Kitekintés a 2014-es év hazai joggyakorlatára III. rész

Mint azt a korábbi bejegyzésben ígértem – igaz kissé megkésve – bemutatok három peres eljárást. Az első kettő érintette az időközben hatályba lépett 2013. évi C törvény, vagyis az új Btk. rendelkezéseit, különös tekintettel a rendbeliség kérdését, megfűszerezve a büntetés kiszabásánál vizsgált kérdéskörrel: melyik törvénykönyv rendelkezése a kedvezőbb? Ezt követően bemutatok egy érdekes peres eljárást, melynek kapcsán falrészleteket – praktikusan: téglákat – ábrázoló képek jogellenes felhasználása körül folyt a jogvita, amely kérdés egyébként a SZJSZT előtt is megfordult.

Az első esetben a történeti tényállás nem bontakozik ki a jogerős másodfokú ítéletből. Annyi azonban megtudható belőle, hogy a Fővárosi Törvényszék a 2012. év november hó 9. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat 89 rb. szerzői jogok megsértésének bűntette miatt – halmazati büntetésül – 10 hónap börtönbüntetésre és 500.000,- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Ellenben a vádlottat további 1 rb. szerzői jogok megsértésének bűntette, 8 rb. szerzői jogok megsértésének bűntette, valamint 12411 rb. szerzői jogok megsértésének bűntette (Btk. 329/A. § (1) és (3) bekezdés b/ pontja) miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette.

 

A védő perbeszédében lényegében az elsőfokú eljárásban elmondottakat ismételte meg, és azzal érvelt, hogy nincs kétséget kizáróan bizonyítva az, hogy a vádlott volt az, aki a különböző tartalmakat feltöltötte és hozzáférhetővé tette. Eszerint utalt arra, hogy a kérdéses szerződéseket nem a vádlott írta alá, illetve az ügyfelekkel számos esetben nem is találkozott, mivel postán is adtak fel szerződéseket, a vádlott laptopját más is használhatta ahhoz a helyszínen bárki hozzáférhetett, az általa használt felhasználónév gyakori, illetve az idő rövidsége miatt a feltöltések ilyen mennyisége nem volt kivitelezhető, továbbá a kérdéses szervereket bárki elhelyezhette a feltalálási helyükre.

 

A másodfokon eljáró bíróság az alábbi meglátásokat tette:

“A másodfokú eljárásban is vizsgálni kellett azt, hogy a vádlottra nézve az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntetőtörvénykönyv szabályai a kedvezőbbek, különös tekintettel arra, hogy az időközben hatályba lépett 2012. évi C. törvény jelentősen változtatott a bűncselekmény korábbi szabályozásán, tekintettel arra, hogy törvényi egységet hozott létre az elkövetőnek az egy vagy több jogosult szerzői, vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait sértő cselekményei vonatkozásában.

Ebből fakadóan összefoglalt bűncselekmény jött létre, azaz a különböző jogosultak sérelmére akár egységes akarat-elhatározással egyetlen alkalommal, akár eltérő akarat-elhatározással különböző alkalommal elkövetett, de egy eljárásban elbírált cselekményei az elkövetőnek törvényi egységet alkotnak. Emellett jelentős változás az, hogy bűncselekmény akkor valósul meg, amennyiben a szerzői jog megsértése 100.000,- forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoz, szemben a korábbi szabályozással.

Mindezekre tekintettel, összevetve az elkövetéskori és az elbíráláskori jogszabályt, az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlottra nézve az elbíráláskori 2012. évi C. törvény a kedvezőbb, tekintettel arra, hogy ez esetben a cselekménye 1 rb. szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűntettének minősül, szemben az elkövetéskori 89 rb. cselekménnyel, ekként nem halmazati büntetést kell kiszabni a vádlottal szemben, míg a bűncselekmény büntetési tétele változatlan.”

Fővárosi Ítélőtábla (1.Bf.32/2013/7. szám)
A témakört érintő második jogvita esetében a harmadfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla jogerőssé vált ítéletében sem derülnek ki a pontos részletek. Az első fokon eljárt Szegedi Járásbíróság ítéletével az I. r. vádlottat 90. rb. – ebből 89 esetben felbujtóként, 47 esetben folytatólagosan elkövetett – szerzői jogok üzletszerűen elkövetett megsértésének bűntette miatt – halmazati büntetésül – 6 hónap börtönre, a II. r. vádlottat 89 rb. – ebből 46 esetben folytatólagosan elkövetett – szerzői jogok üzletszerűen elkövetett megsértésének bűntette miatt – halmazati büntetésül – 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

 

Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A II. r. vádlott esetében a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 250.- forintban állapította meg, és úgy rendelkezett, hogy a kiszabott összesen 75.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 300 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

 

A másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék az első fokú ítéletet megváltoztatta akként, hogy az I. r. vádlott bűnösségét 6 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétségében és folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétségében, a II. r. vádlott bűnösségét 6 rb. folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétségében állapította meg. Továbbá mindkét vádlottat egyezően az ellenük, és az I. r. vádlottat felbujtóként elkövetett 82 rb. – melyből 41 rb. folytatólagosan elkövetett – szerzői jogok megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Mindkét vádlott vonatkozásában egyezően, és az I. r. vádlott esetében felbujtóként elkövetett 82 rb. szerzői jogok megsértése szabálysértése miatt az eljárást megszüntette.

 

A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére felmentésük miatt, az egyes cselekmények szabálysértésként való értékelése, téves jogi minősítés, és mindkét vádlottal szemben a kiszabott  büntetés súlyosítása végett, I. r. vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, II. r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében.

 

A harmadfokon eljáró Ítélőtábla az alábbi jogerős ítéletet hozta:

“A további hat – Akadémia, Aula, Dialóg Campus, Medicina Könyv, Nemzeti Tankönyv, Osiris –  kiadó esetében viszont, ahol a vagyoni hátrány a százezer forintot meghaladta (a másodfokú bíróság) tévedett, amikor a cselekményeket 6 rendbelinek minősítette. A 2012. évi C. tv. 385. §-ához fűzött indokolás szerint ugyanis a jövőben az elkövetőnek az egy vagy több jogosult szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait sértő cselekményei egységet alkotnak.

E változtatással összefoglalt bűncselekmény jön létre: az elkövetőnek a különböző jogosultak sérelmére akár egységes akarat-elhatározással egy alkalommal, akár eltérő akarat-elhatározással, különböző alkalommal elkövetett és egy eljárásban elbírált cselekményei törvényi egységet alkotnak. Ha az elkövető cselekményével (többszörözés, terjesztés) nem egy, hanem több szerző vagy kapcsolódó jogi teljesítmények jogosultjának jogát, illetve jogait sérti meg, az egyes sértetteknek okozott vagyoni hátrányok összeadódnak, és a cselekményt ezen érték alapján kell minősíteni. 

A minősített eseteket illetően pedig azok büntetési tétele a vagyon elleni bűncselekményekéhez hasonlóan, lépcsőzetesen kerül meghatározásra, csak annyiban tér el a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az érték-egybefoglalásra figyelemmel mellőzi az üzletszerűség minősítő körülményként történő megjelölését.

 

Szegedi Ítélőtábla (Bhar.III.152/2014/10. szám)
Az első két jogeset tehát némileg száraz, de következetes módon vezet rá az új Btk. szellemi tulajdont érintő rendelkezéseinek joggyakorlatára, a harmadik per ezektől ettől teljesen eltérő tematikájú volt. A kőműves foglalkozású felperes egyéni vállalkozóként arra specializálódott, hogy szeletelt vagy egész bontott téglákból családi házakat, kerteket egyedi burkolattal lát el. A referencia munkáiról készült fényképfelvételeket a 2001. évtől létező weboldala galéria menüpontjában tette közzé. A weboldal elkészítésével és karbantartásával felperes 2009. július 2. napján megkötött szerződés alapján (személy neve) bízta meg.

 

A fa építőanyag és szaniteráru nagykereskedelmi főtevékenységet folytató, de emellett építési kivitelezéseket is vállaló alperesi kft. megbízási szerződést kötött egy vállalkozással az alperesi kft. honlapjának elkészítésére vonatkozóan. A megbízott az alperes által rendelkezésre bocsátott termékkatalógus alapján vállalta a honlap elkészítését. Ez a termékkatalógus azonban nem volt teljes körű, így a megbízott – az alperes egyetértésével – az interneten elérhető felperesi honlap tartalmából 6 db képet töltött le és használt fel.

 

A felperes módosított keresetében 1.998.000,-Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdés, 16. § (5) és (6) bekezdés, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján. Állítása szerint a honlapon szereplő jogi és adatvédelmi nyilatkozat folytán a honlapon található képek a szerzői jog védelme alá tartoznak, nyilvános felhasználásuk ugyan engedélyezett, de csak a felhasználási feltételek elfogadása és az ott meghatározott összegű díj megfizetése mellett.

