SzJSzTémák #2.6. – 2. rész

Annyira sok SzJSzT szakvéleményt gyűjtöttek össze a legutóbbi Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében, hogy azok bemutatására nem volt lehetőség egyetlen bejegyzés keretében. Ezért az első három után a második trió következik. A témák: az Szjt. hatálya (még egyszer), hatóságok által kötött vállalkozási szerződések hozzáférhetősége, valamint milyen az, ha egy balettprodukció és egy irodalmi mű hasonlít egymásra?


Az SzJSzT-06/2014-es számú szakvélemény részben hasonló tényállás mellett született, mint amilyennel az előzőekben bemutatott SzJSzT-02/2014-es számú szakvélemény foglalkozott. Eszerint adott egy bírósági eljárás, amelynek keretében vizsgálni kellett, hogy egy bizonyítékként becsatolt DVD lemezen található Excel táblázatban felsorolt tartalmak vajon az Szjt. hatálya alá tartoznak-e. A szakértők helyesen jelezték: magukat a tartalmakat nem bocsátották a rendelkezésükre, így a válasz csak hipotetikus lehet. Ugyanakkor a Berni Uniós Egyezmény, a TRIPS Megállapodás és az EU Működéséről Szóló Szerződés előírásait is alapul véve úgy találta a tanács:

“a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 75. §-ának (3) bekezdése szerint köztudomású ténynek kellene tekinteni azt, hogy az eljárásban érintett nagyszámú külföldi mű és jogosult esetén a nemzetközi szerződések hálózata folytán a külföldi szerzők művei és teljesítményei az Szjt. szerinti védelemben részesülnek. Alátámasztja ezt, hogy a megkeresés mellékletében listázott alkotások címéről ránézésre is megállapítható, hogy az elmúlt 10-15 évben nyilvánosságra hozott alkotásokról van szó, ahol pedig ez nem evidens, a címből következtetni lehet, hogy védett. Ugyanerre az eredményre lehet jutni, ha valaki végigtekinti a BUE, illetve a TRIPS tagságát: az nemigen cáfolható, hogy a magyarországi forgalomba kerülő filmalkotások, illetve szoftverek mindegyike olyan országokból származik, amelyek tagjai ezeknek az egyezményeknek, vagyis vonatkoznak rájuk a fent említettek szerint a magyar jog szabályai. (A komoly film-, illetve szoftveriparral rendelkező országok mind tagjai ezeknek az egyezményeknek.)”

A szakvélemény arra is kitért, hogy a jogvédett tartalmak vonatkozásában ki köteles és ki felé megfizetni a felhasználások után járó esetleges jogdíjat. Habár Magyarországon a mű eredeti vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy arra való felkínálással a FilmJUS által végzett kötelező közös jogkezelés hatókörébe tartozik, ennek vannak korlátai. A műpéldányok nyilvános vetítés céljára történő átadása hazánkban önkéntes alapon működő közös jogkezelés tárgya (ugyancsak a FilmJUS hatáskörében). Másrészt, és ez külön érdekesség:

“a közös jogkezelő szervezet felhatalmazása a díj érvényesítésére a FilmJus 2010. évi díjszabásának 1.2. pontja alapján sem terjed ki valamennyi szerzőre. Az említett díjszabás első mondata szerint a jogdíjak a magyarországi gyártású (azaz magyarországi székhellyel rendelkező filmelőállító által előállított) filmalkotások analóg vagy digitális hordozón (pl. videoCD, CD-R, CDi, DVD) történő többszörözése, illetve példányonkénti terjesztése után fizetendők. Ebből következően a FilmJus felé csak a – leegyszerűsítetten – magyar alkotások után kell a díjat megfizetni. Ez nem mentesíti a felhasználót a külföldi filmek után járó díj megfizetése alól, de azt közvetlenül a szerzők (vagy képviselőjük) számára kell megfizetni.”

