Az IViR – amelynek egyébként a blogon a korábbiakban már több alkalommal is szereplő Bodó Balázs is tagja – tehát egy Hollandiában működő, egyébként több országból és diszciplínából verbuválódott kutatócsoport, maga a tanulmány pedig João Pedro Quintais tollából származik.

Forrás: ivir.nl

Az egyébként viszonylag rövid – nyolc oldalas – munka az alternatív kompenzációs modellek (Alternative Compensation Systems – ACS) témaköre körül forog. Ezek a modellek bizonyos felhasználási módokat – tipikusan az interneten tömegesen, jogszerűtlenül megvalósuló többszörözés, egyedi lehívásra hozzáférhetővé tétel – kivennének a szerzők kizárólagos engedélyezési jogaiból, ezért pedig nekik kompenzációs díjat fizetnének. A cikk első részében általános, de mégis megalapozott és elgondolkodtató megállapítások olvashatunk ezen rendszerek szükségességével, indokolhatóságával és dogmatikai-jellegű csoportosításával kapcsolatban. Így Quintais kutatásai alapján hat kategóriát határoz meg, amelyek között találhatjuk az adókon alapuló, globális licenciával operáló, vagy éppen az internet-előfizetésbe épülő díjat preferáló rendszereket.

João P. Quintais Forrás: ivir.nl

A tanulmány nagyobbik része viszont az IViR által elvégzett, ilyen modellekkel kapcsolatos két empirikus kutatás eredményeiről számol be. Az első kutatás a zeneművek jelenlegi és alternatív disztribúciós rendszereit vizsgálja, és többek között olyan izgalmas megállapításokra jut, hogy ha minden holland háztartás internet-előfizetésébe 1,74 € kompenzációs díjat integrálnánk, az önmagában helyettesítené a holland zeneipar éves bevételét. Sőt, arra is kitér, hogy a megkérdezettek átlagosan 9,25 € kompenzációs díjat lennének hajlandóak az előfizetésükkel megfizetni, így a jogosultak a jelenlegi status quo-nál jelentősen jobb helyzetbe kerülnének.

A második kutatás minden műtípusra kiterjedően vizsgálja a fogyasztási szokásokat, fő megállapítása pedig az, hogy a felhasználók jelentős része  – mind az alkalmi fogyasztók, mind azok akik jellemzően legális vagy jogsértő módon szerzik be a tartalmakat – támogatna egy kompenzáción alapuló engedélyezési rendszert.

A tanulmány végül tesz pár végső megállapítást egy ilyen alternatív kompenzációs modell a jelenlegi jogi struktúránkba való integrálásával kapcsolatban, ezekre is érdemes az olvasónak egy pillantást vetni, záró gondolata pedig az, hogy a jogosultaknak kizárólag úgy van lehetőségük a mai helyzethez igazodóan, hatásosabban érvényesíteni jogaikat, hogy ha ezért a célért saját jogaik kizárólagosságát is hajlandóak lesznek feláldozni.

A cikkhez egyébként kapcsolódik még egy rövid beszámoló a Kluwer Copyright Blogon, ezt is érdemes hozzáolvasni.

A tanulmány egyébként még nem jelent meg nyomtatásban, így bibliográfiai adatokkal sem tudunk szolgálni, ellenben az SSRN rendszeréből ezen a linken már elérhető.