 

Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította továbbá, hogy a felperes által megjelölt fényképek nem élveznek szerzői jogi védelmet, az építményeken látható téglák elrendezése nem éri el azt a szintet, amelyet a törvény megkíván ahhoz, hogy az alkotás eredeti jellegű, egyedi legyen, és szerzői műnek minősüljön. Utalt arra is, hogy az interneten számos, téglafalat ábrázoló fotó található, melyek egyes esetekben a felperes által készített téglafalakkal teljesen megegyezőek. A téglaépítmények, burkolatok egyébként sem esnek szerzői jogvédelem alá, ezért alperesi közreműködő magatartása nem volt jogellenes. Előadta továbbá, hogy írásbeli szerződéskötésre nincs lehetőség, ennek hiányában pedig legfeljebb az alkotással arányban álló szerzői jogdíj illetheti meg a szerzőt.

 

A Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 24/2013. számú, perben beszerzett szakértő véleményében az 1. 2. 3. 4. és 5. számmal jelölt képek esetében megállapította, hogy azok szerzői jogi értelemben egyéni, eredeti jellegűek, ezért szerzői jogi védelem alatt állnak, míg a 6. sorszámmal ellátott kép esetében ez a minősítés nem lehetséges.

 

A SZJSZT tájékoztató (orientáló) jelleggel közölte az ilyen jellegű jogdíjak mértékét üzletszerűnek minősülő felhasználás esetében. Eszerint amennyiben a lehívható művek száma 1, a lehívások számától függetlenül 6.200,-Ft/év, ha a lehívható művek száma az ötöt nem éri el, a lehívások számától függetlenül 16.200,-Ft/év, amennyiben pedig, ha a lehívható művek száma a tízet nem éri el, a lehívások számától függetlenül 32.000,-Ft/év az egységár. A szakértő vélemény kitér arra is, hogy jogosulatlan felhasználás, vagy név feltüntetési szabályok megszegése külön-külön a jogdíj 100-100 %-ának megfelelő további pótdíj, mint kárátalány megfizetésének kötelezettségét vonja maga után, tekintettel az ellenőrzési költségekre.

 

Az elsőfokú bíróság a fenti bizonyítás lefolytatása nyomán meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 61.333,-Ft-ot és annak törvényes kamatát, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezést terjesztett elő.

 

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla az alábbi meglátásokat tette a jogerős ítéletében a jogvita kapcsán:

“A felhasználás jogszerűségének vizsgálata szempontjából lényeges, hogy a fellebbezési eljárás során már egyik fél sem vitatta azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy közöttük érvényes felhasználási szerződés írásban nem jött létre. Ezzel kapcsolatban ugyanis helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Szjt. 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély csak felhasználási szerződéssel szerezhető be, melynek alakiságára is előírás vonatkozik. Az Szjt. 45. § (1) bekezdése e körben írásbeliséget követel meg, ez azonban perbeli esetben nem történt meg, továbbá a felek elektronikus úton sem kötöttek egymással szerződést, emiatt az alperesi felhasználás mindenképpen jogszerűtlennek minősül (Szjt. 46. § (6) bekezdés).”

“Az alperes tehát jogellenes kárt okozó magatartása folytán az Szjt. 94. § (2) bekezdése értelmében irányadó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján felperes felé kártérítés címén köteles helytállni. A kár összegét illetően a szakértői vélemény rámutatott arra, hogy az Szjt. 16. § (4) bekezdése szerint a felperest megillető összegnek a bevétellel kell arányban állnia, perbeli esetben azonban nem állapítható meg, hogy felperes milyen összegű vagyoni előnytől esett el, illetve alperes felperes hátrányára milyen vagyoni előnyt ért el a fényképek felhasználása révén. Mindezekre tekintettel indokolt a Pp. 206. § (3) bekezdésének alkalmazásával a szakértői vélemény tájékoztató, orientáló jelleggel megjelölt jogdíj közleményének figyelembevétele a kár összegének megállapításához.”

“A perköltség viselése szempontjából jelentőséggel bír, hogy a felperes kártérítési keresete jogalapját bizonyította, a megítélt marasztalás összegszerűsége szempontjából azonban a perindítás nagyobb részben eredménytelennek bizonyult,  a per összes körülményét értékelve az ítélőtábla úgy tekintette, hogy egyenlő arányú az elsőfokú pernyertesség-pervesztességi arány figyelemmel arra is, hogy a kártérítés összegének meghatározása végső soron bírói mérlegeléssel történt (Pp. 206. § (3) bekezdés).”

Szegedi Ítélőtábla (Gf.III.30.498/2013/3. szám)
A sorozat negyedik, egyben utolsó részében egy kiállítással kapcsolatos jogvitával fogok végleg búcsúzni a 2014-es évtől.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.