SzJSzTémák #3.2

Semmi meglepő nincs abban, ha a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek a szerzői jog origójaként számon tartott egyéni, eredeti jellegről kell véleményt formálnia. És talán az se meglepő, hogy a mai gyűjtésben három esetben – szakindítási dokumentáció, kő dísztárgyak és szakdolgozat vonatkozásában – is erről olvashatunk. Emellett egy filmjogokkal kapcsolatos szakvélemény is a terítékre kerül.

Az SzJSzT-05/2014-es számú szakvélemény azt vizsgálta, hogy egy szakindítási dokumentáció megfelel-e a szerzői jogvédelem követelményeinek. A válasz – nagyon helyesen – “attól függ”: lehetnek egy ilyen dokumentációnak egyedi elemei is, mint ahogy több részét jogszabályi követelmények határolják be. Vagyis 

“a védett elemek tekintetében megvalósulhat szerzői jogsértés, méghozzá ha azokat egy az egyben, szolgai másolás útján, vagy engedély nélküli átdolgozással használták fel egy másik szakindítási dokumentációban.” 

Ezen felül a szakvéleménynek az alábbi megállapítására is érdemes figyelemmel lenni:

“a dokumentáció az elbírálási eljárás során, az azzal kapcsolatos felhasználásokban magában az eljárásban nem áll szerzői jogi védelem alatt, mivel az Szjt. 1. § (4) bekezdése szerint nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések. A dokumentáció a benyújtást követően közigazgatási eljárás ügyiratává válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes körben kikerülne a szerzői jogi védelem alól. Ahogy arra az SZJSZT már több korábbi döntésében is rávilágított, a szabályozás célja itt az, hogy magát az eljárást könnyítse, de nem a mű teljes közkinccsé tételére irányul (Ld. 09/2001., 16/2006., 34/2006. ügyek). Ha a mű az eljáráson kívül kerül felhasználásra, az továbbra is engedélyköteles.”

Az SzJSzT-10/2014-es számú szakvélemény két cég között filmjogok átruházása céljából létrejött szerződés szerzői jogi vonatkozásait vizsgálta. Azt nem nehéz kitalálni, kit takar a P.F. és neje megjelölés. Sajnos a világhírű labdarúgóról tervezett dokumentumfilm végül meg sem valósult, és a jogi probléma abból fakadt (bár a szakvélemény e vonatkozásban csak részlegesen ad információkat), hogy a filmet eredetileg gyártani tervező cég csődbe ment, és vagyoni jogait – a jelek szerint – áron alul továbbadta. A szakvélemény releváns eleme szerint: 
“mivel már a szerződés formális hatálybalépéséhez kötött díj összege (2×500.000,- Ft) is meghaladja a Cég 1. és a Cég 2. közötti későbbi, 2009.08.11-én kelt jogátruházási szerződés 5. pontjában foglalt ellenértéket (100.000,- Ft), nyilvánvalóan alulértékelt lett a két cég között a vagyoni értékű jog. (…) [A]z átruházás időpontjában az engedélyes harmadik személynek csak a jogosultak engedélyével ruházhatta volna át a vagyoni értékű jogokat, amely így megkérdőjelezi magának az átruházásnak is a jogszerűségét, ennek vizsgálata azonban a feltett kérdésre tekintettel a jelen szakvélemény tárgyát nem képezi.”
Az SzJSzT-13/2014-es számú szakvéleménnyel visszakanyarodunk az egyéni, eredeti jelleg kérdésköréhez. Ebben az ügyben ugyanis úgy alakult, hogy egy iparművészeti alkotások sorozatgyártására szakosodott alkotó és a fia által formázott, speciális betonanyagból öntött és végül csiszolt kerti és belső dekorációs termékeket egy másik cég engedély nélkül lemásolt és utángyártott. A szakvéleményben arra kellett választ adni, hogy mely elemek tekinthetők egyéni, eredeti jellegűnek. Ennek felsorolásától értelemszerűen én eltekintek, azonban felhívom a figyelmet a szakvélemény alábbi helytálló, dogmatikai igényességű elemeire:
“Az iparművészeti alkotás használati funkcióval is rendelkező dísztárgyat jelent, amely a vizuális művészet esztétikai törvényeinek van alávetve. Az iparművészeti alkotás lehet egyedi alkotás, de lehet többszörösített mű is, minden esetben azonban döntően kézi munka eredménye, és többszörösítés esetén is igényli a kivitelezésben az alkotó kezének munkáját vagy legalább döntő közreműködését. (…) A Szakértő Testület álláspontja szerint az M/1 szám alatt csatolt katalógusban bemutatott kő dísztárgy termékek egyéni, eredeti jellegük esetén a Szjt. 1. § (1) bekezdés m) pontja szerinti iparművészeti alkotások közé tartozhatnak, mivel a megkereső elmondása szerint teljesül az a feltétel, hogy a termékek elkészítését gondos tervezés előzi meg, ahol egyedileg minden termék megrajzolásra kerül, majd egyedileg kifaragják, melyből sablon készül, a sablonból kiöntött beton termékeket pedig minden esetben egyedileg kézzel finomítják, csiszolják véglegesre. Az M/1 alatt csatolt katalógusban található kő dísztárgyak formáját meghatározza funkcionalitása (például virágvályú, kerti grill, szalonnasütő, asztal, szék, szökőkút, csobogó, járólap, lépcső, támfal, kerékpártartó, madáritató, kút, lámpa), ez azonban nem okoz olyan műszaki szükségszerűséget, amely miatt egy adott funkció csak egy meghatározott méretű, formavilágú, külső kialakítású termékkel lehetne megvalósítható. A funkcionalitás betartásával tehát a művésznek nagyfokú alkotási szabadsága van abban a tekintetben, hogyan határozza meg az egyes funkciók ellátására alkalmas termékek külső kialakítását.”
Végül az SzJSzT-20/2014-es számú szakvéleményben egy egyetemi szakdolgozat meghatározott részeinek újrahasznosításából eredő jogvitáról kellett állást formálnia a szakértőknek. Az alapul fekvő per felperese egyetemi hallgatónál az alperes cégnél, a cég vezetőjének felügyelete és külső konzulensi támogatása mellett írt geológiai tárgyú szakdolgozatot, amely számos kőzetminta elemzésén alapul. Utóbb egy megrendelésre készített kutatási jelentésben a szakdolgozat újrahasznosításra, csekély változtatással beillesztésre került a jelentésbe (amelyet egyébként maga a felperes is írt). A felperes utóbb ezt az Szjt. munkaviszonyban létrehozott művekre irányadó 30.§-ában foglaltakra tekintettel megtámadta, pontosabban díjazást követelt szakdolgozatának hasznosítása miatt. A felperes ezzel ellentétben vitatta a szakdolgozat egyéni, eredeti jellegét. Az alapos szakvélemény ugyancsak helyesen megjegyezte, hogy egy ilyen szakdolgozat tartalmazhat jogvédett és jogvédelemre nem méltó részleteket, utóbbiakat elsősorban az Szjt. ötletekre és tényekre vonatkozó 1.§ (6) bekezdésére hivatkozással. E vonatkozásban az irányadó nézőpontot a szakértők a következők szerint foglalták össze:
“A geológiai mérésen alapuló szakdolgozat esetében az egyéni-eredeti jelleg kibontakoztatását több tényező is behatárolja. Ezek különösen a következők lehetnek:
– a műfajhoz tartozó kötelező mérés,
– a mérés eredményének tényszerű rögzítése, azaz a ténymegállapítás,
– a források ismertetésének kötelező, kötött jellege,
– összefoglalt következtetések követelménye,
– átfogóan nézve pedig a stílus, ezen belül pl. az illető tudományág által kötelezően alkalmazott kifejezésmód, jelölések kötöttségei.
Az azonban mindemellett kétségtelen, hogy a gondolatok korlátozott kifejthetősége mellett is marad tér a szellemi tevékenységből eredő személyes eredetiség kifejezésére. Ott húzódik – a csak esetenként megállapítható – határ a szerzői mű és a szellemi tevékenységet tükröző, de a szükséges eredetiséggel nem bíró teljesítmény között, ahol a kérdéses szakterület szabályai által megkövetelt, kötött ábrázolásmód, és szakkifejezések használata a belső és a külső formát, vagy a szükségszerűség, az általában elfogadott, bevett elemek, illetve a cél a tartalmat és ennek nyomán annak formába öntését úgy beszűkítik, hogy nem marad lehetőség az egyéni-eredeti jelleg kibontakoztatására.
A szakdolgozat – mint egész – szakirodalmi műnek történő minősítése során – a SZJSZT gyakorlata alapján – összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni, eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolása.
Mint a 3. kérdésre adott válaszban bemutatjuk, a szakdolgozat szerzőjét nagyban korlátozták a műfaji kötöttségek. Az nem merült fel, hogy a szakdolgozat szolgai másolás lenne. Erre, és a részben megtalálható, helyes felismeréseken alapuló ismeretközlésre tekintettel az eljáró tanács a szakdolgozatot csekély egyéni-eredeti jelleget mutató szerzői műnek minősíti.”
A szakvélemények bibliográfiai adatai a következők:
SzJSzT-05/2014 – Szakindítási dokumentáció szerzői jogi védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/2. szám, p. 183-185.
SzJSzT-10/2014 – Szakvélemény a Cég 1. és a Cég 2. közötti szerződésben foglalt filmjogok értékének a meghatározásához, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/2. szám, p. 186-188.
SzJSzT-13/2014 – Kő dísztárgyak szerzői jogi védelme és szolgai másolása, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/2. szám, p. 189-205.
SzJSzT-20/2014 – Geológiai tárgyú egyetemi szakdolgozat felhasználása a munkáltató által megrendelésre készített kutatási jelentésben, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2015/2. szám, p. 206-217.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.