(Blokkolt) Hírmorzsák #6.5

Az élet a jogérvényesítés, azon belül is a blokkolás, valamint az értesítési és eltávolítási eljárás világában azután sem állt le, hogy a témában egy kétrészes, átfogónak szánt tanulmány első fele megjelent. Jelenlegi szösszenetünkben azt kívánjuk áttekinteni, hogy az idő folyása milyen irányba vitte tovább a jogérvényesítés palackba közel sem zárt szellemét.
Morzsa No. 1.: A „kisebbtől a nagyobb felé”-elv szerint haladva elsőként lássuk, milyen újdonságokkal szolgált az internet világa az értesítési és eltávolítási eljárás jogintézményével kapcsolatban.
A római elsőfokú bíróság (Tribunale di Roma) néhány héttel ezelőtt döntést hozott a Reti Televisive Italiane és a Break Media közötti jogvitában. Az alapfelállás nem sok újdonságot hordoz. Az alperes egy videómegosztó platformot üzemeltet, amely tevékenységet a felperes cég sérelmezte, mivel engedély nélkül kerültek továbbközvetítésre streaming technológiával a felperes repertoárjába tartozó filmek.
Az alperes már a bíróság joghatóságát is vitatta. Álláspontja szerint a római bíróság nem járhatna el az ügyben, mert – meglepő módon – a cég szerverei az Egyesült Államokban üzemelnek, az állítólagos jogsértésekre is ott került sor, hiszen ott töltötték fel a jogellenes tartalmakat. Ezt az érvet a bíróság könnyedén lesöpörte a lex loci damni (vagyis a kár bekövetkeztének helye) elvére való hivatkozással. Mivel azonban egy érv ritkán elég, így a római bíróság a joghatóságát azzal is alátámasztotta, hogy a tartalmak Olaszország területéről is elérhetők, amely szintén joghatóságot keletkeztet.
A per során az alperes igyekezett az Elker-irányelv 15. cikkében nevesített védett kikötő-elvre hivatkozni, miszerint a szolgáltatókat nem terheli általános nyomonkövetési kötelezettség. Ugyanakkor kötelesek a jogsértő tartalmat eltávolítani, amennyiben a jogosult értesíti a jogsértésről a szolgáltatót.
Ehhez képest a római bíróság kimondta, hogy a felperes nem köteles megjelölni az URL-címet, amelyről a jogsértő tartalmat el lehet érni. Méghozzá két okból nem. Az első világos, mi szerint ez túlságosan nagy terhet rakna a jogosultakra. A második viszont azzal érvel, hogy sem az Elker-irányelv, sem pedig az EUB esetjoga nem tartalmaz egyértelmű utalást arra, hogy a jogosultnak speciális és technikai jellegű információval kell szolgálnia a jogsértő tartalomra nézve a szolgáltatót pedig nem terhelheti általános nyomonkövetési kötelezettség.
Némi szarkazmussal élve állíthatnánk, hogy az olasz bírák nem olvasták el a 2001. évi CVIII. törvényt az elektronikus kereskedelemről, amiben a 13.§ akként rendelkezik, hogy a jogosultnak teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban pontosan meg kell határoznia a sérelem tárgyát, a jogsértést valószínűsítő tényeket és az azonosításhoz szükséges minden releváns információt. Ebbe értelmezésem szerint bele kell, hogy tartozzon az elérési út meghatározása is, amennyiben az ismert, arra lehetőség van. (Forrás: The IPKat)
Morzsa No. 2.1.: A the Pirate Bay hírhedt arról, hogy visszautasít vagy ignorál minden értesítést és eltávolításra irányuló kérést. Ennek ellenére a moderátorok egy külön erre hivatott csapata foglalkozik hétről hétre azzal, hogy torrentek ezreit távolítsa el a szerverekről. Ezek a file-ok rendszerint nem a nevükben szereplő filmeket tartalmaznak, hanem különféle kémprogramokat, gyanús szoftvereket. Ezeket a torrenteket „vadásszák és irtják” a moderátorok naphosszat, hogy a TPB „tiszta” szolgáltatást nyújtson a mit sem sejtő felhasználóknak. (Forrás: Torrentfreak)
2.2.: Az internet különféle kikötőinek, álló és folyóvizeinek tisztán tartására nem csak a kalózok ügyelnek, hanem a különböző böngészők is. A Chrome, a Firefox és a Safari azért blokkolják a hozzáférést a thepiratebay.se domain névhez, mert szerintük az üzemeltetők „elhalásszák” („phishing”) az egyes felhasználók adatait, legyenek azok akár pénzügyi adatok, akár személyesek. Sőt, a figyelmeztetés szerint bizonyos személyek nem átallnak veszélyes szoftverek telepítésére felhívni. A humort mellőzve ez az intézkedés is csak alátámasztja, hogy a jogérvényesítés evolúciója folyamatos, újabb és újabb indokok, módszerek és eszközök állnak rendelkezésre. (Forrás: Torrentfreak)
2.3.: Ausztráliában az internet-hozzáférés szolgáltatók, úgy tűnik, a rebellisek közé álltak. Vagy csak sokallják azt a 800 ausztrál dollárt, amelyet a TPB blokkolásának költségeként taksáltak. Ha a bíróság arra találná kötelezni őket, hogy egyszerre több oldalt is tegyenek blokkolás útján elérhetetlenné, az a költségeket valóban az egekbe tornászná. Az ausztrál szolgáltatók pechére, rájuk nem vonatkozik az Európai Unióban létrehozott védett kikötő-elv.

