Where there’s a hit, there’s a writ

Mint megtudtam, eme kifejezéssel foglalja össze röviden és tömören az angol nyelv, hogy “nincs új a nap alatt”, s a zeneművek egy jelentős része nem csak egyéni, eredeti tartalmakat hordoz.

Alig néhány napja írtam arról, hogy Jay-Z megúszta a felelősségre vonást egy minimális mennyiségű hangminta felhasználásáért. A napokban robbant azonban a bomba: 2014 egyik legnagyobb popzenei szenzációja Sam Smith “Stay with me” című dala erősen “koppintás” szagú. A történet viszonylag egyszerű, ha valaki ismeri az említett slágert. A biztonság kedvéért én beágyazom ide a tartalmat (a Bestwater ügy óta elvileg nincs mitől tartanom):
A Tom Petty and the Heartbreakersnevű formáció nem először esik engedély nélküli felhasználások “áldozatául”. (Az eddigi leghíresebb ilyen eset a zenekar “Mary Jane’s Last Dance” című slágerének Red Hot Chilli Peppers általi részleges átdolgozása volt a “Dani California” című dalban.) Ezúttal az érintett hangfelvétel a következő volt:

Ellentétben az imént említett Red Hot példával, itt elsősorban a vokális elemek kerültek egyébként feltűnő terjedelemben átemelésre. A hírek szerint Sam Smith csapata – miközben a hasonlóságot véletlennek titulálta – azonnal fel is tette a kezét, amint kiderült a turpisság. A hírek szerint megfelelő mértékű jogdíjat fizettek az eredeti jogosultak felé, és ma már – a Consequence of Sound weboldal híradása szerint – az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának nyilvántartása az eredeti dal szerzőit is feltünteti a Stay with me szerzőiként.
Miközben ugyanerről a jogvitáról is beszámol az 1709Blog bejegyzése, egy másik érdekességgel is szolgált. Ezek szerint ugyanis az általam rendkívül nagyra tartott Hans Zimmer – német származású, hollywoodi komponista – perrel néz szembe a 12 év rabszolgaság című film egyik betétdala miatt. A címszereplőről elnevezett tétel a következők szerint hangzik:

A hírek szerint Zimmer Richard Friedman “To Our Fallen” című művét használta fel a fenti kompozíció elkészítésekor. Bár az eredetinek titulált műről nem találtam hangfelvételt a Youtube-on, a jogvitáról íme egy rövid, egy perces híradás:

Ugyanakkor már csak azért érdemes az 1709Blog fenti bejegyzését elolvasni, mert egy jó mosolyoghatunk azon, hogy a felperes miként igyekszik az amerikai bíróságok hatáskörébe tartozó jogvita eldöntésekor német és francia személyhez fűződő jogok megsértésére hivatkozással is igazolni a jogsértést. (Zárójeles megjegyzés: elvileg ezek még reális követelések is volnának a nevezett európai országokban, de nem a személyhez fűződő jogokat a zeneszerzőktől megvonó Egyesült Államokban.)

(A cikk elkészítését Lina Nikolova, volt diákom, nagyban segítette.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.