Könyvajánló: Sylvie Nérisson: La gestion collective des droits des auteurs en France et en Allemagne: quelle légitimité?
A közös jogkezelésről viszonylag kevés monográfia érhető el, ezeknek is egy jelentős része a közös jogkezelés és a versenyjog kapcsolatát vizsgálja. Sylvie Nérisson doktori disszertációja emiatt hiánypótlónak tekinthető: a közös jogkezelés jogintézményének alapjait, annak legitimitását vizsgálja német és francia összehasonlító jogi szempontból.
Forrás: lgdj.fr |
A téma hatalmas méretű, szerteágazó, amely könnyen tévútra, mellékvágányra viheti a kutatót. Nérisson viszont elkerüli ezt a csapdát, rendkívüli alapossággal, ámde szorosan a tárgynál maradva elemzi a közös jogkezelés jogintézményét. A francia jogi módszertan hagyományainak megfelelően írása két fő részre, és ezeken belül is két alrészre tagolódik. Az első részben kerül bemutatásra az a jogosultak önkéntes elhatározásán, önkorlátozásán alapuló szerződéses rendszer, amelynek talaján a közös jogkezelés létrejöhetett a két vizsgált országban. A második részben pedig azok a törvényi rendelkezések kapnak helyet, amelyek által a jogalkotó ezt az autonómiát korlátozza: így a törvény által előírt közös jogkezelési esetek, illetve a jogkezelő szervezetek felügyeletére (ideértve a versenyjogi kérdéseket is) vonatkozó szabályok részletes elemzése olvasható.
A szerző az összehasonlító módszert a jogintézmény egyes aspektusait vizsgálva nem öncélúan alkalmazza, a dolgozat jóval több, mint a német és francia szabályozás puszta egymás utáni bemutatása. Az egyes alfejezetek tárgyalása során a problémaközpontúan járja körbe mind a német és francia, mind pedig az uniós joganyagot, bírói gyakorlatot, szakirodalmat. Ily módon rávilágít a kontinentális szerzői jog két eltérő modelljének eltérő filozófiájára, amely a közös jogkezelés tekintetében különösen látványos. Így lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy megismerje a közös jogkezelés léte mögött meghúzódó különböző érdekeket, behatóan megismerje a jogintézmény erősségeit, illetve hiányosságait, gyenge pontjait egyaránt.
A kötet végén huszonöt oldalba sűrítve olvashatóak a disszertáció legfontosabb megállapításai német nyelven. Így a franciául nem értő olvasóközönség is hasznos ismeretekkel gazdagodhat, ha kézbe veszi az egyébként igen jelentős terjedelmű, több, mint 700 oldalt számláló könyvet. A terjedelem azonban ne riasszon el senkit a kötet kézbevételétől, ugyanis szakmailag pontos, ámde olvasmányos stílusával, remek szerkesztettségével megkerülhetetlen irodalmi forrása a téma iránt érdeklődőknek.
A kiadvány pontos bibliográfiai adatati: Sylvie Nérisson: La gestion collective des droits des auteurs en France et en Allemagne: quelle légitimité?, IRJS Éditions, Paris, 2013.