Az IP-Watch weboldalán egy kimondottan érdekes jogesetről olvastam a napokban. A kérdés az volt, hogy egy reality show – vagyis amely nem rendelkezik (mármint jó esetben) előre megírt forgatókönyvvel – egyéni, eredeti alkotásnak tekinthető-e, vagyis megilleti-e a szerzői jogvédelem. Megint másként: perelhet-e valaki arra hivatkozással, hogy egy reality show az ő korábbi, hasonló tematikájú „művét” másolta le?
Az IP-Watch kiváló elemzése a következők szerint foglalta össze a jogeset tényállását:
„The plaintiff’s treatment describes a reality competition where two contestants win the chance to marry and various prizes. The show plays out over several episodes in which the contestants, after going out on a twelve hour date, are judged and eliminated by a matchmaking/coaching team and the viewing audience. Eventually, the favorite couple is chosen and has the opportunity to get married and win the grand prize consisting of a “dream house,” “dream wedding,” exotic honeymoon and $250,000, provided they stay married for six months. The treatment suggests additional episodes that would follow the couple as they plan their wedding, on their honeymoon, living together and taking part in various “exciting activities” and “therapeutic tasks.” Along the way, friends and family are introduced to add drama as they offer their views of the marriage. According to the treatment’s logline “It’s ‘Dharma & Greg’ meets ‘Platinum Weddings.’”
In contrast, AETN’s series Married at First Sight, is a docu-series that follows the experiences of three couples, chosen and matched by a team of four experts. The couples meet for the first time at the altar. The series follows the couples on their honeymoons and as they settle into their daily lives, choosing where to live, adjusting to each other’s schedules and interacting with their family and friends. After one month of marriage, the experts and the couples gather to learn which couples decide to stay married and which decide to get divorced.”
Elsőre semmi meglepőt nem látok abban, hogy a Williams v. A&E Television Networks, et al. ügyben hozott első fokú döntés szerint nem került sor jogsértésre, mivel az alperes nem hasznosította a forrás reality show semmilyen védett elemét, csak az alapul fekvő ötleteket emelte át. Ami hasonlóság felfedezhető volt, az legfeljebb olyan szituációkkal függtek össze, mint az esküvő, összeköltözés, családi találkozók és „drámák” stb. Az Egyesült Államok szerzői joga szerint ezek pedig kívül esnek a szerzői jogvédelem hatókörén, mivel nem tekinthetők új és kreatív szellemi termékeknek, amelyek megfelelnének az „originality” kritériumának.
Amiről egyébként a fáma nem szól az IP-Watch elemzésében, az az, hogy esetleg felhasználásra került-e a sorozat „kreatív koncepciója” is. Elképzelhető ugyanis, hogy egy reality – általában azonban ezek az élő, televíziós show-műsorokra jellemző leginkább – olyan, részletekig kidolgozott forgatókönyv szerint zajlik, amely már felveti az egyéni, eredeti mű létét. A fent említett jogesetben ezt magam is kizártnak tartom azonban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy itt pusztán olyan ideák kerültek átvételre, hogy „vajon mit csinál a két fiatal, ha ismeretlenül összeadják őket”, „vajon hogyan reagálnak a szülők”, „vajon együtt tudnak-e maradni”. Más szóval az élet diktálja a reality forgatókönyvét (francia kifejezéssel, ahogy arra az IP-Watch bejegyzése is utalt, scenes a faire), amelyre nézve azonban senki nem rendelkezhet szerzői jogokkal.
E vonatkozásban egyebekben ajánlom mindenki figyelmébe a Lawyersrock weboldalon közzétett
írást, amely a sorozatokkal kapcsolatos ötletek szerzői jogi védelmét (pontosabban annak hiányát) elemezte.