Az ausztrál szerzői jogi szabályanyagba 2015-ben egy módosító jogszabállyal helyezték el az online jogsértések esetére irányadó szabályozást.
A 115A cikkely (1) bekezdése értelmében az ausztrál bíróságoknak jogában áll végzést kibocsátani a szerzői jogi jogosultak kérelmére, ha:

  1. a szolgáltató olyan tartalomhoz biztosít hozzáférést, amely egy olyan szerveren található, amely kívül esik Ausztrálián,
  2. a tartalom jogsértő vagy jogsértést segít elő,
  3. a tartalom elhelyezésének eredeti célja jogsértés előidézésére irányult.

A (2) bekezdés kimondja, hogy a fent idézett feltételek fennállása esetén a szolgáltatónak hatékony intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a jogsértő tartalmat hozzáférhetetlenné tegye.

E jogintézményt két futó per teszteli Ausztráliában. A Roadshow Films és a TV Giant Foxtel a szolgáltatók szintjén szeretnék elérni, hogy a felhasználók ne férjenek hozzá a TPB-hez, a Torrentz-hez, az isoHunt-hoz és a TorrentHound-hoz, valamint a Solarmovie-hoz. A szolgáltatók a témában irányadó európai esetjoghoz (pl. Scarlet Extended ítélet, C-70/10, ECLI:EU:C:2011:771; SABAM v. Netlog, C-360/10, ECLI:EU:C:2012:85) igen hasonlító érveket hangoztatnak. Nevezetesen sokallják a blokkolás költségeit, főleg, ha abból a törvényi kitételből indulunk ki, hogy Ausztrálián kívüli oldalakat is blokkolniuk kellene. Ha pedig feltételezzük – márpedig miért ne tennénk –, hogy az ausszi felhasználók angol tiltott oldalakat is látogatnak, akkor rögtön 1000 olyan tiltólistás kalózportált kellene az ausztrál szolgáltatóknak blokkolni, ami jogsértő tartalmakat kínál. Döntés egyelőre nincs, várunk türelmesen. (Forrás: Torrentfreak, the music)

2.4.: Finnországban egy bírósági döntést követően az ország hét legnagyobb szolgáltatójának kell elérhetetlenné tennie a Kickasstorrents fájlcserélő oldalt. Az eljáró bíróság (Market Court) ugyan kimondta a blokkolási kötelezettséget, annak terjedelme azonban a jogosultak álláspontja szerint igen limitált, így a fellebbezés lehetőségét mérlegelik. A mérleg serpenyőjébe olyan érvek kerülnek, mint a blokkolás kijátszása, megkerülése vagy átvándorlás egy másik torrentoldalra. Ezen érvek nyomósak, pláne az utolsó, hiszen hiába blokkolják Finnországban a TPB-hez való hozzáférést, a fából ismét vaskarika lett, hiszen a korábbi TPB felhasználók közül sokan valószínűsíthetően a Kickasstorrents felhasználóivá lettek. (Forrás: Torrentfreak)

