Netkonzultáció és szerzői jog #5

Az internetnek köszönhetően a végfelhasználók információk multikulturális, folyton változó tárházához férhetnek hozzá – szinte korlátok nélkül. E többszereplős környezet résztvevői valamennyien alapjogi védelemben részesülnek bizonyos magatartásaik, tevékenységeik tekintetében. Nehezen feloldható kérdés, hogy az alapjogok ütközése esetén létezik-e primus inter pares, kiemelhető-e egy alapjog a többi terhére? És vajon a szerzők/alkotók jogai miként érvényesülhetnek egy ilyen helyzetben?


Vegyünk kiindulópontként egy hasonlatot: az internet egy digitális piactér. Vannak itt mindenféle személyek: vásári mutatványosok (szerzői jogosultak), kofák (tartalmak értékesítői), beszállítók (közvetítő szolgáltatók), vásárlók (felhasználók) és lézengő, fizetni/vásárolni nem tudó vagy nem akaró népek (free-riderek). A hasonlat természetesen nem tökéletes, hiszen az internet és egy fizikai térhez kötött vásár működése, erőforrásai, biztonsága és még sorolhatnánk, másként alakul. Mégis hasonló a logika: a sok portékát valaki előállítja, beszerzi, elosztja, előadja, megvásárolja, elfogyasztja. Ezzel a modellel semmi gond nincs. A bajok akkor kezdődnek, ha valaki úgy gondolja, hogy a saját szerepét újraértelmezve többet/mást szeretne: az eladó túlértékeli a terméket, a beszállító kartellezik, a vásárló nem fizet a termékért.
Az internet világában a felhasználói magatartások egy része engedély nélkül megvalósított magatartás. Ezeket a világ jogrendszerei sok esetben világosan tiltják magánjogi, büntetőjogi vagy épp más eszközökkel. Ilyennek tekinthetjük a Kőhidi Ákos kollégám bejegyzései által alaposan kivesézett fájlcserélést (és az egyéb hasonló felhasználások). Félrevezető lenne, ha ezeket a magatartásokat általánosságban összemosnánk a legális úton nyújtott szolgáltatások élvezetével, és mindet egyszerre tennénk az alábbi elemzés tárgyává. Az alábbiakban a nyilvánvalóan jogellenes magatartásokra ezért nem is fogunk kitérni.
Az internet digitális piacterén egyszerre megjelenő szereplők érdekei jelentős eltérést mutatnak. Sőt, a legtöbb esetben még az egyes típusok, így például eladók/beszállítók/vevők érdekei is jelentősen eltérhetnek a csoporton belül. Rövid példákkal élve: a könyvkiadó mindig a kötet megtérülésében érdekelt, jó esetben egy szépirodalmi mű szerzője is. Ezzel szemben egy kutató sokszor jobban örül tíz idézésnek, semmint egy kicsit több honoráriumnak. A fogyasztó mindezektől függetlenül az információra éhes, mely nem csak szórakozáshoz, de akár tanuláshoz is segítséget nyújthat. E személyek magatartásait jogszabályi szinten deklarált alapjogok írják körül és védelmezik, melyek ugyanakkor sokszor ellentétben állhatnak egymással.
A szerzők érdekeit például az Európai Unió Alapjogi Chartája többféleképpen oltalmazza: elismeri a szellemi tulajdonjogok védelmét, valamint a művészet és a tudományos kutatás szabadságát (mely a véleménynyilvánítás jogához is kapcsolódik). Ehhez hasonlóan a felhasználók oldalán is számtalan releváns alapjogról lehet említést tenni: a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról, az oktatáshoz, avagy vonatkozásukban is a tudományos kutatáshoz való jogról. Valamennyi közvetítő szolgáltató, amely a szerzői jogi iparban szerepet vállal, számíthat a vállalkozás szabadságának alapjogára. E jogok az online világban is érvényesülnek. A szerzők digitális csatornákon keresztül is publikálhatják alkotásaikat. A felhasználók a műveket az interneten keresztül is elérhetik, amely egyúttal egyre inkább az oktatás és a tanulás színhelyévé is válhat (vö.: MOOC/Massive open online course, illetve SPOC/Small private online course). Az online vállalkozások pedig egyenesen új fogalommá váltak, melyre egyszerűen és nagyszerűen a start-up kifejezést használhatjuk.
