„Samplingelő” trubadúrok?

Napjaink rajongói nem is gondolnák, hogy a dalszerzők alkotásaik létrehozása során milyen sok helyről várhatják a múzsát. Még a legnagyobbak is, akik zenéje saját védjegyükké vált, szenvedhettek olykor az ihlet hiányától, amely a legváratlanabb helyekről érkezhetett. Lássuk, hogyan esett ez a középkor egyik leghíresebb Provance-i trubadúrjával, Raimbaut de Vaqueiras-szal és hogyan kapcsolódik a modern kor egyik jogintézménye, a sampling munkásságához!

Raimbaut de Vaqueiras igazi zenei ikonhoz hasonlóan a 27 éves korában bekövetkezett haláláig – nem a kábítószer, hanem egy vlach rajtaütés végzett vele a Latin Császárság területén – ontotta magából a műveket, amelyek közül a leghíresebb a Kalenda Maya volt.

A „sláger” megalkotásához igen kalandos út vezetett. Trubadúrunk ugyanis reménytelenül szerelmes lett egy rajongójába. A hercegkisasszony azonban – nyilván származása miatt – nem lehetett az övé. Bánatában megfogadta, hogy többé nem énekel. A kesergő művész azonban egy útja során meghallotta két vándorzenész fidulajátékát, amely annyira megtetszett neki, hogy megírta a 13. század elejének „slágerlistáin” minden bizonnyal élre törő, fentebb már említett Kalenda Maya-t.
A felvetés természetesen a valóságtól messze rugaszkodott, de mégis okot ad a gondolkodásra. Vajon lehetne-e mai korunk szerzői jogát alapul véve samplingként minősíteni és ezáltal az esetleges fidulások által támasztott követelésekkel szemben a fair use doktrínára hivatkozva eredményesen megvédeni a trubadúr „koppintását”?
Kétségtelen, hogy a samplinget a leghelyesebben a digitális világ adta keretek között lehet értelmezni. De mégis, Vaqueiras egy korábbi, már létező művet használt fel, emelt ki belőle részeket a saját slágere – vagyis a másodlagos mű – megalkotásakor. Nem tudjuk persze, hogy milyen mértékben használta fel az eredeti művet, azt teljesen lemásolta, vagy csak a dallam elemeit használta. Mennyire sértette meg az eredeti mű integritását, kért, illetve kapott-e engedélyt a felhasználásra, fizetett-e esetleg kompenzációt?
Mivel trubadúrunk a középkori Francia Királyságban élt, így rá mai fogalmaink szerint a kontinentális jog vonatkozna, amely a szabad felhasználás körében nemigen ismeri el a samplinget, viszont, ha a fair use tesztet hívnánk segítségül, akkor akár ki is menthetné magát Vaqueiras. Természetesen csak akkor, ha az új mű kellő mértékben átalakította a régit, abból csak csekély terjedelemben vett át és kereskedelmi hátrányt sem okozott.
Első olvasatra talán értelmetlen lehet vegyíteni egy modern jogintézményt egy 800 éves esettel, mégis rámutat arra, hogy az efféle gondolkodás nem csak jó agytorna, hanem tisztán láthatjuk belőle a szerzői jogi jogsértések „halhatatlanságát”, a más által alkotott szellemi termék sajátunkként való felhasználását, amelyből egy új, ha nem is feltétlen jobb, de az alkotó személyes kvalitásait hozzáadva jobban eladható produktum születik. Legfeljebb még nem tudták, hogy ezt 800 évvel később samplingnek fogják nevezni.

Forrás: Index-MúltCore

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.