SzJSzTémák #3.3 – 1. rész

Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle idei harmadik számában négy szerzői jogi szakvéleményt olvashatunk. Ezeket – terjedelmi okokból – két részre bontva fogjuk ismertetni. Az első részben bemutatott két szakvélemény egyike szoftverek hasonlóságát és egy 1943-as film átdolgozását járta körbe.

Az SzJSzT-18/2014-es számú szakvéleménynek (mely jelenleg online nem érhető még el) két szoftver összevetéséből kellett megállapítania, hogy vajon a későbbi számítógépes program átdolgozása-e az eredetinek, esetleg azzal azonos tartalommal bír. A szakvélemény – mely tartalmában szorosan követi az SzJSzT korábbi szakvéleményeit – hangsúlyozza, hogy
“egy program önálló szerzői jogi védelmét nem zárja ki önmagában az a körülmény, hogy az általa megvalósított funkciók hasonlóak vagy esetleg teljesen azonosak egy másik szoftver által biztosított funkciókkal. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a szerző (programfejlesztő) alkotási szabadságát jogszabályok, szakmai normák, hatósági előírások korlátozzák. Nyilvánvalóan ebbe a körbe tartoznak a banki és egészségügyi programok, illetve minden olyan tevékenység támogatására kialakított szoftver, amely fokozott állami felügyelet alatt áll.”
A tanács megállapította továbbá, hogy 
“a két vizsgált szoftver nem azonos adatszerkezetet használ, de funkciójukból kifolyólag vannak bennük azonos részek.”
Figyelemre méltó tény továbbá, hogy a két érintett programot ugyanaz a személy alkotta. E vonatkozásban a tanács helyesen jelezte, hogy
“önmagában azonban az a tény, hogy egy szoftverfejlesztő egy alkotására vonatkozó vagyoni jogait átruházta egy másik személyre, nem eredményezheti azt, hogy az átruházást követően kialakult alkotási szokásait, programozói stílusát ne követhetné szabadon.”
Mindent egybe vetve a tanács úgy találta, hogy a második szoftver nem az első szolgai másolata.
Az SzJSzT-23/2014-es számú szakvélemény (ugyancsak elérhetetlen egyelőre online) egy 1943-as filmalkotás 2005-ös remake-je által felvetett szerzői jogsértéseket járta körbe. A tanács szakvéleményének elején rögtön a lényegre tért, mikor kiemelte, hogy a második filmalkotás ugyan nem az első szolgai másolata, mivel van köztük fontos különbség is, ám ezzel együtt is világosan átdolgozást eredményez. Ahogy a tanács jelezte:
“az új filmváltozat és forgatókönyv olyan származékos művek, amelyek, bár az átdolgozás során eszközölt írói változtatásoknak köszönhetően számos helyen jelentősen eltérnek a régi filmváltozattól, annak cselekményvezetését, dialógusait, szereplőit, a karakterek megformálását illetően rendkívül nagy mértékű azonosságot, illetve hasonlóságot is mutatnak azzal.”
Amit a tanács ezzel együtt is kritikusnak ítélt meg, hogy azt nem látta bizonyítottnak, hogy vajon az eredeti film 1943-as elkészültekor milyen felhasználási engedélyt adott az eredeti szerző (a forgatókönyv írója) a filmelőállítónak, hiszen ettől erősen függ az, hogy jelenleg ki követelhet kártérítést az engedély nélküli átdolgozás után. Végül ugyancsak figyelemre méltó, hogy – noha erről érdemben a bíróságnak kell határoznia – az 5.000.000 Ft-os felperesi kereseti követelés nem tekinthető túlzónak a felhasználásra tekintettel.

A szakvélemények pontos bibliográfiai adatai a következők:
SzJSzT-16/2014 – Számítógépi program jogi védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/3. szám, p. 116-120.
SzJSzT-23/2014 – Filmalkotás átdolgozása, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/3. szám, p. 121-125.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.