2.5.: Hollandiában a BREIN nevű szervezet már jó ideje próbálkozik azzal, hogy a holland telekommunikációs piac vezető szereplőit rábírja (vagy inkább rászorítsa) a jogsértő tartalmakat nyilvánosság számára hozzáférhetővé tevő vagy közvetítő weboldalak blokkolására. A szervezet 2012-ben részsikereket ért ugyan el, a TPB-t a szolgáltatók blokkolták, de a hatékonysága nem felelt meg a kívánalmaknak. Éppen ezért a korábbi döntést a fellebbviteli fórum hatályon kívül helyezte. A BREIN a harcot nem adta fel, hanem a holland legfelsőbb bírósághoz fordult. A fellebbezésben két faktort támadtak. Az egyik a hatékonyság kérdése volt, a másik pedig a bíróság azon megállapítása, hogy a TPB működése önmagában nem eredményezte a szerzői jogok megsértését. A legfelsőbb bíróság az első faktort úgy ítélte meg, hogy a hatékonyság alatt nem azt kell érteni, hogy a hozzáférést teljesen lehetetlenné tegyék. Elegendő, ha a kötelezett szolgáltató a szükséges intézkedéseket megteszi annak érdekében, hogy a hozzáférés legalább elnehezüljön. Mivel azonban a legfelsőbb bíróság nem tudta egyértelműen megítélni a TPB történetben betöltött szerepét, ezért az eljárást felfüggesztette, az ügyet pedig előzetes döntéshozatalra az EUB elé utalta.

Hogy az EUB hogyan fog dönteni, egyelőre kérdéses. Azonban nem okozna meglepetést, ha ismét megállapítást nyerne, hogy a TPB, még ha közvetlenül nem is, de – bűnsegédként – felelőssé tehető a jogellenes tartalmak nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételéért, illetve többszörözéséért, mivel a szolgáltatással elősegítette, hogy a felhasználók jogellenes tartalmakhoz jussanak hozzá. (Forrás: Kluwer Copyright Blog)
2.6.: Németországban is letették a blokkolás joggyakorlatának alapköveit. Németország azon uniós tagállamok közé tartozik, amely nem ültette át a tételes jogba az InfoSoc-irányelv 8. cikk (3) bekezdését, amely a blokkolás vagy más ideiglenes intézkedés alkalmazását a jogosultak részére lehetővé teszik. Helyette német bíróságok kapták a nemes feladatot, hogy a Störerhaftung (közreműködői felelősség) joggyakorlatát kimunkálják. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof – BGH) a német hangfelvétel előállítók és az ismert közös jogkezelő szervezet, a GEMA ügyeiben kimondta, hogy blokkolásra kötelezésnek helye van, amennyiben a jogosultak megtettek minden szükséges, bíróságon kívüli lépést a szolgáltatókkal szemben, ám ezek nem vezettek eredményre. Hogy mik tartoznak bele a minden szükséges intézkedés kategóriájába, azokat lásd az alábbi link alatt. (Kluwer Copyright Blog)

2.7.: A derék hellének éppen a 2014/26/EU irányelv átültetésén ügyködnek. (Aki olthatatlan vágyat érez, annak itt a tervezet görög nyelvű szövege, elolvashatja.) A tervezetbe csempészve megtalálhatjuk az értesítési és eltávolítási eljárás és a blokkolás lehetőségeit, amelyek egy közigazgatási eljárás keretében lennének alkalmazhatók. A lelkendezést azonban lelombozza, hogy a közigazgatási eljárást egy olyan testület fogja lefolytatni, amely nem független. Tagjait a kulturális minisztérium jelöli, elnöke pedig ugyan a Görög Szerzői Jogi Szervezet elnöke, ám ő az állam által ellenőrzött funkciót lát el. Mindazonáltal a testület beiktatásával ugyan a jogosultaknak lehetősége van első lépcsőben elkerülni a bírói utat, a tervezet azonban lehetővé teszik, hogy a döntéssel elégedetlenek a görög közigazgatási fellebbviteli bíróság előtt, vagy még magasabb fórumon keressenek jogorvoslatot. (Forrás: Kluwer Copyright Blog)

2.8.: Portugáliában mertek nagyot álmodni. A luzitánok ugyanis nem voltak restek egyszerre több mint 330 torrentoldalt blokkolni. Ha valami, akkor ez már hatékony lehet. Főleg, ha hihetünk az ígéreteknek, amelyek szerint további oldalak is elérhetetlenné válhatnak. A portugál megoldás sajátossága és a siker kulcsa, hogy a szolgáltatók nem próbáltak meg kibújni a blokkolás alól, hanem egyezséget kötöttek a jogosultakkal és a kormányzattal. Ehhez már csak a „kövesd a pénzt” és más újítások hatékony alkalmazását kellene hozzáadni és máris elkészülne az a „főzet”, amely végre eredményes fellépést biztosítana az illegális tartalmat hozzáférhetővé tevő oldalakkal szemben. (Forrás: Torrentfreak)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.