Breaking News: Wathelet főtanácsnok a linkelésről
Aki nyomon követi a linkeléssel kapcsolatos EU-s joggyakorlatot (lásd a Svensson ítéletet és a BestWater végzést), az tudhat arról, hogy több folyamatban lévő ügyben kell tovább finomítania a kérdéskört az EUB-nak rövidesen. Ezek közül az első ügyben megszületett a főtanácsnoki indítvány. Eszerint a jogellenesen lehívásra hozzáférhetővé tett tartalmakra utaló linkek elhelyezése nem jogsértő.
A tényállásról
A jogeset tényállásáról nagyon röviden csak annyit (mert nem celebügyi blog vagyunk), hogy a Playboy megbízásából G. B. Dekkerről fotósorozatot készített C. Hermés. A fényképek azonban a holland Playboy 2011. decemberi számában történt megjelenése előtt – ismeretlen személy által – feltöltésre kerültek a Filefactory, majd később az Imageshack kibertárolókra (DDL-szolgáltatók tárhelyeire). A holland GeenStijl – csakugyan valamiféle celebügyi portál – leközölte a fotókra mutató linket, sőt egy esetben az egyik fotó egyik részletét is. A Playboy-t kiadó Sanoma nemcsak a tárhely-szolgáltatóktól kérte a tartalmak törlését – egyébként sikerrel -, de a GeenStijltől is követelte a linkek törlését. Utóbbi oldal ennek nem tett eleget, és később – a képek FileFactory-ról történt törlését, illetve az ImageShackon való megjelenését követően – új cikkekkel és hiperlinkekkel jelentkezett.
Végső soron a Sanoma véleménye szerint egy-egy ilyen link elhelyezése megsérti a cég képeken fennálló szerzői jogait, nevezetesen a tartalmak lehívásra hozzáférhetővé tétele révén. A jogvitában első fokon a Sanoma, másodfokon azonban a GeenStijl nyert. A Hoge Raad der Nederlanden (a holland legfelsőbb bíróság) úgy látta, hogy a fenti tényállás mellett (ismeretlen személy által jogellenesen lehívásra hozzáférhetővé tett tartalmakra utaló hiperlinkek elhelyezése saját weboldalon) nem ad megnyugtató választ a Svensson/BestWater ítéletek kombója. (Zárójeles megjegyzés, ezt én is így gondolom, rövidesen írom, miért.) Mindezekre tekintettel a Hoge Raad több kérdéssel is az EUB-hoz fordult előzetes döntés érdekében. Ezek közül érdemben csak az első kérdés lesz jelentős:
„1. a) A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti »nyilvánossághoz közvetítés« valósul-e meg akkor, ha a szerzői jog jogosultjától eltérő személy az általa működtetett weboldalon elhelyezett hiperlink útján olyan, harmadik személy által működtetett, az internetes nagyközönség számára elérhető weboldalra hivatkozik, amelyen a művet a jogosult engedélye nélkül tették hozzáférhetővé?b) Releváns-e ebben a tekintetben az, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?c) Jelentőséggel bír-e az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud-e, vagy e személynek tudnia kell-e arról, hogy a jogosult nem engedélyezte a mű elhelyezését a harmadik személy 1. a) kérdésben említett weboldalán, és adott esetben arról a körülményről, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?”
Előzetes észrevételek
Copyright geekeknek ajánlott Wathelet főtanácsnok elemzését arról is olvasni, hogy a perben érintett felek, illetve abban véleményt formáló tagállamok milyen álláspontra helyezkedtek a linkelés szerzői jogi relevanciáját illetően. (Én talán csak egyet emelnék ki: Portugália képviselői bátran felvállalták azt a véleményt, miszerint a link az analóg világból ismert lábjegyzet digitális kistestvére.) Hasonlóképp mellőzném részleteiben most a VI.A. pontot, ahol a korábbi joggyakorlatra reflektál Wathelet. Innen talán az érdemel kiemelést, hogy a főtanácsnok is megemlíti, nem teljesen tiszta, hogy a Svensson/BestWater duó választ ad-e az alapul fekvő kérdésre, így a GS Media ügy végső soron releváns problémára keres választ:
„a jelen ügy lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy eldöntse, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés hiányának megállapításához szükséges-e a szerzői jogok jogosultjának a védett mű más weboldalon való nyilvánosságra hozatalához (az „eredeti” közvetítéshez) adott hozzájárulása.” (43. pont)
Közvetítés és nyilvánosság
Ami számunkra sokkal fontosabb lehet, az a 46. ponttól kezdődik. A főtanácsnok ketté veszi az első kérdésre adott választ. Egyrészt áttekinti, „közvetítésről” beszélhetünk-e egyáltalán, illetve a „nyilvánosság” megállapítható-e a magatartással összefüggésben.
