Linkelés és streaming: két újabb EUB eljárás

E blog olvasói már találkozhattak a linkelés tevékenységével kapcsolatos uniós bírósági gyakorlat elemzésével. A Svensson és BestWater ügyekben némileg inkonzisztens, és a nemzetközi szerzői joggal is ellentmondani látszó döntéseket hozott a luxembourgi bíróság. A napokban jutott el hozzám a hír, hogy e joggyakorlat két további tétellel bővülhet a közeljövőben, melyek alapvetően arra keresik a választ, hogy elfogadható-e a jogvédett tartalmak engedély nélküli streamelését végző weboldalakra utaló linkek megosztása, és egyáltalán jogszerű-e a streamek megtekintése?

Még a tavasszal kezdeményezte az EUB előtt a holland Hoge Raad der Nederlanden a Case C-160/15-ös számmal lajstromba vett GS Media ügyet, amelyben az alábbi kérdésekre vár a holland fórum választ Luxembourgból:

„l. a) A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti ‘nyilvánossághoz közvetítés’ valósul-e meg akkor, ha a szerzői jog jogosultjától eltérő személy az általa működtetett weboldalon elhelyezett hiperlink útján olyan, harmadik személy által működtetett, az internetes nagyközönség számára elérhető weboldalra hivatkozik, amelyen a művet a jogosult engedélye nélkül tették hozzáférhetővé?

l. b) Releváns-e ebben a tekintetben az, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
l. c) Jelentőséggel bír-e az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud-e, vagy e személynek tudnia kell-e arról, hogy a jogosult nem engedélyezte a mű elhelyezését a harmadik személy 1. a) kérdésben említett weboldalán, és adott esetben arról a körülményről, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
2. a) Az 1. a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén: mégis nyilvánossághoz közvetítés valósul-e vagy valósulhat-e meg ebben az esetben akkor, ha a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, és ezáltal a mű – még ha nem is könnyen – fellelhető az internetes nagyközönség számára, és a hiperlink elhelyezése ezért nagymértékben megkönnyíti a mű megtalálását?
2. b) Jelentőséggel bír-e a 2. a) kérdés megválaszolása körében az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud-e, vagy e személynek tudnia kell-e arról a körülményről, hogy a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, nem könnyen lelhető fel az internetes nagyközönség számára?
3. Léteznek-e egyéb olyan körülmények, amelyeket figyelembe kell venni azon kérdés megválaszolásakor, hogy nyilvánossághoz közvetítés valósul-e meg akkor, ha hiperlink útján olyan művet tesznek hozzáférhetővé, amelyet korábban nem közvetítettek a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?”

A fenti kérdések elsődlegesen amiatt relevánsak, mert a Svensson és a BestWater ügyhöz képest világosan arra fókuszálnak, hogy a jogellenesen elérhetővé tett tartalmakra utaló linkek jogsértést eredményeznek-e, illetve – egyúttal – felhívják a figyelmet arra a kérdésre, hogy a linkelési magatartás végső soron megkönnyíti a mögöttes tartalmak elérését.

A második ügyben az előterjesztő holland bíróság alapvetően két kérdésre keresi a választ. (Az ítélet angol nyelven itt érhető el.) Ezek egyike a jogosultak engedélye nélkül elérhetővé tett, streamelt tartalmakra utaló linkek megosztásával függ össze. Az IPKat blogon olvasható angol nyelvű első kérdés a következőképp hangzik:

