A tényállás ismertetésétől e helyütt eltekintek, azt az előző bejegyzésben már felvázoltam. Az EUB rövid ítéletében rendkívül velős választ adott a feltett kérdésre. Először is leszögezte, hogy a megkereső bíróság által felhívott Brüsszel I. rendelet 5. cikk (3) bekezdése különös joghatósági rendelkezést tartalmaz, vagyis azt megszorítóan kell értelmezni (Ítélet, 16. pont). E bekezdés azonban jogalapot ad a felperesnek, hogy szabad belátása szerint ott pereljen, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet VAGY ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet (18. pont). Előbbi vonatkozásában az EUB kategorikusan kijelentette: valamennyi szerzői vagyoni jog egyedi jellegzetességekkel bír, melynek megsértése ráadásul a szerzői jogok területi jellegéből kifolyólag országonként eltérhet. Erre is tekintettel úgy látta, hogy a „káresemény” fordulat az alapügyben nem alkalmazható, az ugyanis a jogvédett fotók engedély nélküli lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétellel valósul meg. E vonatkozásban azonban az alperes székhelye szerinti bíróságnak van joghatósága eljárni, amely azonban eltér a kérdést előterjesztő bíróságétól (23-26. pontok). (Az EnergieAgentur német cég, a felperes Ausztriában indított eljárást.)

Ugyanakkor az 5. cikk (3) bekezdés alapján a jogosult ott is perelhet, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet. E ponton az EUB világosan elutasította (és ez fontos számunkra), hogy a felelősség megállapításának nem előfeltétele, hogy egy weboldal egy bizonyos országba legyen „irányítva”. Az elérés lehetősége már megalapozza a kár bekövetkezését (31-34. pontok). (Figyelemre méltó kérdés ugyanakkor, hogy a bíróság hasonlóképp döntött volna-e, ha nem fényképről, amely „nyelvtudás nélkül érthető” tartalom, lett volna-e szó az ügyben. Más szóval: vajon ha egy baszk honlapról egy baszk írói mű válna Magyarországon elérhetővé, ugyanígy döntene-e az EUB?)

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet a bíróság, hogy mivel a szerzői jogok területi jellegűek, a kár bekövetkezését valamennyi tagállam területén egyedileg kellene vizsgálni, hiszen

„főszabály szerint továbbra is a többi tagállam bíróságainak van joghatósága a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében, illetve a területiség elve alapján a szerzői jogok és szomszédos jogok megsértése folytán az adott tagállam területén okozott károkkal kapcsolatos ügyek elbírálására, mivel ők vannak alkalmasabb helyzetben egyfelől annak megítélésére, hogy ténylegesen megsértették‑e az érintett tagállam által biztosított szerzői vagyoni jogokat, másfelől az okozott kár természetének meghatározására.” (37. pont)

Igazi rajongóknak: az előzetes döntést angol nyelven az 1709Blog, az IPKitten és a Kluwer Copyright Blog szerzői is elemezték.