A Népszabadság online felületén egy részletes írást találhattunk, melyben az EJI részéről Tomori Pál is megszólalt, kiemelve a részítélet fontosságát, valamint azt, hogy ez a gyakorlatban rengeteg előadó számára biztosíthat extra bevételt. Nem is akárhogy. Tomori jelezte:

„A jogvédő iroda a per által elért bevétel teljes összeget – működési költség levonása nélkül – felosztja az érintett előadók között.”

Ennél is alaposabban járta körbe a pert magát és annak kimenetelét az Index, amely 10 pontba szedte az ügy vonatkozásait, így többek között megnézve, mi is állt a jogvita hátterében, mi is az EJI (hát igen, néha még küzdeni kell azért is, hogy a közös jogkezelőkről egyáltalán halljon a közönség), milyen modellt alkalmaz(ott) a Deezer, miért megkerülhetetlen az EJI a streamelés világában is, mi a szerepe a kiadóknak a jogvitában, miért a Deezer volt a per alperese, amúgy mekkora szeletet hasítanak a Deezerhez hasonló streaming szolgáltatók a zenepiac tortájából, és abból vajon mennyi megy az előadóknak, mi lehet a „hogyan tovább” kérdésre a válasz, és egyáltalán, miért és kit érdekel ez az ügy. (Utóbbi kérdés amúgy megkerülhetetlen, és maga a jogvita is életbevágó, tehát tessék csak tudni róla.)

A 24.hu és az sg.hu valamint a zene.hu – utóbbiak gyakorlatilag az EJI sajtóhírét rebloggolva -, továbbá az Origo ennél rövidebben járja körbe a témát, de azért érdemes elolvasni bármelyik anyagot. Amit nem értek, az az, hogy a Dal+Szerző miért nem dolgozta fel a témát…

Nemzetközi szinten is olvasni lehetett a fejleményekről. Így az előadóművészek érdekeit képviselő fair-internet.eu oldalon egy jelentős – és ténylegesen fair – összefoglalás olvasható a témában.