Linkelés és streaming: két újabb EUB eljárás

E blog olvasói már találkozhattak a linkelés tevékenységével kapcsolatos uniós bírósági gyakorlat elemzésével. A Svensson és BestWater ügyekben némileg inkonzisztens, és a nemzetközi szerzői joggal is ellentmondani látszó döntéseket hozott a luxembourgi bíróság. A napokban jutott el hozzám a hír, hogy e joggyakorlat két további tétellel bővülhet a közeljövőben, melyek alapvetően arra keresik a választ, hogy elfogadható-e a jogvédett tartalmak engedély nélküli streamelését végző weboldalakra utaló linkek megosztása, és egyáltalán jogszerű-e a streamek megtekintése?

Még a tavasszal kezdeményezte az EUB előtt a holland Hoge Raad der Nederlanden a Case C-160/15-ös számmal lajstromba vett GS Media ügyet, amelyben az alábbi kérdésekre vár a holland fórum választ Luxembourgból:

“l. a) A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti ‘nyilvánossághoz közvetítés’ valósul-e meg akkor, ha a szerzői jog jogosultjától eltérő személy az általa működtetett weboldalon elhelyezett hiperlink útján olyan, harmadik személy által működtetett, az internetes nagyközönség számára elérhető weboldalra hivatkozik, amelyen a művet a jogosult engedélye nélkül tették hozzáférhetővé?

l. b) Releváns-e ebben a tekintetben az, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
l. c) Jelentőséggel bír-e az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud-e, vagy e személynek tudnia kell-e arról, hogy a jogosult nem engedélyezte a mű elhelyezését a harmadik személy 1. a) kérdésben említett weboldalán, és adott esetben arról a körülményről, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
2. a) Az 1. a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén: mégis nyilvánossághoz közvetítés valósul-e vagy valósulhat-e meg ebben az esetben akkor, ha a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, és ezáltal a mű – még ha nem is könnyen – fellelhető az internetes nagyközönség számára, és a hiperlink elhelyezése ezért nagymértékben megkönnyíti a mű megtalálását?
2. b) Jelentőséggel bír-e a 2. a) kérdés megválaszolása körében az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud-e, vagy e személynek tudnia kell-e arról a körülményről, hogy a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, nem könnyen lelhető fel az internetes nagyközönség számára?
3. Léteznek-e egyéb olyan körülmények, amelyeket figyelembe kell venni azon kérdés megválaszolásakor, hogy nyilvánossághoz közvetítés valósul-e meg akkor, ha hiperlink útján olyan művet tesznek hozzáférhetővé, amelyet korábban nem közvetítettek a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?”

A fenti kérdések elsődlegesen amiatt relevánsak, mert a Svensson és a BestWater ügyhöz képest világosan arra fókuszálnak, hogy a jogellenesen elérhetővé tett tartalmakra utaló linkek jogsértést eredményeznek-e, illetve – egyúttal – felhívják a figyelmet arra a kérdésre, hogy a linkelési magatartás végső soron megkönnyíti a mögöttes tartalmak elérését.

A második ügyben az előterjesztő holland bíróság alapvetően két kérdésre keresi a választ. (Az ítélet angol nyelven itt érhető el.) Ezek egyike a jogosultak engedélye nélkül elérhetővé tett, streamelt tartalmakra utaló linkek megosztásával függ össze. Az IPKat blogon olvasható angol nyelvű első kérdés a következőképp hangzik:

“Must Article 3(1) of the InfoSoc Directive be interpreted to mean that “an act of communication to the public” within the meaning of that provision occurs if someone sells a product (ie a media player) on which he has installed add-ons that contain hyperlinks to websites on which direct access is provided to copyright-protected works such as films, series and live broadcasts without the rightholders’ consent?
Is this different if
– the copyright-protected works have not been previously disclosed to the public online at all or solely via a subscription with the rightholders’ consent? 
– the add-ons that contain hyperlinks to websites on which online access is provided to copyright-protected works without the rightholders’ consent are freely available and can also be installed on the media player by the users themselves? 
– the websites on which access is provided to copyright-protected works without the rightholders’ consent can also be located and accessed by the public without the media player?”
A fenti kérdés – mely egyébként szorosan összefügg a GS Media ügyben említettekkel is – végső soron tehát az, hogy egy link-szolgáltatás beilleszthető-e a nyilvánossághoz közvetítés kategóriájába [ÉN ÚGY TIPPELEK, IGENLŐ VÁLASZ FOG SZÜLETNI, DE HA KONZEKVENS A BÍRÓSÁG, AKKOR FEL FOGJA IDÉZNI, HOGY A MAGATARTÁS NEM SZÜKSÉGKÉPPEN EREDMÉNYEZI A KÖZVETÍTÉS ÚJ NYILVÁNOSSÁGHOZ JUTÁSÁT], és változtat-e ezen az a tény, hogy a jogvédett tartalmakat még nem tették nyilvánosan elérhetővé online [ENNEK A KÉRDÉSNEK A RELEVANCIÁJA UGYANCSAK AZ “ÚJ NYILVÁNOSSÁG” ELMÉLETE MIATT VAN JELENTŐSÉGE; ÉN ÚGY TIPPELEK, HOGY A VÁLASZ IGENLŐ LESZ]; esetleg változtat-e ezen az a tény, hogy a tartalmak és a forrás oldalak, amelyekre a linkek utalnak, szabadon hozzáférhetők? [ISMÉT, HA KONZEKVENS AZ EUB, AKKOR ITT IS FELHOZZA AZ ÚJ NYILVÁNOSSÁG ELMÉLETÉT, ÉS AZT FOGJA MONDANI, HOGY EZ ESETBEN NINCS ENGEDÉLYKÖTELES FELHASZNÁLÁS].
 

Nem szabad lebecsülni a két ügy jelentőségét a nyilvánossághoz közvetítési magatartást illetően, már csak azért sem, mert ezek az esetek lehetőséget teremtenek az EUB-nek arra, hogy újragondolja az egyébként a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen “új nyilvánosság” elméletét. Mégis, úgy gondolom, hogy nem fog meglepetés születni, vagyis szerintem nem fogja meggondolni magát a fórum. Mindaddig ugyanis, amíg egy tartalom szabadon elérhető az internetről, addig az arra utaló linkek nem “új” nyilvánosságot céloznak, hanem a már egyébként is hozzáféréssel rendelkező felhasználókat veszik célba. (Mármint ez az EUB logikája.) E vonatkozásban nem releváns a forrás jogszerűsége, és ezen keresztül a három lépcsős teszt sem, amelyek a korlátozások és kivételek megítélése szempontjából bírnak jelenséggel. Épp ezért tűnik relevánsnak a másodikként említett Filmspeler ügyben a holland megkereső bíróság másik fajsúlyos kérdése: szabad (jogszerű) felhasználás-e a végfelhasználók részéről a jogellenesen elérhetővé tett, streamelt, jogvédett tartalmak megtekintése? A feltett kérdés angol nyelven a következők szerint hangzik:

“Must Article 5 of the Copyright Directive (Directive 2001/29/EC) be interpreted to mean that there is no “lawful use” within the meaning of the first paragraph at b of that provision, if a temporary reproduction is made by an end user during the streaming of a copyright-protected work from a website of a third party on which this copyright-protected work is offered without the consent of the rightholder(s)? 
If the answer to this question is in the negative, is making a temporary reproduction by an end user during the streaming of a copyright-protected work from a website of a third party on which this copyright-protected work is offered without the consent of the rightholder(s) in breach of a the ‘three-step test’ referred to in Article 5(5) of the Copyright Directive (Directive 2001/29/EC)?”
E kérdések azért életbe vágóak, mert mindeddig senki nem feszegette a végfelhasználók magatartásának jogszerűségét a streamelt tartalmak megtekintése kapcsán. Ahogy arra Eleonora Rosati is kiválóan utalt az IPKat blogon, az EUB nincs egyszerű helyzetben, hiszen az FAPL és az ACI Adam döntések fényében valószínűsíthető, hogy jogellenesnek kell nyilvánítani a jogellenes forrásból elért tartalmak többszörözését (végső soron legalább ideiglenesen, a számítógép RAM memóriájában tárolásra kerülnek a tartalmak). Vagyis az ügy jelentősége óriási a streamelés jövőjére nézve!

Az utóbbi jogeset elemzését lásd a Kluwer Copyright Blogon.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.