SzJSzTémák #3.1.

Az idei első SzJSzTémák két izgalmas kérdésről szól majd: a fájlcserélés büntetőjogi megítéléséről, valamint a nyilvánossághoz közvetítés kérdéséről háttérzene szolgáltatása esetén, illetve a közös jogkezelésből történő kilépés lehetőségéről.

Az SzJSzT-03/2014-es számú szakvéleményében az eljáró tanács rövid, tömör, de velős választ adott a megkereső által feltett kérdésekre, melyek közül kiemelkedik a következő: “állapítsa meg [a tanács], hogy a fenti elkövetési magatartás során az egyes filmekre vonatkozóan milyen összegű vagyoni hátrány keletkezik”. A tanács az irányadó büntetőjogi szabályokat citálta (melyek a vagyoni hátrány fogalmát pontosan meghatározzák), ugyanakkor a pontos számítások vonatkozásában a következőket hangsúlyozta:

“A vagyoni hátrány megállapításánál célszerű figyelembe venni a piaci gyakorlatot, azaz hogy hasonló felhasználási módok jogszerű engedélyezése esetén milyen licencdíjakat állapítanak meg.”

Erre tekintettel a tanács szerint, mivel a kirendelés tárgyát érintő vagyoni jogok nem képezik közös jogkezelés tárgyát, az okozott vagyoni hátrány szempontjából a vagyoni jogosult nyilatkozata lehet perdöntő. A tanács elfogadhatónak látja az ASVA által 2009 óta követett gyakorlatot, miszerint a vagyoni hátrány letöltésenként 1100Ft, hozzáférhetővé tétel esetén viszont filmenként 800-3000 USD összegnek megfelelő forintösszeg. (Én e vonatkozásban már korábban is kifejtettem egyet nem értésemet, de ez most e ponton mellékkörülmény.)
Sokkal összetettebb, következésképp e helyütt alaposabb rövidítést igénylő szakvéleményt készített az eljáró tanács az SzJSzT-09/2014-es számú eljárás keretében. Az alapul fekvő ügy szempontjából a jelek szerint a következő tények relevánsak: az alperes áruházaiban állítólag kódolt, zárt láncú hálózaton keresztül került sor a hangfelvételek háttérzeneként történő előadására. A megkereső törvényszék e vonatkozásban arra volt kíváncsi többek között, hogy beazonosíthatóak-e az egyes előadók, aggálytalannak tekinthetők-e azok a jogosulti nyilatkozatok, amelyek a hazai közös jogkezelési rendszerből való kilépésre irányultak, megállapítható-e, hogy az érintett tartalmak nyilvánosságra hozatalára külföldön került sor (s így akár a magyar Szjt. hatálya kizárható volna). Az eljáró tanács az igencsak összetett ügyben így is részletekbe menő választ adott. Többek között ismertette, mikor lehetne az érintett tartalmakat azonosítani (helyszíni ellenőrzés, lejátszási lista szolgáltatása a felhasználó részéről), illetve mindennél részletesebb módon taglalta az esetleges külföldi nyilvánosságra hozatalnak a magyar szerzői jog alkalmazhatóságára vonatkozó következményeit. Ezzel együtt hangsúlyozásra került, hogy
“Ebből pedig az következik, hogy amikor az előadóművészek, illetve a hangfelvétel-előállítók a Vállalat 2. rendelkezésére bocsátják (akár úgy, hogy annak az elektronikus rendszerébe feltöltik) a felvételeik példányait abból a célból, hogy a felvételeket és az azokon rögzített előadásokat speciális berendezések útján az áruházak közönséghez közvetítsék, megállapítható hogy az érintett hangfelvétel kereskedelmi célú kiadása megtörtént.”
Hasonlóképp világossá teszi a szakvélemény, hogy mely jogosultságok esetén és mely jogosultaknak van lehetősége kilépni a közös jogkezelés keretei közül. Az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak például erre nincs joga, ám a szerzők és a szerzői jogok más jogosultjai élhetnek kilépési jogukkal. Hogy ez a lehetőség az alapul fekvő ügyben esetleg mégis miért nem alkalmazható, az ugyancsak kiolvasható a szakvéleményből.
A szakvélemények bibliográfiai adatai a következők:
– SzJSzT-03/2014 – Fájlcsere büntetőjogi megítélése, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. február, p. 137-139.
– SzJSzT-09/2014 – A nyilvánossághoz közvetítés kérdése háttérzene esetén; a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés feltételei, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. február, p. 140-168.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.