Paródiával kapcsolatos döntés született Németországban
Megszületett az első paródiával kapcsolatos ítélet Németországban az Európai Unió Bíróságának sokat kritizált Deckmyn-döntése óta. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság igen érdekes döntést hozott, lássuk a tartalmát!
A paródia szerzői jogi megítélése különösen izgalmas téma, a blogon legutóbb Harkai István kolléga számolt be a Family Guy Star Wars epizódjáról, és annak szerzői jogi szempontból releváns kérdéseiről, illetve ott voltunk a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület ankétján is, ahol szintén ez a téma került alaposabb boncolgatásra, és ha minden jól alakul, az őszi MIE Konferencián is meg lehet majd hallgatni egy esetekkel színesített előadást ezzel kapcsolatban.
A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) döntéséről az IPKat blog adott hírt. Az eset lényege, hogy a “Promis auf fett getrimmt” online versenyre olyan pályaműveket vártak, amelyeken hírességek fényképeit kövérítik meg digitális képalkotás (vagy magyarul mondva „photoshop-olás”) segítségével. A nívós verseny eredményeképpen többek között az alábbi pályamű született (balról az eredeti, míg jobb oldalon az átdolgozott kép), amellyel kapcsolatban az eredeti mű szerzője – a fotós – peres eljárást kezdeményezett.
A Deckmyn döntés fényében különösen izgalmas volt, hogy a bíróság a német paródia szabad felhasználási esetének korábbi értelmezéséhez fog ragaszkodni, vagy átemeli az Európai Unió Bírósága által kidolgozott tételeket. Csupán ismétlésként, a Deckmyn ügy fő megállapításai között szerepelt egyrészről, hogy az InfoSoc Irányelv 5. cikk (3) bek. k) pontjában található paródia-kivételt az uniós jog önálló fogalmaként, egységesen kell értelmezni az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint, ennek megfelelően saját jelentéstartalommal bír, továbbá a paródia megítélése nem függ annak egyéni-eredeti (vagy a bíróság szóhasználatában eredeti, sajátos) jellegétől vagy annak hiányától, sem pedig a paródia eredeti műre való irányultságától, vagy annak hiányától. Emellett viszont a paródia szükségszerűen egy létező művet idéz fel úgy, hogy érzékelteti az e műtől való eltéréseket, illetve humort és gúnyt fejez ki, és eleget kell tennie az InfoSoc Irányelv (31) preambulum-bekezdésében található „megfelelő egyensúly” követelményének. Ezen egyensúly jelen esetben pedig nyilvánvalóan a szerzők jogai, jogos érdekei és a véleménynyilvánítás szabadsága között kell, hogy fennálljon.
Németországban egyébként nem paródia-kivétel van, hanem a szabad felhasználás átfogó csoportján belül beszélhetünk egy paródia esetkörről, amelyet a német szerzői jogi törvény (Urheberrecht) 24. cikkében találhatunk meg, ami még összetettebbé teszi az eset megítélését.
Az eljáró bíróság ezt megerősítve döntésében kimondta, hogy annak ellenére, hogy a szabad felhasználás számos más felhasználási módot is lefed, és a német jogtudomány azt sokkal inkább a szerzői jog belső korlátjának tartja, nem pedig egy egyszerű kivételnek a védelem alól, a 24. cikket ettől függetlenül paródia-kivételként kell kezelni, és ezáltal az uniós jog is megfelelően alkalmazandó. Ezen túlmenően a bíróság elvetette a korábbi, kialakult gyakorlatát, és a saját paródia-kivételét a Deckmyn esetben meghatározott irányvonalak mentén értelmezte. Így a paródia célú átdolgozásnak már nem kell önmagában szerzői jogi védelmet élvező művet létrehoznia, illetve elhagyta az eredeti műre való irányultság, és az eredeti mű üzenetének eltorzításával kapcsolatos követelményeket is.
A bíróság kitért még az érdekek egyensúlyozásának követelményére is. Így egyrészről a szerző igényei mellett szól, hogy a paródia az eredeti mű eltorzításával jött létre (és itt már bizony a személyhez fűződő jogokat is szem előtt kell tartani), és a szerzőnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az esetleges személyiségi jogi jogsértéssel őt ne hozzák kapcsolatba (értve itt a fényképen szereplő hölgy személyiségi jogait), illetve azt, hogy a parodizáló nem közvetlenül az eredeti művel kapcsolatban fogalmazott meg kritikát. Ugyanakkor a parodista véleménynyilvánításhoz fűződő jogait szintén szükséges szem előtt tartani, továbbá azt is, hogy a szerzői jog nem lehet PC (political correctness) eszköz a jogosultak kezében.
A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság végül a felhasználás jogszerűségének kérdésében nem foglalt állást, hanem új eljárásra utasította az ügyben a korábbiakban eljáró bíróságot, amely bíróság a felhasználást – ezek szerint hibásan – a régi, paródiával kapcsolatos jogértelmezése alapján ítélete meg. Így ha az ügy végére nem is került pont, a Bundesgerichtshof megállapítása, miszerint a Deckmyn döntésben kidolgozott, a paródia-kivételekkel kapcsolatos értelmezési irányt a nemzeti jogban is alkalmazni kell (még akkor is, ha az jelentős mértékben ellentétes a korábbi bírói gyakorlattal), nagy hatással lehet a tagállamok jogértelmezésére.
A borítókép a de.wikipedia.org honalpról származik.