Beszámoló a CopyCamp 2015 konferenciáról
Mint korábban oly sokszor, örömmel adunk teret vendégbloggerek kiváló írásainak. Lehóczki Zsófia kolléganő egy hónapja Varsóban járt (ahol tavaly én is), és most megosztja velünk a CopyCamp konferenciával kapcsolatos élményeit.
Annyira régen írtam blogot, hogy már azt is elfelejtettem, hogyan kell nekifogni. Valószínűleg ezért is telt ennyi időbe elkészíteni ezt a beszámolót a varsói International CopyCamp konferenciáról, amire 2015-ben negyedik alkalommal, november 4-én került sor.
Annyira régen írtam blogot, hogy már azt is elfelejtettem, hogyan kell nekifogni. Valószínűleg ezért is telt ennyi időbe elkészíteni ezt a beszámolót a varsói International CopyCamp konferenciáról, amire 2015-ben negyedik alkalommal, november 4-én került sor.
A konferencia, a Modern Lengyelországért Alapítvány (Fundacja Nowoczesna Polska) profi szervezésének hála nem egy hagyományos nemzetközi konferencia. A laza, kötetlen, barátságos közeget nemcsak a szervezők kedvessége és vendégszeretete alapozta meg, de a helyszín is. Idén a híres és grandiózus varsói kultúrpalotában, a Kinoteka két moziterme adott otthont a rendezvénynek.
Az eseményre több mint hatvan előadó érkezett Európából, köztük olyanok is, mint Ian Hargreaves a Cardiffi Egyetemről, vagy Giorgia Albertino, aki a Google Cultural Institute egyik megálmodója. Az előadások két teremben, párhuzamosan zajlottak, négy-négy szekcióban. Sajnos bármennyire is igyekeztem, nem tudtam egyszerre két helyen lenni, így nem tudok beszámolni a teljes programról, de igyekszem megemlíteni az érdekesebb előadásokat a meghallgatottak közül.
Az én előadásom az első szekciók közül, a Models of Remuneration kategóriába tartozott, hiszen arról beszéltem, hogyan illeszkedik új szereplőként 2011 óta a Nemzeti Kulturális Alap, a közös jogkezelők által beszedett jogdíjak felosztási rendszerébe. A szekcióban rajtam kívül lengyel előadók voltak, így főleg lengyel vonatkozású modellek és problémák kerültek elő. Volt szó a lengyel filmtámogatási rendszer következetlenségeiről, amik ‒ ahogy nálunk is ‒ jelentősen megnehezítik a támogatásra pályázók, főleg a producerek életét; az internetes szerzői jogsértésekből befolyó bevételek „tisztára mosásáról”; arról, hogy mennyire hatékony és igazságos a szerzői jogi közös jogkezelés ma Lengyelországban; illetve a szekció kakukktojásnak számító előadásában arról, hogy a muszlim országok közül Irakban és Törökországban mik alapozzák meg és hogyan áll fel a szerzői jogi rendszer.
A számomra igazán izgalmas előadások azonban inkább a második és a harmadik szekcióban hangoztak el.
Aleksandra Sewerynik például elhozta a közönségnek a szerzői jogászok között idén elég nagy port kavart Blurred Lines ügyet. [Mellyel a jelen blog is többször foglalkozott. – MP] A lengyel zenész és szerzői jogi szakterületen működő ügyvédnő lépésről lépésre vette végig, és hallgattatta meg az amerikai perben érintett két dal, Marvin Gaye Got to give it up és a Pharrel Williams-Robert Thicke páros slágerének alapjait. Az interaktív előadás végére mindenkinek, aki a teremben ült világos lett, ami az amerikai első fokon eljárt esküdtszéknek nem, hogy a szerzői jogi jogsértésről ebben az esetben szó sincs.
Őt követte Hanna Raszewska, aki a Lábán-kinetográfiával ismertette meg a közönséget. Sőt, el is táncolt nekünk egy kinetográfiával feljegyzett koreográfiát, lenyűgöző volt. A kinetográfia egy komplex táncjelrendszer, egy objektív és egyszerű ábécé, mellyel rögzíthetővé válik a koreográfiai alkotás, a tánc minden összetevője: a mozdulatoktól, az ütemig. Így a kinetográfiával a teljes mű rögzítése lehetővé válik egyetlen eszköz segítségével. A csillogó szemű közönségnek az előadó szakirodalmat is ajánlott, amit azóta én meg is szereztem.
Aztán, a Lucie Straková és Matéj Myska alkotta cseh páros előadására is sokan felkaptuk a fejünket. Ők ugyanis egy olyan ügyet ismertettek, amitől a legtöbb közös jogkezelő szervezet a szívéhez kapna. Csehországban ugyanis az történt, hogy az Alkotmánybíróság egy alkotmányjogi panaszra adott, közelmúltbeli határozatában előírta (próbáltam kifaggatni erről a jogintézményről az előadókat, de nem merem állítani, hogy teljesen megértettem a rendszert), hogy a bíróságoknak az eljárás során egyedileg, egyesével meg kell vizsgálniuk ‒ mielőtt jogsértőnek minősítenék a felhasználást ‒, hogy a nyilvánosság számára nyitva álló helységekben, a szerzői művek nyilvános előadására alkalmas eszközök működőképesek-e, lejátszásra kerülnek-e rajtuk szerzői művek, illetve, hogy védettek-e még a szóban forgó szerzői művek. Ráadásul ennek bizonyítása az eljárás során az ún. gépzenei felhasználást jogosító közös jogkezelő szervezetre marad.
Szó esett még rengeteg örökzöld (pl. minden művet egyedileg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a szerzői mű kritériumainak; minden esetben alkalmazható-e a fair use a videójátékok esetén) és aktuális (pl. hogyan érintheti a könyvtári felhasználásokat az EU Copyright Reform) témáról is.
Az előadók tíz percenként adták át egymásnak a porondot és a mikrofont, a témák mélyebb megvitatására a szünetekben a kávék és teasütik mellett került sor. A nap végén elképesztő mennyiségű új és izgalmas információval távoztunk. A közvetlen hangulatnak hála az előadók, a szakmai közönség és a szervezők között azóta is élénk párbeszéd zajlik.
Éppen a napokban tettek ígéretet arra a szervezők, hogy a felvételeket közzéteszik Youtube-csatornájukon, egyelőre azonban sajnos erre még nem került sor.
Számomra óriási élmény volt a CopyCamp, nagyon remélem, hogy egyszer Magyarországon is lesz lehetőség vendégül látni ennyi, többségében fiatal, elhivatott, kreatív, a szerzői jogért rajongó kollégát. Nagyon remélem, hogy ez csak az első alkalom volt, mikor részese lehettem ennek az eseménynek.
Lehóczki Zsófia szerzői joggal, azon belül is zenei joggal foglalkozó jogász. A Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának PhD hallgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Polgári Jogi és Római Jogi Tanszékének egyetemi tanársegéde. A Design Terminál keretein belül működő Cseh Tamás Programiroda jogi szakértője.