EUB előzetes döntés a Liffers ügyben

Ritka az, amikor az EUB rendkívüli gyorsasággal meghozza előzetes döntését. Nem is oly rég még a főtanácsnoki indítványt elemeztük a Liffers-ügyben, március 17-én pedig már meg is született a luxembourgi fórum ítélete. Eszerint az EU-s szerzői jog része a sérelemdíj szerzői jogi perekben.

A mai napon, ahogy az elemzést közzéteszem, még nem ismert az ítélet magyar nyelvű fordítása, ezért az angol verzióból dolgozok.A jogvita tényállását nem ismételném meg, csupán annyira hadd utaljak, hogy a filmrendező Liffers amiatt perelte be egy dokumentumfilm gyártását végző Mandarina céget, mert az a felperes homoszexuális és transzszexuális havannai emberekkel foglalkozó filmjéből engedély nélkül átemelt részleteket egy gyermekprostitúcióval kapcsolatos dokumentumfilmbe.
Az EUB ítélete semmilyen meglepetéssel nem szolgált. Az EU-s Jogérvényesítési-irányelvet ismerők jól ismerik a 13. cikk (1) bekezdés tartalmát. Eszerint:

“A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen.
A bíróságok a kár megállapításakor:
a) figyelembe vesznek minden megfelelő szempontot, úgy mint a kedvezőtlen gazdasági kihatásokat, ideértve a sértett fél elmaradt hasznát, a jogsértő jogtalan gazdagodását, és indokolt esetben a nem tisztán gazdasági tényezőket, mint a jogosultnak a jogsértés által okozott nem vagyoni kárát,
vagy
b) az a) bekezdés alkalmazása helyett a kárt indokolt esetben átalányösszegben állapíthatják meg olyan tényezők alapján, mint legalább azon díjazás vagy jogdíjak összege, amely a jogosultat megillette volna, ha az adott szellemi tulajdonjog felhasználására a jogsértő engedélyt kért volna.”

A fenti rendelkezés pikantériája, hogy az a) pont “indokolt esetben” lehetővé teszi a jogsértés által okozott nem vagyoni károk (az új Ptk. terminológiájához igazodóan inkább sérelemdíj) megtérítését. A b) pont ugyanakkor “az a) bekezdés alkalmazása helyett” átalányösszeg szerinti számítást is lehetővé tesz – itt azonban nem kerül külön említésre a sérelemdíj. A megkereső spanyol bíróságnak ezzel a konstrukcióval gyűlt meg a baja, és arra kérdezett rá, hogy amennyiben a felperes – mint az alapul fekvő ügyben – a b) pont szerint az őt megillető díjazás összegére tekintettel kéri megállapítani a kártérítés összegét (Liffers keresetében ez 6740€ volt), ez kizárja-e azt, hogy a felperes sérelemdíjat is kérjen (Liffers 10.000€-ban jelölte meg ezt az összeget).
Az EUB világossá tette, hogy az irányelvet nem csupán annak megszövegezése, de célja és kontextusa alapján kell értelmezni. A bíróság szerint pedig – különösen a (10), (17) és (26) preambulum-bekezdések alapján – az irányelv legfontosabb célja a magas szintű védelmet biztosító jogharmonizáció volt, s erre tekintettel a “moral prejudice” által okozott sérelmek kompenzálása ugyancsak beleillik az irányelvbe – még akkor is, ha az alapul fekvő gazdasági károsodást a b) pont szerint számítja a bíróság. Egy szó mint száz – s ennyiben az egyébként is rövid előzetes döntés összefoglalható -, amennyiben a morális/eszmei sérelem bekövetkezik, akkor sérelemdíj fizetésére kötelezhető a szerzői jogokat megsértő személy.

Angol nyelven lásd a Kluwer Copyright Blog elemzését.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.