GS Media ügy: akkor most hogyan is szabad linkelni?

Tudom, hogy hosszú lett cím, de ennél rövidebben egyelőre nehéz összefoglalni, hogy miközben az EUB a linkeléssel kapcsolatos saját gyakorlatát igyekszik átláthatóbbá tenni (vagy épp menteni, ami még menthető), ezzel együtt is – illetve még inkább – bizonytalanságokat kelt a területen. Ígértünk a breaking news alkalmával egy elemzést, íme!

Az EUB szeptember 8-ai előzetes döntését rendkívüli izgalommal várhatták a digitális szerzői jog iránt érdeklődők. A témakört illetően korábban hozott döntések ugyanis nem csekély mértékben (ön)ellentmondásokban szenvedtek (lásd: Svensson és BestWater ügyek). A GS Media ügyben – melynek tényállását itt ismertettem – a feladat tehát nem csekélység volt: találjunk olyan közös nevezőt, ami mentén e technológia, a szerzői jogok magas szintű védelme (melyet az uniós joganyag ír elő), valamint a társadalmi realitások összhangba hozhatók. Hogy ez sikerült-e, azt döntse el mindenki maga.

A bíróságnak alapvetően arra kellett választ találnia, hogy elfogadható-e a linkelés, ha a hivatkozott tartalmat eredendően nem a jogosult hozta nyilvánosságra, ha annak révén a tartalmakhoz való hozzáférés megtekintése lényegesen könnyebbé válik, illetve ha a linkelőnek tudomása volt vagy tudomása kellett, hogy legyen arról, hogy az adott tartalom jogellenes módon érhető el az interneten keresztül.

A második tanács részéről előadóként eljáró Ilisic bírónak tehát nem volt egyszerű feladata. Igyekezett is e kihívásnak megfelelni, s ezért az EUB korábbi gyakorlatát kellő absztrakció mellett mutatta be. Kiemelte, hogy alapvető cél a magas szintű jogvédelem biztosítása ÉS a jogosultak és felhasználók érdekei közötti egyensúly biztosítása, illetve jelezte, hogy melyek a nyilvánossághoz közvetéts fogalmi elemei. Mindeközben több – számomra legalábbis – új kijelentés is papírra került. Így például az a 34. pontban olvasható elem, miszerint

„ezen értékelésnél több, nem önálló jellegű és egymástól függő, kiegészítő kritériumot kell figyelembe venni. Mivel e kritériumok különböző konkrét helyzetekben igen változó erősséggel lehetnek jelen, ezeket egyenként és egymással kölcsönhatásban is alkalmazni kell.” (34. pont)

E ponton a bíró a nyilvánosságról, azon belül speciálisan annak újszerűségéről, valamint a haszonszerzési jellegről is beszélt. Visszanyúlva a Svensson és a BestWater ügyekhez, Ilisic bíró kifejezetten elhatárolódott tőlük a GS Media vonatkozásában, jelezve, hogy a jogosulti engedélyezést mindkét esetben előfeltételként jelölte meg az EUB, azzal a kivétellel természetesen, hogy ha a jogosult egyszer már maga a nyilvánossághoz közvetítette a kérdéses tartalmat és az új felhasználásra az eredetivel azonos technikai módszerrel kerül sor, akkor nem beszélhetünk új nyilvánosságról, s ezért végső soron az új felhasználás nem tekinthető szerzői jogilag releváns tevékenységnek. (Vö. különösen a 40-43. pontokkal.)

A GS Media és számos kormány, valamint a Bizottság is úgy érvelt, hogy az eredetileg engedély nélkül közzétett tartalmakra utaló linkek általánosságban történő jogsértőnek titulálása összeütközésbe kerülhet az Alapjogi Charta által biztosított szabadságjogokkal. Az EUB úgy tűnik, hogy részben osztotta, részben pedig kifejezetten a visszájára fordította ezt az érvet, amikor jelezte, hogy a nem haszonszerzés célú felhasználások esetén

„figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy e személy nem tudja és nem is tudhatja, hogy e művet korábban az interneten a szerzői jogok jogosultjának engedélye nélkül már közzétették. Az ilyen személy ugyanis, jóllehet a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja az említett művet azzal, hogy ahhoz közvetlen hozzáférést biztosít az internetezők számára, általában nincs teljesen tudatában az abból álló cselekményének következményeit illetően, hogy ügyfelei számára hozzáférést ad az interneten jogellenesen közzétett valamely műhöz. Egyébként olyan esetben, amikor a kérdéses mű korábban már bárminemű korlátozás nélkül elérhető volt azon az internetes oldalon, amelyre a hiperlink mutat, a műhöz elvileg már e beavatkozás hiányában is valamennyi internetező hozzáférhetett. Amikor viszont megállapításra kerül, hogy e személy tudta vagy tudnia kellett, hogy az általa elhelyezett hiperlink az interneten jogellenesen közzétett műhöz nyújt hozzáférést, például azért, mert őt a szerzői jog jogosultjai erre figyelmeztették, úgy kell tekinteni, hogy e link elhelyezése a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést” képez.” (47-49. pontok.)

Ezzel kapcsolatosan két észrevétel adja magát automatikusan. Az egyikre az EUB maga is világosan utal, méghozzá a fenti megfogalmazás visszáját adva, nevezetesen azt, hogy mi a helyzet a haszonszerzési célból linkelő személyekkel. Az EUB világosan rögzítette velük kapcsolatosan, hogy

amikor a hiperlinkek elhelyezését haszonszerzési célból teszik, az ilyen elhelyezést megvalósító személytől elvárható, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az érintett mű nem jogellenesen lett‑e közzétéve azon az internetes oldalon, amelyre az említett hiperlinkek vezetnek, és ily módon vélelmezhető, hogy ezen elhelyezés teljesen tudatosan történt, az említett mű jellegénél és annak interneten való közzétételét illetően a szerzői jogi jogosult esetleges engedélyének hiányánál fogva. E körülményekre tekintettel, amennyiben e vélelmet nem sikerül megdönteni, az a cselekmény, ami abból áll, hogy az interneten jogellenesen közzétett műhöz vezető hiperlinket helyeznek el, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül.” (51. pont.)

Más szóval a haszonszerzési célzat, mint egy faktor a többi közül, érdemben eldönti a linkelés sorsát. Ez kategorikus kijelentés, és nem biztos, hogy mindenben helytálló, igaz, világosan látható az a jogpolitikai szándék, hogy a korábban éppúgy kategorikus „új nyilvánosság”, illetve „azonos technológiai megoldás” premisszáit keretek közé kell szorítani. Ahogy erre az EUB szintén külön pontban kitért:

A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése biztosítja a szerzők számára az irányelv által megvalósítani kívánt védelem magas szintjét. Ugyanis e rendelkezés értelmében és az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által vázolt korlátokon belül, a szerzői jogi jogosultak nem csupán műveik valamely internetes oldalon való eredeti közzétételével szemben léphetnek fel, hanem minden olyan személlyel szemben, aki haszonszerzési célból az ezen oldalon jogellenesen közzétett műre mutató hiperlinket helyez el, valamint, a jelen ítélet 49. és 50. pontjában kifejtett feltételek mellett, azon személyekkel szemben is, akik ilyen linkeket haszonszerzési cél nélkül helyeznek el. E tekintetben külön hangsúlyozni kell, hogy e jogosultaknak minden körülmények között lehetőségük van tájékoztatni az ilyen személyeket a jogosultak művei interneten való közzétételének jogellenes mivoltáról, és velük szemben eljárni, amennyiben azok megtagadják e linkek eltávolítását, anélkül hogy e személyek az említett 5. cikk (3) bekezdésében felsorolt kivételek valamelyikére hivatkozhatnának.

A másik észrevételhez azonban vissza kell kanyarodnunk az első hosszabb idézethez, amelynek e ponton központi eleme a következő: „nem tudja és nem is tudhatja„. Az én szememnek is életszerű ez a fordulat, mert a linkelés esetén valóban ez a klasszikus probléma. Egyrészt az egyszeri felhasználónak általában semmi fogalma sincs arról, hogy a Google által feldobott találat vagy a neten talált fénykép eredetileg jogszerűen került-e fel a világhálóra. Másrészt az internetes tartalmak folyamatos változásának is köszönhetően semmi garancia nincs arra, hogy az egyszer belinkelt (vagy beágyazott) oldalon ne jelenhetne meg más tartalom is. Mégis, a fenti fordulat tulajdonképpen lebontja a szerzői jogban is hosszú ideje jelenlévő objektív felelősség kategóriáját. És hogy ezt így – egy EUB előzetes döntésbe foglalva – lehet-e, erősen kérdéses. Ha valami, akkor ez az elem kínálja magát, hogy további előzetes döntések forrásául szolgál majd.

Az előzetes döntés elemzését lásd többek között a The Register, a Kluwer Copyright Blog, az IPKat, a CMS Law Now és az 1709Blog oldalán. (Utóbbi helyen egy érdekes, táblázatos formában összeszedett összehasonlítást is találhatunk arról, hogy a linkeléssel kapcsolatos EUB esetjogot hogyan kellene olvasni.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük