Breaking News: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar vonatkozású komment-döntése (és előélete)

“Új fejezet kezdődik a magyar nyilvánosságban” címmel az Index arról tudósított, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága mai döntésében megállapította, hogy a magyar bíróságok megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot, amikor az Index kiadóját és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületét felelőssé tették a cikkeik alatt megjelent kommentekért. Mivel az ügy 2010-ben indult és azóta végigjárta az összes lehetséges magyar bírói fórumot, a bírói döntések pedig kétségtelenül hatottak a nagyobb portálok kommentelési policy-jére, így adja magát a kérdés: pont került a történet végére? A cikk alcímének második része, amely szerint “pert nyert az Index, az online lapok nem felelősek a kommentekért” némileg félrevezető. Jelen bejegyzésben arra is kitérek, hogy miért.

Az ügy előzményeiről röviden: a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) állásfoglalást bocsátott ki és tett közzé honlapján egy ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdasági társaság hirdetési gyakorlatáról. A közlemény rögzítette, hogy több felhasználói panasz is érkezett a felperes honlapjainak szerződési gyakorlatával összefüggésben, amelyet az MTE tisztességtelennek minősített. Az MTE kinyilvánította továbbá, hogy „akkor is ilyennek tartja a felperes gazdasági társaság rosszhiszemű és a felhasználók megtévesztésén alapuló gyakorlatát, ha a gyakorlat jogellenességét bíróság nem állapítja meg.” (Az állásfoglalást több internetes sajtótermék, így az Index is lehozta). Az érintett gazdasági társaság úgy vélte, hogy a cikk és az ahhoz kapcsolódó kommentek megsértették a személyiségi jogait (ezen belül is a jóhírnév védelméhez való jogát), így pert indított.

 

A perben az MTE előadta, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló törvény (továbbiakban: Elker. törvény) szerinti közvetítő szolgáltatónak (ezen belül tárhelyszolgáltatónak) minősül, ezért a hozzászólásokért nem felelős, mivel a törvény a monitorozási, szűrési, előzetes ellenőrzési kötelezettséget kizárja. Az alapügyben a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy az MTE-nek saját tartalma vonatkozásában (amely a felperes szerződési gyakorlatát minősítette) nem áll fenn felelőssége, mert az nem lépi túl a véleménynyilvánítás alkotmányosan megengedett határait. A bíróság azonban a saját tartalomhoz kapcsolódó kommentekről máshogy vélekedett, azok szerinte az „olvasói levelekkel esnek egy tekintet alá, szerkesztett tartalomnak minősülnek, ezért tartalmukért az alperes jogi felelősséggel tartozik.” A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla (részben eltérő indokolással) helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, megítélése szerint a honlap „tulajdonosának” felelőssége a kommentekért is fennáll. Ezt abból vezette le, hogy a kommentek magánjellegű megnyilvánulások, így azok nem tartoznak az Elker. tv. hatálya alá, amiből (szerintük) az következett, hogy a közvetítő szolgáltatókra vonatkozó (Polgári Törvénykönyvnél kedvezőbb) szabályok nem alkalmazhatók. Mindezek alapján a bíróság az oldal üzemeltetőjének oldalán is megalapozottnak találta (valótlan tény híresztelése miatt) a jó hírnév megsértését, vagyis nem másodlagos (azaz aki a jogsértést “csak” elősegíti), hanem elsődleges jogsértőnek tekintette az oldal üzemeltetőjét. Az ügy felülvizsgálatra is eljutott. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként hatályában fenntartotta a jogerős ítélet támadott rendelkezését, megítélése szerint ugyanis amiatt, hogy az internetes oldalon a hozzászólásokat nem ellenőrzik, még számolniuk kell azzal, hogy közöttük jogsértő közlés is szerepel.

