SzJSzTémák #3.4

Némi csúszással, de a végére értem az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2015. augusztusi számában közölt SzJSzT szakvéleményeknek. A mai SzJSzTémákban olvashatunk egyéni, eredeti jellegről, hamisított árukon lehelyezett minták szerzői jogi megítéléséről, plágiumról.

Az SzJSzT 19/2014-es számú szakvélemény (online még nem elérhető) egy izgalmas kérdésre kereste a választ: a káreseményekről készített fényképfelvételek állnak-e szerzői jogvédelem alatt, esetleg gyűjteményes mű létrehozásáért védelem illeti-e a fotóst, illetve ha fennállna a jogvédelem, akkor az kit illetne? Az eljáró tanács korábbi SzJSzT szakvélemények és az EUB joggyakorlatának a felhívásával is hangsúlyozta: az egyéni, eredeti jelleg “beugró szintje” minimális, ugyanakkor a fotó elkészítése semmi esetre sem lehet automatizált (pl. autópályán működő automata sebességmérők, tüdőszűrőn készített fotók stb.). Az eljáró tanács ezért áttekintette valamennyi becsatolt fényképet, és arra a következtetésre jutott, hogy miközben néhány fotó eléri azt a bizonyos minimális küszöböt, ez a fotók nagyobb részére mégsem igaz. Fontos gondolat a konkrét tényállást illetően:
“Az eljáró tanács megállapította, hogy a felperes, valamint a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok munkavállalói, közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszony keretében foglalkoztatottjai által készített felvételek döntő többsége káreseményekről készült tényrögzítő felvételnek tekinthető, amelynek elkészítése során a fényképet készítő személynek nem vagy elenyésző mértékben volt befolyása a kép kompozíciójára, illetve a körülmények (pl. baleseti helyszínelés, akadálymentes munkavégzés biztosítása) meghatározták a felvételkészítő mozgásterét, egyes képek olyan sorozatfelvételek, amelyekben egyéni alkotótevékenység nem állapítható meg, továbbá funkcionálisan determináltak.”
A gyűjteményes mű létrehozását a válogatás és szelekció egyéni, eredeti jellegének hiányában nem állapítható meg a szakértő tanács szerint. Végül, az eljáró tanács az Szjt. vonatkozó előírásaira is tekintettel hangsúlyozta, hogy a szerzői jogok jogosultjának a személye attól függ, hogy a munkavállaló munkaidejében, munkáltató által rendelkezésre bocsátott készülékkel, illetve a munkáltató által meghatározottak szerint (munkakörében eljárva) készítette-e el a fotókat.
Az SzJSzT 26/2014-es számú szakvélemény (mely egyelőre ugyancsak nem érhető el online) hamisított ruházati termékeken és divatárukon elhelyezett Honda, Metallica, Rolling Stones és Playboy mintázatok védjegy és szerzői jogi védelmével kapcsolatos kérdést tárgyalt. Míg előbbi jogterületre nézve a szakértők nem rendelkeztek kompetenciával, a szerzői jogi vonatkozásokra nézve sok fontos észrevételt tettek. A minták egyéni, eredeti jellege vonatkozásában az eljáró tanács az Szjt. vonatkozó részeinek szisztematikus elemzést nyújtott, e vonatkozásban – a számos korábbi példa okán – nem fogok hosszabb ismertetést közölni. Ami már fontosabb: ha védettek a grafikák, akkor sérülnek-e a jogosultak szerzői jogai? A válasz e vonatkozásban az Szjt. terjesztés jogára vonatkozó előírásaiból következhet, amely kimondja, hogy a jogsértéssel előállított műpéldányoknak már a kereskedelmi célokból történő birtoklása is jogellenes. Az ebből fakadó általános, objektív felelősség pedig épp ezért komoly körültekintést igényel a kereskedőktől. Ahogy a tanács e ponton hangsúlyozta:

“a büntetőeljárás tárgyát képező áruk értékesítésével rendszeresen foglalkozó kereskedő esetében, különös tekintettel azok hongkongi származási helyére, az általában elvárható gondosság mércéje alacsony, azaz a prudens kereskedőtől elvárható, hogy vizsgálja, az áruk jogtiszták-e.”

A szakvélemény ezen felül fontos megállapításokat tesz a jogosult által igényelhető kártérítés vonatkozásában, amire nézve az Szjt. és az elkövetés idején hatályos Ptk. – és közvetve a Jogérvényesítési irányelv – szabályainak az összeolvasásával ad tanácsot a szakértő trió.

Végül az SzJSzT-43/2014-es számú szakvélemény (ezt se keressük online) szakirodalmi mű jogellenes felhasználása tárgyában született. A jogvita – enyhén pikáns egy egyetemi oktató számára – alapja, hogy egy szakdolgozatíró hallgató utóbb perbe fogta korábbi témavezetőjét, mivel állítása szerint a témavezető a hallgató engedélye nélkül használta fel a szakdolgozat jelentős részeit egy angol nyelvű publikáció elkészítéséhez. (A tárgyilagosság kedvéért mondom: ez beleillik a plágium esetkörébe.) A szakvélemény alaposan és részletesen körbejárta a szerzői minőség, az egyéni, eredeti jelleg követelményének kérdését, valamint a szabad felhasználások szabályait, mielőtt a konkrét tényállásra tért volna rá. A szakvéleményből világosan kitűnik, hogy az eljáró tanács a megkereső véleményét osztotta a vitában:

“A szakdolgozat releváns részei, valamint a magyar nyelvű publikáció szerzői jogi védelmét a kutatási adatokhoz kapcsolódó következtetések, valamint a megkereső kutatási témaköréhöz (sic!) kapcsolódó adatok egyéni, eredeti összegyűjtése alapozza meg. (…) A megkereső által csatolt magyar nyelvű publikáció a megkereső neve alatt jelent meg, amely az ugyancsak a megkereső neve által fémjelzett szakdolgozaton alapul. Ebből következik, hogy a vizsgált szakdolgozaton alapuló magyar nyelvű cikk, illetve az előbbiekben említett kutatási eredmények feldolgozása és ismertetése vélelmezhetően a megkereső szellemi tevékenységén alapuló szerzői mű. (…) Az eljáró tanács megállapítja, hogy az angol nyelvű és a magyar nyelvű tanulmányok között jogellenes felhasználásból fakadó tartalmi átfedés állapítható meg. (…) A megkereső által feldolgozott kutatási eredmények tehát mind leírásukban, mind összeválogatásukban, valamint grafikonos ábrázolásukban visszaköszönnek az angol nyelvű publikációban, azzal, hogy idézésre, illetve átvételre nincs utalás. (…) Mindezek értelmében az eljáró tanács megállapítja, hogy az angol nyelvű publikáció és a magyar nyelvű publikáció, illetve a szakdolgozat között az érintett kutatási eredmények elemzése tekintetében kb. 98% egyezőség mutatkozik meg, amely az angol nyelvű publikáció tartalmának kb. 80%-át teszi ki.”

A szakvélemények bibliográfiai adatai a következők:
SzJSzT-19/2014 – Káreseményeket rögzítő képfelvételek szerzői jogi védelme. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/4. szám, p. 220-233.
SzJSzT-26/2014 – Szerzői jog megsértésének vétsége. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/4. szám, p. 234-241.
SzJSzT-43/2014 – Szakirodalmi mű jogellenes felhasználása. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/4. szám, p. 241-251.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.