Az SzJSzT-12/2014-es számú szakvélemény keretében ugyan több részkérdésre is választ kellett adnia az eljáró tanácsnak, ám e helyütt csak néhány kardinális, elvi tételre térnénk ki. Eszerint arra a kérdésre, hogy vállalkozási szerződés alapján elkészített tanulmányokról az Szjt. szerint rendelkezhettek-e a szerződő felek, egyrészt meg kell nézni, hogy a tanulmányok az Szjt. szerinti védelemre ab ovo jogosultak-e, kötöttek-e és köthettek-e szerződést e tárgyban a felek, végül a felek egyáltalán lehettek-e ilyen szerződés alanyai. Az eljáró tanács szerint a felek megállapodásából arra lehetett következtetni, hogy egyéni, eredeti jellegű tanulmányok elkészítésére szerződtek, melyet a szerződés szerinti tartalmi leírások (elvárások) is igazolnak. Ugyanakkor a tanács azt is jelezte, hogy 
“az SZJSZT eddigi következetes gyakorlata alapján az eljáró tanács megállapítja, hogy a tanulmányok szerzői jogi védelme az eljáráson belül mindaddig nem áll fenn, amíg azok bármely eljárás során ügyiratként minősülnek. Ilyen módon a közigazgatási vagy más eljárások során való felhasználásuk nem igényli a szerző hozzájárulását (például a tanulmányokban foglalt javaslatok minisztériumi megvitatásához, a hatáskörrel rendelkező állami szervekkel való egyeztetéshez kapcsolódó felhasználások). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eljáráson kívüli felhasználásuk ne állna szerzői jogi védelem alatt.”
A konkrét ügy vonatkozásában pedig az alábbi kardinális leírás érdemel figyelmet:
“a minisztériumi, hatósági eljárások során ugyanakkor a megkötött felhasználási szerződések nem kerülnek alkalmazásra, még akkor sem, ha az eljárásokban egyébként az Szjt. szerinti felhasználási cselekmények történnek, hiszen a tanulmányokra ebben a körben – amennyiben ügyiratnak minősülnek – nem terjed ki a szerzői jogi védelem. Ebből az is következik, hogy nem a felhasználási szerződések rendelkezéseiből, hanem az ügyirati jellegből kell kiindulni akkor is, ha az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) szerint az adatigénylők a tanulmányokban foglalt, azok által hordozott közérdekű adatok megismerését kérik. A szerzői jogi törvény a tanulmányok adatigénylők általi elolvasása, tanulmányozása, esetleges saját előadásban, saját megfogalmazásban történő ismertetése tekintetében nem biztosít jogi védelmet a tanulmányok szerzőinek akkor sem, ha egyébként a szerzői felhasználási jogok gyakorlására a megrendelővel felhasználási szerződést kötöttek.”
Végül az SzJSzT-16/2014-es számú szakvélemény – amolyan könnyed levezetés gyanánt – egy kis kulturális élménnyel gazdagíthat minket. A kérdés nagyon egyszerű (a tartalom persze komoly): milyen mértékű egyezés figyelhető meg egy balettprodukció koreográfiája és egy azonos című irodalmi mű tartalma között, felmerülhet-e, hogy a koreográfia átdolgozta az irodalmi művet, s egyáltalában felmerülhet-e az átdolgozás gondolata e két műfaj között. A szakvélemény épp fordított irányból indult a válaszok megadásakor, s elsőként rögzítette: igenis lehetséges elvben az átdolgozás megállapítása a két érintett műfaj között. Sőt, íme egy hasznos meglátás:

A regény és a koreográfia között ugyanúgy híd szerepet tölthet be a librettó, mint a regény és a filmalkotás között a forgatókönyv. A librettó zenés színpadi művek (opera, operett, musical, balett) szövegkönyve. A koreográfia alapjául szolgáló irodalmi mű gyakran nem alkalmas arra, hogy egy az egyben felhasználható legyen színpadi műhöz, így szükséges azt átdolgozni (lásd később), a színpadi (legyen az hangszeres, énekes és/vagy táncjátékhoz) elvárásokhoz, művészi és technikai feltételekhez adaptálni.”

Hogy ugyanakkor a kérdéses balett-koreográfia és a kérdéses irodalmi mű között kimutatható-e átdolgozás, már alaposabb vizsgálatot igényel. Az eljáró tanács összevetette a két alkotást, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs szó átdolgozásról. Egyrészt elhangzott, hogy “több párhuzamos részletről elmondható, hogy az nem éri el a szerzői jogi értelemben vett felhasználás fogalmát, hanem a regény csupán ihletként, ötletadóként szolgálhatott”, másrészt a tanács nem csekély időt fordított annak hangsúlyozására is, hogy irodalmi műből akár táncjátékban is lehet idézni (amely magatartás bizonyos feltételek teljesítése esetén szabad felhasználást jelent).
A szakvélemények bibliográfiai adatai:
– SzJSzT-06/2014 – Külföldi szerzői művek védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014/6. szám, p. 232-238.
– SzJSzT-12/2014 – Hatóság vállalkozási szerződése alapján készült tanulmányok harmadik személyek számára való hozzáférhetősége, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014/6. szám, p. 239-248.
– SzJSzT-16/2014 – Balettprodukció és irodalmi mű viszonya, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014/6. szám, p. 248-253.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.