 

Az Alkotmánybíróság a 19/2014. (V.30.) számú határozatában foglalkozott az üggyel. Az indítványozó ebben az esetben kizárólag az MTE volt. Az Alkotmánybíróság – véleményem szerint – helyesen állapította meg, hogy az Elker. törvény szerint  elképzelhető, hogy valaki egyúttal szolgáltató és közvetítő szolgáltató is legyen és/vagy a közvetítő szolgáltatáson belül több esetkörbe is beletartozzon a tevékenysége. A Kúria megállapításaival szemben az Alkotmánybíróság helyesen úgy ítélete meg, hogy a kommenteket nem lehet magánközlésnek minősíteni („a komment valóban magánvélemény, de ettől még a nyilvánosságnak szánt közlés”). A testület helyesen állapította meg azt is, hogy vannak moderált és nem moderált kommentek. A nem moderált kommentek esetében a jogsértő személy beazonosítása szinte lehetetlen („a tulajdonképpeni jogsértő(…)ismeretlen, és legtöbbször utóbb sem azonosítható), emiatt pedig a felelősség az internetes oldal működtetőjét terheli. Ezt az Alkotmánybíróság lényegében az alapjog-korlátozás arányosságából vezette le (szerintem vitatható analógiát felépítve a sajtóorgánum felelősségével). Megjegyezték azonban, hogy „jelentős különbség van az internetes oldal üzemeltetője által szerkesztett, és ekként tartalmi egységet alkotó (tartalom)szolgáltatás és az ügynevezett Web 2.0, vagyis a közösségi oldalak és a tisztán véleményoldalak között (például Facebook, blogszféra, stb.)…Ezek éppen szerkesztetlen, spontán közösségi oldalak – az internet-felhasználók is ekként tekintenek rájuk.” Így ezen oldalakra az Alkotmánybíróság kifejezett rendelkezése folytán határozata és annak megállapításai nem vonatkoznak. (Vélhetően ez volt az a pont, amikor az Index áttelepítette a kommentelés lehetőségét a Facebookra.)

 

Véleményem szerint abban tévedtek az eljáró bíróságok és az Alkotmánybíróság is, hogy okszerűtlenül vonták ki a szolgáltató tevékenységét az Elker. törvény hatálya alól és nem a másodlagos jogsértés megvalósulását (valamint az ezzel kapcsolatos mentesülési lehetőséget) vizsgálták, hanem elsődleges jogsértésnek minősítették az oldal üzemeltetőjének „mulasztását”. Holott e mulasztás éppen az Elker. törvény általános monitorozási tevékenységet kizáró szabályai miatt nem alapozható meg. Ami az alapjog-korlátozás arányosságát illeti, egyet tudok érteni Stumpf István különvéleményében foglaltakkal, amely szerint volt olyan, az adott cél (személyiségi jogok védelme) elérésére alkalmas enyhébb korlátozás, amellyel az arányosság megítélése során érdemben nem számolt az Alkotmánybíróság, ez pedig (az Elker. törvény által is nevesített) értesítési és eltávolítási eljárás. (Igaz az értesítési és eltávolítási eljárás törvényi eljárásrendje e személyiségi jogok megsértésére nem vonatkozik, de egy nem formalizált értesítés és eltávolítás nem kizárt.) (Az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban anno Mezei Péter is blogolt, lásd: itt.)

 

 
Ezt követően az Alkotmánybíróság döntése (legalábbis látszólagos) igazolást kapott azzal, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB) Nagykamarája 2015 nyarán a Delfi-ügyben hasonló (de nem azonos) tényállás mellett megalapozhatónak tartotta az oldal üzemeltetőjének felelősségét. Lényegi különbségnek tűnt azonban már akkor is, hogy a Delfi kifejezett hírportál volt (naponta több mint 330 cikket tett közzé), amely a bíróság érvelése szerint gazdasági tevékenységének minél jobb kiteljesítése érdekében nyitotta meg a kommentelés lehetőségét, ráadásul anonim kommentelők számára is. (Megjegyzendő egyébként, hogy a Delfinek mindösszesen 320 eurós kártérítést kellett fizetnie.)

