Hiánypótló interjú a magyar e-könyvek piaci helyzetéről

Gyémánt András, Apáthy-versenyen díjazott korábbi hallgatóm az alábbi vendégposztban osztja meg véleményét egy nem is oly régi interjú kapcsán, amely az e-könyvek online piaci helyzetével függ össze.


A minap folytatott rutinszerű szociális média-görgetéseim közepette akadtam erre az interjúra a librarius.hu jóvoltából, ami jótékony gondolatébresztő hatással volt rám, s azt gondoltam, ennek eredményét mindenképp érdemes lehet egy szerzői joggal foglalkozó szakmai blogon megosztani.
A riport alanyaként nem mást, mint a hazai e-könyv piacon igen tekintélyes pozíciót elfoglaló eKönyv Magyarország Kft. ügyvezetőjét, Csordai Attilát hallhatjuk/láthatjuk nyilatkozni jó pár – ugyan már meglehetősen sokszor, de sosem elégszer körbejárt – kérdésben a szakma helyzetéről. Csordai úr jóvoltából ha csak egy villanásnyit is, de legalább némi betekintést nyerhetünk a piaci műfaj velejébe: így rögtön tisztázódik, hogy ráfordítandó költségek tekintetében az e-könyvek kiadása mindenképp „olcsóbb”, mint a nyomtatott műveké.
Miért is létezik még akkor az utóbbi kategória, és mekkora fenyegetést jelent rá nézve a digitalizált művek tendenciózus térnyerése? Az ilyen és ehhez hasonló jellegű problémakörökre példaértékű és a könyvpiac egzisztenciájáért aggódók számára is megnyugtató hangvétellel adott válaszokat kapunk.
Érdekes párhuzam és remek fókuszként szolgál – a korábban már több szerző által is emlegetettkereslet-kínálati rés kalózkodásragyakorolt hatásával kapcsolatban –, hogy míg az egyébként a Libri Shopline-nal és a Líra Könyv Zrt.-vel is együttműködésben álló e-könyv áruház 12.000 kötetet tud felvonultatni, addig az nCore-on (arányaiban véve) 40.000-re rúghat a hozzáférhető kötetek száma. Szomorú beismerés ez egy legálisan működő piaci szereplő részéről, mert eszerint a kiadók még mindig képtelenek felzárkózni az olvasók által támasztott igényekhez. Nyilván nem lehet vitatni az ilyen, idealizáltnak is mondható világképhez vezető út rögösségét sem.
Felvetődik egy – a fogyasztók morális hozzáállását érintő és egyben – szerzői jogi kérdés is, miszerint helyesen járnak-e el azok az e-könyv olvasókat forgalmazó cégek, amelyek az újonnan vett készülékhez ajándékba számos, az eszközre gyárilag feltöltött „klasszikus művel” örvendeztetik meg a vásárlóikat. Itt kapásból azt lehet mondani, hogy bizonyára ezek a művek már „klasszikus” mivoltuknál fogva feltehetően a védelmi időn túl járnak (pl. mint tavaly óta a Rejtő-összes), így gond nélkül felhasználhatóvá váltak mindenki számára, és ehhez ilyen formán a fenti forgalmazóknak is joguk van. Nyilván kérdéses, hogy az emberekben mennyire mutatkozik hajlandóság a jogtiszta művek beszerzésére, s ez szerves összefüggésben áll az olvasási hajlandósággal is. Amint az viszont elhangzik, a fiatalokat kell utóbbi probléma kezelése céljából elsősorban megtalálni, ehhez pedig az elektronikus olvasóeszközök kiváló felületet kínálnak.
Ha már szerzői jog, szóba kerül még a tárgybeli kiadó által alkalmazott prevenciós eszköz, az ún. soft-DRM is. Ez egy olyan másolásvédelmi eljárást takar, ami a regisztrált felhasználók által letöltött e-könyv fájlokba menti a fizető user adatait, mely ugyan közvetlenül nem fog kompatibilitási problémákat, s egyéb technikai gikszereket okozni, de egy esetleges nem jogszerű megosztással („torrentre való feltöltéssel”) sokkal könnyebben nyomon követhetővé válik az eredeti letöltő (a könyvet ténylegesen megvásárló személy) kiléte. Ezáltal pedig a kilátásba helyezhető jogi következmények is jóval gördülékenyebben alkalmazhatók (amennyiben bizonyítást nyer, hogy valóban a formátumba mentett adatokból azonosított felhasználó követte el a visszaélést). Minden további spoilerezés nélkül az interjúban az is szóba kerül, hogy egyébként az ilyen ügyekben indított polgári eljárásokban mi van kialakulóban általánosan bevett gyakorlatként.
Szó esik még továbbá egy kevésbé szerzői jogi tematikájú, de annál égetőbb jogi dilemmáról is, mégpedig az e-könyvek ÁFÁ-jának kérdéséről. Ugyan a hatályos áfatörvény 3. számú mellékletében az 5%-os ÁFÁ-jú termékek között egyértelműen a „könyv” mint olyan kerül megjelölésre, azonban (köszönhetően az EUB ide vonatkozó ítéletének is) az e-könyv továbbra is a 27%-os ÁFA-körbe tartozó elektronikus szolgáltatásnak minősül.
Úgy gondolom, hogy a jelen cikk tárgyát képező interjú kellőképpen alkalmas az érdeklődés felkeltésére mind a szakma, mind pedig a könyvipar helyzetéért aggódók vagy azért csupán hobbiszinten érdeklődők számára is, érdemes tehát azt elolvasni.

Gyémánt András
Gyémánt András 2014 nyarán végzett a Szegedi Tudományegyetem jogászképzésén, mely intézménnyel azóta is szoros kapcsolatot ápol az angolszász jogi szakfordítói posztgraduális szakképzés kereteiben. Az egyetemen – többek között az Összehasonlító Jogi Intézet Amerikai Jogi Szakképzése során – a fő kutatási területe a szerzői jog volt, azon belül is az internetes zeneipar joggal való összefüggéseinek vizsgálata, mely témában angol és magyar nyelven is (illetve az angolszász és a magyar jogrendszer vonatkozásaiban) írta szakdolgozatait, Mezei Péter egyetemi docens témavezetésével. Nappali tanulmányai végeztével visszacsöppent szülővárosa és onnan az ügyvédjelölti lét forgatagába – amely számos újfajta kihívással szembesítette, bár a munkaköri feladatoknak csupán apró szeletét képezi a szellemi alkotások joga. A régi szenvedély effajta háttérbe húzódása okán érzett késztetést arra, hogy elkanyarodjon a szakmai blogolással való ismerkedés irányába.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.