Röviden egy kis értékelés: az idei versenyre érkező pályaművek izgalmas kérdéseket jártak körbe, nem meglepő módon a témaválasztásuk alkalmasint még fedték is egymást. Nagyon úgy fest például, hogy a plágium témaköre sokak fantáziáját megmozgatja. Ugyancsak élmény látni, ha valaki a szerzői jogot egy kicsit annak határain kívülről szemléli és formál róla véleményt. Mindenekelőtt azonban az az igazán kellemes érzés, hogy ennyi ember érzett hajlandóságot, és talált magának egy témát, amiről kifejezhette saját gondolatait. A Szellemi tulajdon világnapja részben erről is szól!

És akkor lássuk a helyzetteket!

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a „Calm down and hug a plagiarist” című mű kapaszkodott fel. A szerző a dolgozatában a plágium témakörével kapcsolatban fejtette ki saját véleményét, jogi előírások, példák és Richard Posner véleményének hármas vonala mentén.

Olyan még nem fordult elő a versenyünk három éves történelme alapján, hogy az öt zsűritag szavazatai alapján összességében holtverseny alakuljon ki az első helyen. Az egyik első helyes dolgozat a „Reciklált anyag? Néhány gondolat a zenei plágiumról” címet viselte. Ebben a manapság oly gyakran előkerülő zenei plágiummal kapcsolatos problémákat vizsgálta meg a szerzője. A dolgozat szerint a szavakkal (irodalommal) ellentétben a zene világában jóval korlátozottabb az önálló alkotómunka lehetősége, ám a hangzásbéli hasonlóságok messze nem elegendőek ahhoz, hogy „gyermekrablásért” (a plágium szó latin eredetére utalva) kiáltsunk. A másik első helyes dolgozat „A szoftver a szerzői jog lyukas zsákjában” címmel érkezett a postaládánkba. A pályaműben arra a hosszú ideje – tíz évnél mindenképpen régebben – napirenden lévő problémát járta körbe a szerző, hogy a szoftvernek juttatott szerzői jogvédelem vajon a leghelyesebb módja-e az oltalomnak. A dolgozat egyediségét leginkább az adta, hogy az elemzés nem a jog, hanem a programozó matematika irányából közelített a témakörhöz.