Rekonstruált műemlékek szerzői jogi aspektusból #1

…Kérdésfeltevések…
Ha a kárpát-medencei műemlékállományra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a középső területeken, főként a Pécs-Székesfehérvár-Esztergom-Vác-Eger-Nagyvárad félkörön a középkori műemlékállomány visszafordíthatatlan pusztulást szenvedett el a térség elmúlt ezer évében, főként a 16-17. században. De mi köze ennek a történeti-művészettörténeti ténynek a 21. századi szerzői joghoz?

A budavári Lovarda eredeti épülete egykorú fényképfelvételen

A most útjára indított néhány részes bejegyzés sorozatban az építészeti művek és számítógépes épületrekonstrukciók szerzői jogi védelméről íródó cikkemből kiemelt szemelvényeken keresztül szeretném bemutatni, hogyan is kapcsolódik a bevezetőben említett történeti tény az építészeti alkotások szerzői jogi védelméhez.

 

Egy adott ország építészeti öröksége folyamatosan változik, alakul formálódik. A ma védett műemlékek többsége sok helyen rendelkezik középkori előzményekkel, vagy maga egészében sok száz évvel korábbról származik. Egy-egy ilyen építményt funkciójától és a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoktól függően régi vagy új gazdái folyamatosan átépítettek, vagy a megfelelő korstílus jegyeivel gazdagítottak. Ideális esetben tehát egy épület története során szervesen fejlődött, akárcsak a környezete. Magyarország viszont abban a sajátos helyzetben van, hogy a fent nevezett térségből részben a török háborúk közvetlen okán, részben azt követően, gyakran a gondatlan birtokos döntése, valamint a lakosság kőanyag-éhsége miatt a középkori épített örökség eltűnt, vagy jelentős mértékben romba dőlt.

 

Az utóbbi két évszázad műemlékvédelmi és régészeti eredményei, illetve a számítástechnika és egyéb, a régészetben és építészetben egyaránt jól használható technológia elterjedése lehetővé tette, hogy az elveszettnek hitt, vagy romba dőlt (döntött) műemlékeket akár a számítógépen, akár a tervezőasztalon, akár a valóságban rekonstruálják, újraépítsék. Ezek a törekvések és projektek nem csak látványosak és – valljuk be – szívmelengetők, hanem felvetnek egy sor szerzői jogi kérdést.

 

Milyen védelemre tarthat számot az egykor volt épületek számítógépes rekonstrukcióit készítő szakember, megilleti-e az oltalom az elkészített modellt, vagy ha a szoftver, amivel az épület képzeletbeli mását elkészítették saját fejlesztésű, akkor magát a programot? Az útjára indított várprogramban romjaiból újjáépített várak (pl. füzéri, diósgyőri, egri vár) tervezőit és kivitelezőit, a berendezéseket készítő képzőművészeket megilleti-e a szerzői jog? Közkincs-e a visszaépített műemlék, ezáltal szabadon többszörözhető fényképészeti úton? Nevezetesen van-e Magyarországon panorámaszabadság?

 

Ami ennél a „gumicsontnál” még izgalmasabb kérdés, az az, hogy amikor a rekonstrukció túllépett a számítógépes megálmodás határán a valódi megvalósítás fázisába, akkor az építészeti tervek mennyiben lehetnek egyéni eredeti jellegűek egy olyan épület esetében, ahol a mérnök ceruzáját nem csak a fizika törvényei és a jogszabályi keretek, hanem a régészeti, művészettörténeti, történeti tények is vezetik? Mennyiben adhat hozzá újat a térrendezésben, épületgépészetben? Ha a válasz e kérdésre az, hogy a védelem fennáll, kit illet e védelem? A szerzőt magát? Netán az irodát, amely munkaviszonyban foglalkoztatja az építészt? Vagy magát a megrendelőt?

 

Ha a terv a kivitelezés fázisába jutott, beszélhetünk-e új épületről egy olyan műemlék esetében, ahol jelentős romok álltak korábban rendelkezésre (pl. Füzér, Diósgyőr), vagy sokkal inkább átdolgozással van dolgunk? Az új épület ténye kétségtelen azokban az esetekben, amelyekben egy mára már elpusztított épületet a semmiből építenek vissza. Ez történik majd Egerben a provizori (Dobó) palota tervezett rekonstrukciója (bár igaz, hogy alapfalai megvannak és alatta egy kiterjedt középkori pince is megtalálható) esetében és a budavári palota éppen zajló projektjei tekintetében, ahol a ma már alapjaiban sem létező udvarlaki őrség épületét és a lovardát fogják visszaépíteni. Ez utóbbi két projekt külön csemege, hiszen az újonnan felépített épületek modern kiviteli tervei szinte tejes egészében a fennmaradt hauszmanni terveken alapulnak, így egyéni eredeti jelleget valójában csak az eredeti tervek hordozhatnak, sőt maga a kivitelezés is inkább iparjogvédelmi kérdéseket vethet fel az új építési eljárások tekintetében.

 

A rekonstruált épületek nem csak tömegükben nyerik vissza eredeti (vagy annak vélt) formájukat, hanem berendezést is kapnak, amely szintén tudományos kutatások eredményein alapszik. Jó példa erre a diósgyőri és a füzéri vár bebútorozása, valamint a budavári Szent István terem teljes rekonstrukciója. Füzér és a Szent István terem esetében is maradtak fenn támpontok, utóbbi esetben még azt is pontosan tudni lehet, hogy a felhasznált anyagok honnan származtak és ki készítette el a berendezéseket, milyen eljárással. Kit illet tehát egy ilyen kötött kivitelezés során a szerzői jogi védelem?

 

A cikk és az abból szemezgető bejegyzés sorozat e kérdésekre igyekszik választ találni.
„A következő rész tartalmából”: a második részben szeretnék némi csemegével szolgálni arról, hogy a rekonstrukciók „eredetijét” készítő középkori mesteremberek kik voltak, milyen védelem illethette őket, és hogyan lehetne beilleszteni az ő munkásságukat a mai kor szerzői jogába?

 

A Lovarda látványterve

Képek:

http://kep.cdn.index.hu/1/0/1003/10037/100376/10037637_567deafad98984f01e481c9237f9f34e_wm.jpg

Update: Köszönet ArsBoni a bejegyzés közléséért! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.