Felhasználási szerződések a Code civil reformja után

A francia szerződési jogot alapjaiban újraalkotó rendelet 2016. október 1-jén hatályba lép. A reform polgári jogi elemzése önmagában is megérne egy misét, hiszen a szerződés fogalmát, legalapvetőbb jellemzőit is érinti a módosítás. A blog tekintetében azonban érdemesebb kicsit arról beszélni, hogy a felhasználási szerződéseket mindez miben érinti.

Ahogyan a magyar jogban is, a francia jogban is alkalmazandóak a szerződési jog, és így a Code civil általános szabályai a felhasználási szerződések Code de la propriété intellectuelle-ben (CPI) rögzített különös szabályaihoz képest. Ezt másképpen megfogalmazva a lex specialis derogat legi generali általánosan elfogadott maxima jelenti, vagyis hogy első helyen az egyes szerződésekre irányadó különös szabályokat kell figyelembe venni, az általános szabály rovására. Bizonyos esetekben ez azzal jár, hogy a felhasználási szerződésekben alkalmazott jogintézményekhez hasonló megoldások kerülnek bele az általános szerződési jogba, más esetekben viszont az általános elvek segítségül hívása magasabb szintű védelmet biztosíthat a szerződő partnereknek olyan kérdésekben, amelyeket egyébként a CPI nem rendez.

Az első eset például a pacte de préférence beemelése a szerződési jog általános szabályai közé. A Code civil októbertől hatályos rendelkezései értelmében ez egy olyan szerződés, amelyben az egyik fél kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben úgy dönt, hogy szerződést köt, azt elsődlegesen a másik féllel teszi meg (Code civil 1123. cikk). A jogintézmény egyébként a CPI-ben a kiadói szerződések kapcsán már létezett, ugyanis a szerző eddig is vállalhatott ilyen kötelezettséget a kiadó javára  a jövőben megalkotandó, meghatározott műfajú műveinek kiadása tekintetében, a törvényben egyébként meghatározott egyéb feltételek szerint (CPI L. 132-4. cikk). A CPI viszont nem ír elő jogkövetkezményt abban az esetben, ha a szerző megsérti ezt a szerződéses rendelkezést. Logikusan adódik tehát, hogy innentől fogva a Code civil szabályai alkalmazandóak lehetnek a helyzet orvoslására.

Ezzel ellentétben a szerző javára szólhat a blankettaszerződések szabályozása a Code civilben. Ez a kategória külön a CPI-ben ugyan nem található meg, ám szabályai egybecsengenek a felhasználási szerződések in favorem auctoris, azaz a szerző javára történő értelmezésével. A contrat d’adhésion olyan szerződést takar, amelyben olyan általános szerződési feltételek találhatók, amelyeket a felek nem tárgyalnak meg, azokat az egyik fél előzetesen egyoldalúan határozta meg. A szerző tipikusan a gyengébb fél a felhasználási szerződések megkötésénél, és sok esetben a választási szabadsága arra korlátozódik, hogy elfogadja a másik fél által kínált feltételekkel a szerződést, vagy pedig nem lemond arról, hogy a művét ilyen módon hasznosítsa, de nem feltétlenül tárgyalja meg az egyes szerződési feltételeket. Ennek az egyenlőtlenségnek a kiküszöbölésére nyithat kiegészítő módot a Code civil alkalmazása, amennyiben az általános szerződési feltételek tisztességtelenek.

A téma természetesen elméleti szinten ennél sokkal alaposabban is körüljárható, rengeteg egyéb kérdést is felvet, és a jogalkalmazókat is valószínűleg érdekes problémák elé fogja állítani.

A bejegyzés alapjául az alábbi tanulmány szolgált: MARECHAL, Camille: L’incidence de la réforme du droit des contrats sur les contrats d’exploitation des droits d’auteur, Communication Commerce électonique, n° 6, juin 2016, étude 11

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.