Az internettől függetlenül is világos, hogy a fentiekben röviden említett alapjogok között egyensúlyt kell teremteni. Gyakorlatilag nincs olyan alapjog, amelynek érvényesülése ne érintené egy másik alapjog érvényesülését, s ebből is következően majdnem valamennyi alapjogok gyakorlása korlátozható egy másik gyakorlása érdekében. Ez a szerzői jog világában is kiválóan tetten érhető. Az Európai Unió Bíróságának számtalan ügyben kellett a különböző alapjogok ütközésével kapcsolatban véleményt formálnia. A Promusicae, az LSG és a Bonnier ügyekben az adatvédelmi jogok és a szerzői jog ütközése kapcsán fejtették ki véleményüket az uniós bírák. A végeredmény vegyes, e jogok ütközése esetén a fenti joggyakorlat fényében nem lehet „győztest” hirdetni. Ennél is jelentősebbnek tekinthetjük a SABAM ítéleteket. A Scarlet, illetve a Netlog ellen vívott eljárások tükrében kijelenthető, hogy a szerzői jog nem élvez elsőbbséget a véleménynyilvánítás és a vállalkozás szabadságával szemben. (E ponton ismételni kell: egy világosan jogsértő szolgáltatás természetesen csak sikertelenül hivatkozhatna a vállalkozás szabadságára a szerzői joggal szemben.)
Az érdekek közötti ütközést hozó esetek nem tekinthetők általánosnak. A korábbiakban már jelzett „piac”-hasonlat épp arra kívánt rávilágítani, hogy az értékes tartalmak cseréjéhez mindig sikerült jól működő, fenntartható tereket létesíteni. Ebben a modellben mindenki szerepére szükség van, és épp ezért mindenki megérdemli a tisztes díjazást, illetve az érdekei és alapjogai vonatkozásában a védelmet. Igaz ez akkor is, ha a piac a fizikaiból az online térbe költözik. Az ilyen online piacterek ráadásul a gazdaságban az elmúlt húsz év leginkább prosperáló területévé, gyakorlatilag húzóágazatokká váltak. Igaz ez természetesen – és leginkább – azokban az országokban, ahol megfelelő ösztönzők segítségével támogatják a különböző vállalkozásokat a fejlesztések és beruházások erősítésében. Így például a digitális start-upok mennyországa az egyébként kulturálisan és gazdaságilag is vibráló Berlin.
Bármilyen, az online piacterek működésével ellentétes logikára épülő intézkedés, amely az érintettek érdekei érvényesülése ellen hat, nem csupán diszfunkcionális működést eredményez, de a különböző szereplők alapjogainak külön-külön és párhuzamos módon történő akadályozását/sérelmét is eredményezheti. Semmi meglepő nincs abban, hogy például az Európai Unió Bírósága az uniós jogba ütközőnek találta azt a holland szerzői jogi helyzetet, amely szerint a magáncélú többszörözés akkor is elfogadható, ha a másolat jogellenes forrásból készül. Ugyanígy kontraproduktív ötletként tekinthetünk az internetadó ötletére is. Hangsúlyozottan az eredeti koncepció vonatkozásában állítható, hogy az gyakorlatilag valamennyi érdekelt szereplő érdekeivel, sőt egyes alapjogaival is ütközött volna. Megnehezítette volna az oktatási csatornákhoz való hozzáférést (az online kurzusok szélesedése rövidtávon megvalósul), az információhoz jutást (amelyet az egyre tartalom-gazdagabb weboldalak elérésének „megdrágulása” eredményezett volna), a véleménynyilvánítást (például a kommentek elhelyezéséhez is be kell tölteni az adott weboldalt). Hasonlóképp könnyen visszaüthetett volna az új rendszer a hangfelvételeket vagy épp nagy felbontású audiovizuális tartalmakat streamelő szolgáltatók modelljeire. Az internetadó módosított tervezete is csak annyiban tűnt ésszerűbbnek, hogy az adó maximális havi összege megállapítást nyert volna. Ettől még ugyanúgy kontraproduktív szabályozásnak bizonyult volna valamennyi piaci szereplő tekintetében.

3 thoughts on “Netkonzultáció és szerzői jog #5”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük