És hogy miként kommentálnám? Se nem filmesztétaként vagy egyéb filmes szakemberként, hanem kizárólag szerzői jogász énem tört elő (a filmszerető amatőr énem mellett). A film ugyanis egy olyan teljesítmény, amely mintapéldája lehet magának a szerzői alkotói és valamennyi kapcsolódó jogi teljesítményt nyújtó ember munkájának. (Filmes szempontból íme egy kiváló lista arról, miért a Saul fiának kellett idén nyernie az Oscart.) Egy évtizedek óta vissza-visszatérő téma, amelyből azonban mindig lehet és kell tanulni. Mindez teljesen új köntösben, egyedi forgatókönyv mögé bújtatva, aminek már a gondolata is letaglózó (ha valaki magát a gondolatot érezni akarja, még függetlenül a film fő szálától, nézze meg az elmúlt évtizedek leghatásosabb holokauszt nyitó jelenetével). Ezen felül kiváló rendezés, melyet egy fenomenális operatőri munka (engem mindenek felett ez nyűgözött le) és magával ragadó színészi munka kísér. És bár a producerek munkája általában a filmkockákon nem közvetlenül látható, az bizonyos, hogy nélkülük sem lehetett volna egykönnyen ilyen témát, ilyen minőségben készíteni. Egy szó mint száz, dicséret mindenkinek, és mi tagadás, magyar emberként ennyire büszke régen voltam. Tehát köszönet is azért, hogy mindezt véghez vitték az alkotók! Sőt, hasonlóan nagy sikereket a jövőre is!