 

A Delfi-ügy árnyéka nem sok jóval kecsegtetett az Index és az MTE ügyében, az EJEB előtti eljárásban ugyanis mindketten indítványozóként szerepeltek. Az EJEB az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikke (véleménynyilvánítás szabadsága) megsértésének lehetőségét vizsgálta, pontosabban azt, hogy annak korlátozása megfelelt-e az egyezmény 10. cikk 2. pontjában foglalt követelményeknek (így például: törvényben meghatározott ok, szükségesek a korlátozás egy demokratikus társadalomban) jelen esetben a 8. cikkel (magán- és családi élethez való jog) összevetve.

 

A bíróság mai ítéletében – korábbi ítélkezési gyakorlatát fenntartva – hangsúlyozta, hogy az üzleti élet szereplői esetében magasabb szintű az elvárhatóság az e tevékenységből eredő veszélyek elhárításával kapcsolatban (49. pont) A Delfi üzletszerű gazdasági tevékenység keretében tette közzé a kommenteket, míg jelen esetben az MTE vonatkozásában ez nem valósult meg, így a két ügy eleve nem azonos. Az Index esetében a gazdasági érdek azonban kimutatható, mégsem áll meg a felelősség. Miért? A bíróság szerint azért, mert a tartalom nem minősült olyannak, amely miatt a véleményszabadság korlátozása megalapozott lenne, ugyanis bár a kommentek támadó jelleggel bírtak és vulgárisak voltak, súlyosan jogellenes tartalommal nem rendelkeztek, nyilvánvalóan nem valósult meg ugyanis gyűlöletbeszéd vagy erőszakra való felbujtás az EJEB álláspontja szerint.

 

A bíróság döntésében egyéb érdekességek is fellelhetők, például azt is felróják, hogy a hazai bíróságok különösebb igazolás nélkül elfogadták annak tényét, hogy a tartalom az adott gazdasági társaság jóhírnevét sérti. Itt a bíróság visszautal egy korábbi döntésére, amely szerint jogi személy nem hivatkozhat olyan személyiségi jog megsértésére, amely jellegénél fogva csak természetes személyt illethet meg. A jóhírnévvel kapcsolatban pedig megjegyzik, hogy eltérő tartalommal bír természetes személyek és jogi személyek esetében, a természetes személyeket megillető jóhírnév megsértésének ugyanis visszahatása lehet az illető emberi méltóságára, jogi személyek esetében ez fogalmilag kizárt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jogi személyek esetében a jóhírnév ne élvezne védelmet, de ebben az esetben más a védelem tárgya (pl. a gazdasági sikeresség, a tagok és a dolgozók érdekei, valamint a szélesebb értelemben vett gazdasági érdek). (Lásd: 66. pont)

 

Összegezve tehát: a bíróság úgy találta, hogy az értesítési és eltávolítási eljárás a legtöbb esetben megfelelő eszköz a gyors és hatékony intézkedésre (az összes érintett érdekét figyelembe véve). Azonban azokban az esetekben, ahol a harmadik személytől származó tartalom súlyosan jogsértő (gyűlöletet kelt, közvetlen fenyegetést tartalmaz), ott az államok jogosultak felelősségi szabályokat alkalmazni, ha a portálok haladéktalanul nem távolítják el a nyilvánvalóan jogellenes kommenteket, mégpedig akkor is (és ez a lényeg), ha a sértett fél vagy harmadik személy erről őket előzetesen nem értesíti. Azonban jelen ügyben az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint a kommentek nem bírtak ilyen tartalommal. (lásd 91. pont)

 

Megjegyezném tehát, hogy a strasbourgi bírósági ítéletet követően az Index felelőssége olyan kommentek vonatkozásában továbbra is felvethető maradt, amelyek a bíróság által megjelölt súlyosan jogsértő tartalommal bírnak.
(Az Index által a strasbourgi ítélettel kapcsolatban közzétett hír újdonsága egyébként, hogy immáron nem kizárólag Facebookon keresztül kommentelhető.)

 

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.