dolgozta fel a X Wikipédia cikk alatt a Föld körülben. A „regény” sokkal inkább emlékeztet egy netes játékra, amelyen az olvasó maga döntheti el, hogy a főhősök merre járjanak, majd a választásnak megfelelően a program a Wikipédia alapján ad útleírásokat.

Elsőre talán valóban megmosolyogtató volt e bejegyzés a gépi ügyvéd és a gépi szerző bemutatásával, a jövőre nézve azonban igenis komoly jogi problémákat vet fel. Először is azt, hogy hol van, vagy inkább lesz az a határ, ahol a mesterséges intelligenciát egyfajta jogi személyiséggel ruházzuk fel, ha erre sor kerül egyáltalán. Amennyiben igen, akkor kérdés, hogy elismerjük-e majd a szerzői jog alanyának, vagy továbbra is úgy tekintjük majd, hogy ez a státusz csak természetes személyeket illet, vagyis azokat az emberi lényeket, akik végső soron a mesterséges intelligenciát, mint számítógépi programalkotást létrehozták.

Forrás: www.futurism.com, www.vs.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük