Az európai és a vietnámi IP sűrűjében

Az elmúlt hetem két, egybefűzött külföldi utazással telt. Előbb Finnországban jártam oktatni, majd Skóciába látogattam el egy PhD védésen opponálni. Mindkettő nagy élményt jelentett.

Az első a jól megszokott okokból: Turku (ahová 16. alkalommal látogattam el 2007 ősze óta) egyetemén egy kiváló LLM képzés részeként meghirdetett szellemi tulajdonvédelmi kurzusban tartok előadásokat, idén újra az Európai Unió szerzői jogi rendszeréről. A tavalyihoz képest emelt óraszám ténylegesen lehetővé tette, hogy a közel 30 (óraütközések miatt néha kicsit kevesebb) hallgatóval átbeszéljük az EU-s szerzői jog nemzetközi beágyazódottságát, a jogforrások fejlődését és tartalmát, továbbá a jogérvényesítési és nemzetközi magánjogi vonatkozásait. Sőt, mindezekről, egy-egy különösen akutt problémát (eredetiség követelménye, vagyoni jogok értelmezése, korlátozások és kivételek stb.) elővéve vitatkoztunk is jókat. A 25 óra persze elég jól leszívott, főleg úgy, hogy a folyamatos felkészülés mellett egyúttal már készülnöm is kellett a második nagy feladatra.
Sorháznak is tűnhetne, de nem az:
a Glasgowi Egyetem Jogi Kara

Ma, hétfőn ugyanis életem első angol nyelvű PhD opponenciáját prezentáltam a Glasgow-i Egyetemen, ahol Kien Tran a vietnámi szellemi tulajdonjogvédelem 1945 és 1994 közötti fejlődéséről szóló dolgozatát bíráltam. Szerintem nem csak az olvasó húzza fel a szemöldökét a témán, engem is meglepett, mikor kézhez kaptam. Bevallom töredelmesen, keveset tudtam ezelőtt ezen ázsiai ország vonatkozó jogáról, főleg annak történeti előzményeiről. (Amit tudok e téren, az amúgy is a legfrissebb EU-Vietnámi szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolódik egybe.) Ám a magyar szerzői jog történetének ismeretére, illetve összehasonlító jogi tapasztalataimra is építkezve egészen könnyen átláttam az egyébként kiváló munkát. Ha esetleg online elérhető lesz a disszertáció (merthogy a digitális példány megosztására nem kaptam engedélyt), örömmel osztom meg a blog olvasóival is az anyagot. A védés egyébként, amelyet itt “viva” néven ismernek, külön élményt jelentett: a formalitásokat teljes mértékben nélkülöző, épp ezért a lényegre koncentráló, “beszélgetős” eseményen – oldalamon Martin Kretschmer és Rosa Greaves professzorokkal – megtiszteltetésként éltem meg a panelbéli tagságomat. A doktorjelöltnek pedig hatalmas gratula – átment!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.