Még nem árulom el. Haladjunk sorjában! 

Szigorúan csak illusztráció! Forrás: Lahistoricanmapas

A jogvita tárgyát az adta, hogy az illetékes bajor hatóságok által készített analóg térképeket egy osztrák kiadó (Verlag Esterbauer) digitalizálta, és saját térképeket készített ezek alapján úgy, hogy az eredeti térképen szereplő adatok közül szelektálva (egyeseket kiemelve, látványosabbá téve) „turistabarátabb” tartalmat hozott létre. A bajor állam perbe fogta az osztrák kiadót, és gyakorlatilag minden szinten szinte minden kérdésben sikerrel vívta meg a jogvitát. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság azonban egy alapvetőn kérdésben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett: az analóg térkép értékelhető-e adatbázisként, s ily módon annak egyes elemei is rendelkeznek-e elegendő információs értékkel? Igaz, a feltett kérdés ennél szofisztikáltabb volt:

„Azon kérdés esetében, hogy a 96/9/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett önálló tartalmi elemek gyűjteményéről van‑e szó, mert a tartalmi elemek információs értékük sérelme nélkül elválaszthatók egymástól, valamennyi elképzelhető információs érték jelentőséggel bír, vagy csak az az érték, amelyet a gyűjtemény rendeltetése alapján és az abból fakadó tipikus felhasználói tevékenység figyelembevételével kell meghatározni?”

Ami ugyanakkor rendkívül fontos, hogy az adatbázis elemei önmagukban „önálló tartalmi elemek” legyenek, amelyek elválaszthatók egymástól (és egyedileg hozzáférhetők). (17. pont.) A jogvitát többek között az eredményezte, hogy „a Verlag Esterbauer a bajor tartományról készült földrajzi térképekből digitalizálás révén kerékpárosoknak, túrakerékpárosoknak, illetve görkorcsolyázóknak ajánlott útvonalakra vonatkozó földrajzi adatokat nyert ki.” (19. pont.) Ezen adatok – akár egyszerre több – kinyerése és kombinálása ellenére ezek az adatok az EUB szerint „önálló tartalmi elemekként” minősíthetők. (20-21. pontok.) Sőt, egyes elemek kinyerése nem zárja ki azt sem, hogy azok megőrizzék a hozzájuk kapcsolódó információs értéket is. (25. pont.) Ugyanakkor a bíróság – visszautalva a BGH eredeti kacifántos kérdésére – elvetette, hogy az adat információs értékét a felhasználói tevékenység figyelembe vételével kelljen megállapítani. Az EUB szerint egészen pontosan:

„A Bíróság ítélkezési gyakorlata és különösen a Fixtures Marketing ítélet (…) szerint ezért a gyűjteményből kinyert tartalmi elem önálló információs értékét nem az adott gyűjtemény tipikus felhasználója szempontjából, hanem a kinyert tartalmi elem iránt érdeklődő harmadik személyek szempontjából fennálló információs értékre tekintettel kell megítélni.” (27. pont.)

Vagyis nem a felhasználó, hanem az adatbázis jogosultjának a szemszögéből kell megállapítani az információs értéket, más szóval:

„Ennélfogva az olyan, gazdasági szempontból önállóan hasznosított, gyűjteményben szereplő adatok, mint amilyeneket a Verlag Esterbauer a bajor tartomány helyrajzi térképeiből nyert ki, a 96/9 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „adatbázis” „önálló tartalmi elemeinek” minősülnek, mivel kinyerésüket követően érdemi információkkal szolgálnak az adatot kinyerő társaság ügyfelei számára.” (28. pont.)

Az előzetes döntés angol nyelvű elemzését lásd az IPKat oldalán és a Kluwer Copyright Blogon.