Wathelet – már majdnem megijedtem a 49. pontot olvasva – helyesen jelzi az 50. pontban (bár a WCT-ről nem tesz említést sajnos), hogy a nyilvánossághoz közvetítés joga a hozzáférhetővé tételt is magába foglalja. A főtanácsnok azonban határozottan funkcionális álláspontra helyezkedve rögzíti azt a kardinális (az egész jogvitát eldönteni képes) álláspontját, miszerint
„igaz, hogy a valamely weboldalon elhelyezett hiperlinkek nagyban megkönnyítik más weboldalak, valamint az itt található védett művek megismerését, és ezért az első weboldal felhasználói számára gyorsabb és közvetlen hozzáférést biztosítanak, mégis azon az állásponton vagyok, hogy a védett művekre – akár közvetlenül is mutató – hiperlinkek nem „teszik őket hozzáférhetővé” a nyilvánosság számára, amennyiben már egy másik weboldalon hozzáférhetőek, hanem csak megismerésüket könnyítik meg. Ahogy a Portugál Köztársaság is megjegyzi az észrevételeiben, hogy a valódi „hozzáférhetővé tétel” annak a személynek tudható be, aki az első közvetítést végrehajtja.” (54. pont)
Mindezt megerősíti azzal a véleménnyel Wathelet, hogy a közvetítési, és ezen belül a hozzáférhetővé tételi magatartás azt feltételezi, hogy a felhasználó személy magatartása „elengedhetetlen vagy megkerülhetetlen” legyen a műélvezet érdekében (57. pont). Ha pedig ez igaz, akkor valóban csak az a személy teszi a tartalmat lehívásra hozzáférhetővé, aki először elhelyezi azt egy nyilvánosan elérhető tárhelyen, akik pedig csupán e tartalmakra utalnak, mint a GeenStijlt üzemeltető GS Media, nem valósítanak meg releváns felhasználást (60. pont). Ebből kifolyólag azonban az is irreleváns, hogy a GS Media tudati oldala lefedte-e, hogy a forrástartalom jogellenes volt-e (61. pont.)
Mindezek fényében szinte már mellékes is, hogy beszélhetünk-e új nyilvánosságról, ahogy azt a Svensson és a BestWater ügyben az EUB oly kardinálisnak tartotta. Wathelet e ponton ismét visszakanyarodik az „elengedhetetlenség” feltételéhez:
„amennyiben a konkrét ügy tárgyát képező fényképek más weboldalakon minden internetező számára hozzáférhetőek voltak, a GS Media ezen eljárása nem volt elengedhetetlen a hozzáférhetővé tételhez. Így tehát nem volt „új nyilvánosság”, ezért fel sem merül az a kérdés, hogy a szerzői jogok jogosultja hozzájárult-e az első közvetítéshez.” (70. pont)
Végül a Hoge Raad azon felvetésére, miszerint már a hozzáférés „megkönnyítése” is szerzői jogilag releváns magatartás volna, Wathelet – a fentiek fényében nem meglepő módon – ugyancsak liberális álláspontot tett a magáévá. Eszerint:
„A Svensson és társai ítélet 31. pontjából azonban egyértelműen következik, hogy nem elégséges, hogy a hiperlink az internetezők számára csak megkönnyítse vagy egyszerűbbé tegye a szóban forgó műhöz való hozzáférést.” (74. pont)
Jogpolitikai érvek
Wathelet e ponton azonban nem állt meg. Szinte külön magyarázatot nem is érdemelnek a szavai, melyekből a hiperlinkekkel – és azok blokkolásával – kapcsolatos jogpolitikai véleményének adott hangot. Álljanak is itt változatlan formában:
„azon túl, hogy véleményem szerint az alapügy tárgyául szolgáló eljárásban a hiperlink elhelyezése (főszabály szerint) nem valósítja meg a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést”, úgy ítélem meg, hogy e rendelkezés bármely eltérő értelmezése komolyan akadályozná az internet működését, és veszélyeztetné a 2001/29 irányelv egyik fő célját, nevezetesen az európai információs társadalom kialakítását. Ezenfelül az ilyen értelmezés azzal a veszéllyel járna, hogy felborul a „jogosultak különböző csoportjainak, valamint a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjainak jogai és érdekei közötti megfelelő egyensúly”Közismert, hogy a hiperlinkeknek az internetezők általi elhelyezése egyszerre szisztematikus és elengedhetetlen az internet jelenlegi felépítése szempontjából. Bár az alapeljárás tárgyául szolgáló tényállás valóban kirívóan jogsértő, úgy vélem, hogy az internetezők általánosságban nem tudják, és nincsenek eszközeik sem annak kiderítésére, hogy az interneten szabadon hozzáférhető műnek az első nyilvánossághoz közvetítéséhez a szerzői jogok jogosultja hozzájárult-e, vagy sem. Amennyiben az internetezőknek minden egyes alkalommal, amikor más weboldalakon szabadon hozzáférhető művekre mutató hiperlinkeket helyeznek el, vállalniuk kellene a szerzői jogok megsértése miatt a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében indított eljárások kockázatát, sokkal kevésbé lennének hajlandóak ilyen linkek elhelyezésére, és ez az internet jó működése és felépítése, valamint az információs társadalom kiépítése ellen hatna.Meglátásom szerint az internet működésébe való ilyen beavatkozást el kell kerülni. Egyébiránt úgy vélem, hogy az európai jogalkotó közreműködése lenne ahhoz szükséges, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát kiterjesszük arra az esetre, amikor más weboldalakon szabadon hozzáférhető védett művekre mutató hiperlinkeket helyeznek el egy weboldalon.” (77-79. pontok)
Sőt, még egy dologra érdemes felhívni a figyelmet: Wathelet szerint az online jogsértések ellen nem is a linket elhelyező személyek oldaláról közelítve kellene fellépni, hanem a probléma gyökerénél kellene keresni a megoldást. Ezt maga a Sanoma is megpróbálta – sőt sikerrel is járt -, hiszen a FileFactory és az Imageshack is törölte a Dekkerről készült képeket. Más szóval – ahogy azt a főtanácsnok maga is finoman jelezte -: nincs sok értelme eljárást indítani egy olyan link miatt, ami az eljárás ideje alatt már használhatatlanná vált (87. pont).