„Must Article 3(1) of the InfoSoc Directive be interpreted to mean that “an act of communication to the public” within the meaning of that provision occurs if someone sells a product (ie a media player) on which he has installed add-ons that contain hyperlinks to websites on which direct access is provided to copyright-protected works such as films, series and live broadcasts without the rightholders’ consent?
Is this different if
– the copyright-protected works have not been previously disclosed to the public online at all or solely via a subscription with the rightholders’ consent? 
– the add-ons that contain hyperlinks to websites on which online access is provided to copyright-protected works without the rightholders’ consent are freely available and can also be installed on the media player by the users themselves? 
– the websites on which access is provided to copyright-protected works without the rightholders’ consent can also be located and accessed by the public without the media player?”
A fenti kérdés – mely egyébként szorosan összefügg a GS Media ügyben említettekkel is – végső soron tehát az, hogy egy link-szolgáltatás beilleszthető-e a nyilvánossághoz közvetítés kategóriájába [ÉN ÚGY TIPPELEK, IGENLŐ VÁLASZ FOG SZÜLETNI, DE HA KONZEKVENS A BÍRÓSÁG, AKKOR FEL FOGJA IDÉZNI, HOGY A MAGATARTÁS NEM SZÜKSÉGKÉPPEN EREDMÉNYEZI A KÖZVETÍTÉS ÚJ NYILVÁNOSSÁGHOZ JUTÁSÁT], és változtat-e ezen az a tény, hogy a jogvédett tartalmakat még nem tették nyilvánosan elérhetővé online [ENNEK A KÉRDÉSNEK A RELEVANCIÁJA UGYANCSAK AZ „ÚJ NYILVÁNOSSÁG” ELMÉLETE MIATT VAN JELENTŐSÉGE; ÉN ÚGY TIPPELEK, HOGY A VÁLASZ IGENLŐ LESZ]; esetleg változtat-e ezen az a tény, hogy a tartalmak és a forrás oldalak, amelyekre a linkek utalnak, szabadon hozzáférhetők? [ISMÉT, HA KONZEKVENS AZ EUB, AKKOR ITT IS FELHOZZA AZ ÚJ NYILVÁNOSSÁG ELMÉLETÉT, ÉS AZT FOGJA MONDANI, HOGY EZ ESETBEN NINCS ENGEDÉLYKÖTELES FELHASZNÁLÁS].
 

Nem szabad lebecsülni a két ügy jelentőségét a nyilvánossághoz közvetítési magatartást illetően, már csak azért sem, mert ezek az esetek lehetőséget teremtenek az EUB-nek arra, hogy újragondolja az egyébként a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen „új nyilvánosság” elméletét. Mégis, úgy gondolom, hogy nem fog meglepetés születni, vagyis szerintem nem fogja meggondolni magát a fórum. Mindaddig ugyanis, amíg egy tartalom szabadon elérhető az internetről, addig az arra utaló linkek nem „új” nyilvánosságot céloznak, hanem a már egyébként is hozzáféréssel rendelkező felhasználókat veszik célba. (Mármint ez az EUB logikája.) E vonatkozásban nem releváns a forrás jogszerűsége, és ezen keresztül a három lépcsős teszt sem, amelyek a korlátozások és kivételek megítélése szempontjából bírnak jelenséggel. Épp ezért tűnik relevánsnak a másodikként említett Filmspeler ügyben a holland megkereső bíróság másik fajsúlyos kérdése: szabad (jogszerű) felhasználás-e a végfelhasználók részéről a jogellenesen elérhetővé tett, streamelt, jogvédett tartalmak megtekintése? A feltett kérdés angol nyelven a következők szerint hangzik:

„Must Article 5 of the Copyright Directive (Directive 2001/29/EC) be interpreted to mean that there is no “lawful use” within the meaning of the first paragraph at b of that provision, if a temporary reproduction is made by an end user during the streaming of a copyright-protected work from a website of a third party on which this copyright-protected work is offered without the consent of the rightholder(s)? 
If the answer to this question is in the negative, is making a temporary reproduction by an end user during the streaming of a copyright-protected work from a website of a third party on which this copyright-protected work is offered without the consent of the rightholder(s) in breach of a the ‘three-step test’ referred to in Article 5(5) of the Copyright Directive (Directive 2001/29/EC)?”
E kérdések azért életbe vágóak, mert mindeddig senki nem feszegette a végfelhasználók magatartásának jogszerűségét a streamelt tartalmak megtekintése kapcsán. Ahogy arra Eleonora Rosati is kiválóan utalt az IPKat blogon, az EUB nincs egyszerű helyzetben, hiszen az FAPL és az ACI Adam döntések fényében valószín