Következtetések
Wathelet erősen felbolygatta a linkelés „tavának” egyébként sem tükörsima felületét. Méretes követ dobott abba a tóba a főtanácsnok azzal, hogy a Svensson és a BestWater ügyben kifejtettekkel gyakorlatilag szembe menve már a „közvetítés” (hozzáférhetővé tétel) magatartásánál kihúzza a talajt a jogosultak lába alól. Eszerint ugyanis egyrészt technikailag, mind jogilag MINDEGY, hogyan és ki által kerül elsődlegesen egy tárhelyre fel a jogvédett tartalom. Ha az már elérhető az interneten keresztül, arra bárki linkelhet, mivel a lehívásra hozzáférhetővé tételt csak az első feltöltő személy valósíthatja meg.
Viaskodó érzelmek törhetnek fel ilyenkor az emberből, ugyanis miközben egyetértek a fentiekben bemutatott jogpolitikai érvekkel, azzal egyáltalán nem szimpatizálok, hogy ennek apropóján a jogsértő magatartásokra gyakorlatilag teljesen szemet hunyjunk. A Svensson ügyben ugyanis egyértelműen láthattuk, hogy a felperes által jogszerűen hozzáférhetővé tett tartalmakra utaltak a linkek. Szerintem ez teljesen rendben van (talán nem épp az új nyilvánosság elmélete szerint, ahogy azt az EUB mondta, de az implied licence teóriája alapján egyértelműen). A BestWater ebbe már belerondított, mivel csak végzésben rögzítette, hogy a minden bizonnyal jogellenesen feltöltött YouTube videó beágyazható (kvázi egyenlőségjelet tett a Svensson és a BestWater ügyek közé). Most Wathelet ez utóbbi irányvonalat javasolja követni annak ellenére, hogy az EUB az ACI Adam ügyben maga is jelezte, hogy a jogellenes forrásból történő magáncélú többszörözés sérti a háromlépcsős tesztet. Akkor vajon a jogsértő tartalmak nyilvánossághoz juttatása rendben volna? Nem egy ember mondta már épp az ellenkezőjét annak, amit most Wathelet rögzített, tehát egyáltalán nem biztos, hogy az EUB is úgy fogja látni, hogy csak az első feltöltő személy valósítja meg a „making available” tevékenységét. Látok arra esélyt, hogy az EUB az ACI Adam kártyát előhúzva a pakliból azt mondja, hogy az alperes magatartása szembemegy a három lépcsős tesztnek. (Igaz, úgy vélem erre kevesebb, semmint nagyobb az esély.)
Másik: jól tudom, hogy az EU szerzői jogának nem képezik harmonizált tételét a személyhez fűződő jogok, de az alapul fekvő ügyben az első nyilvánosságra hozatal joga – szinte biztosan – sérült. Ennek vizsgálata a tagállami bíróság előtt elengedhetetlen volna, ám ez is csak annyit erősít a jelen EUB előtti eljárásban, hogy a forrás jogellenes volt.
Egy szó mint száz, ha az EUB a főtanácsnokra hallgat, akkor tovább fazonírozza majd a linkeléssel kapcsolatos gyakorlatát – azt jelentősen át is írva, eltolva a problémát az „új nyilvánosság” teóriájáról a „közvetítési magatartás” hiánya felé. Egyébként ez a vélemény már megjelent a Svensson ítélet előtt a European Copyright Society véleményében, az EUB mégsem így döntött a Svensson ügyben. Vagyis elképzelhetőnek látom azt is, hogy az EUB e ponton nem fogja követni Wathelet véleményét.
Tűkön ülve várjuk a folytatást!
Lásd az indítvány elemzését az IPKat blogon. És még ennél is értékesebb bejegyzést közölt a Kluwer Copyright Blog az indítványnak az EUB esetjogának – Ana Ramalho által vélt, ám részben általam is osztott – fals irányaira gyakorolt potenciális hatásairól. Ugyanitt Nordemann professzor is megjelentetett egy posztot.
One thought on “Breaking News: Wathelet főtanácsnok a linkelésről”