Főtanácsnoki indítvány a Hejduk ügyben

Tavaly októberben már említést tettem a Hejduk ügyről, idén szeptemberben pedig megszületett a főtanácsnoki indítvány is az ügyben. A jogeset kiváló, harmadik pillére lehet az uniós joghatósági rendelkezések nemzetközi szerzői jogviták keretében történő alkalmazásának, ezért tekintsük át Cruz Villalón indítványát.

Az Európai Bíróság az elmúlt években két jelentős eljárás keretében is hozott előzetes döntést a Brüsszel I. rendelet joghatósági klauzuláinak a szerzői jogi ügyek keretében történő alkalmazása tárgyában. A Hi Hotel ügy abszolút offline környezetben megvalósított felhasználások, a Pinckney döntés pedig CD-lemezek több ország területét is érintő módon történő előállítása és online értékesítése esetére igyekezett rendezni a Brüsszel I. rendelet 2(1) és 5(3) szakaszainak az alkalmazhatóságát. A Hejduk ügy kiválóan egészíti ki ezt az ívet a joghatósági szabályoknak a jogvédett tartalmak (fotók) kizárólag online lehívásra hozzáférhetővé tételével megvalósított szerzői jogsértések esetén történő alkalmazása tárgyában.

A jogeset tényállása nagyon egyszerű. Pez Hejduk osztrák fényképész az ugyancsak osztrák Georg W. Reinberg építész épületeiről több fényképet is készített pályafutása során. Az említett építész e fotókat Hejduk engedélyével a német EnergieAgentur cég által szervezett konferencián prezentációja keretében felhasználta. A konferencia után a prezentáció, s így a benne elhelyezett képek is az EnergieAgentur weboldaláról elérhetővé váltak. Hejduk arra hivatkozással perelte be a német céget Bécsben, hogy az az engedélye nélkül tette lehívásra hozzáférhetővé a jogvédett fényképeket. E követelésre elvben az osztrák jog valóban lehetőséget ad, vagyis elvben valóban jogsértésről beszélhetünk, a helyzetet azonban erősen körülményessé teszi a szimpla tény, hogy Hejduk osztrák, aki Ausztriában kíván perelni egy német (düsseldorfi) székhelyű céggel szemben, amely a prezentációt Németországban található szervereiről teszi lehívásra hozzáférhetővé. (Lásd: főtanácsnoki indítvány, 9-13. pontok.)

A precízen felépített főtanácsnoki indítvány szép sorjában bemutatja a felek és az észrevételeket előterjesztő cseh, portugál és svájci kormány, illetve a Bizottság által előterjesztett érveket, illetve alaposan összefoglalja az EUB eddigi joggyakorlatát. Ez utóbbi terén méghozzá mind az online elkövetett jogsértések esetén, mind a speciálisan a szerzői jogok megsértését eredményező magatartások kapcsán alkalmazható joghatósági klauzulákat taglaló előzetesek bemutatásra kerülnek. (A már említett Hi Hotel és Pinckney ügyek mellett két további ügyről olvashatunk részletesen: a Shevill és az eDate Advertising ítéletekről, melyek nem szerzői jogi tárgykörben születtek.)

Mindezek során a főtanácsnok pontról-pontra áttekinti, hogy mely kapcsoló elveket tekintett elfogadhatónak a különböző élethelyzetekre az EUB (érdekek központja; fókuszálás/honlap tartalmának meghatározott területre történő irányítás; a területiség kritériuma). Mindezek fényében Cruz Villalón arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Pinckney ügyben hozott ítélet vegytiszta online szerzői jogsértések esetére hatástalannak bizonyultnak. Ahogy Cruz Villalón fogalmazott (41. pont):

Az a megoldás, amelyre a Bíróság az említett ítéletben jutott, olyan esetekre vonatkozik, amikor a szerzői jogok megértésének kockázata vagy tényleges megsértése egyértelműen megvalósul egy adott területen, akár az internet használata által. Mindazonáltal, amikor, a műalkotás és az annak közlésére szolgáló eszköz típusa következményeként, „helytől elváló” kárról van szó, úgy vélem (…) nem alkalmazható a kár megvalósulásának helyére vonatkozó, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt kritérium. Ilyen esetben ez az előírás kizárólag azon hely szerinti bíróság joghatóságát igazolja, ahol a káresemény bekövetkezett.”

Vagyis az 5. cikk (3) bekezdése nyújtotta opcionális lehetőség (“ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”) nem alkalmazható. Ezt a főtanácsnok olyan jogpolitikai célok hangsúlyozásával érte el, mint a “megfelelő igazságszolgáltatás” vagy “az ügy releváns tényállási elemeihez földrajzilag közeli bíróság joghatóságának biztosítása”. Az indítvány szerint ráadásul a “bekövetkezhet” fordulat alkalmazása végső soron Hejdukra nézve is hátrányos következményekkel bírna, hiszen a bécsi kereskedelmi bíróságnak – rendelkezésre álló bizonyítékok hiányában – olyan kalkulációkat kellene alkalmaznia a kár kiszámításakor, amelyek szükségképpen a ténylegesen bekövetkezett kárnál alacsonyabb kártérítés megállapításához vezetne. (Ellenkező esetben az osztrák fórum Ausztrián kívül feltételezhetően megvalósult károkra terjesztené ki joghatóságát, ami ugyanakkor a területi jellegű szerzői jog világában nem elfogadható. Ezzel – 42. pont utolsó két mondata – a főtanácsnok egyértelműen kizárta az extraterritoriális joghatóság lehetőségét.) Mindent egybe vetve Cruz Villalón úgy fogalmazott (45. pont), hogy

Ilyen körülmények között, interneten bekövetkező és a szerzői vagyoni jogok sérelmével járó, ‘helytől elváló’ károk esetén úgy vélem, a legjobb megoldás a kár megvalósulása szerinti tagállam bíróságai előtti keresetindítás lehetőségének kizárása és a joghatóság – legalábbis a hivatkozott rendelet 5. cikkének 3. pontján alapuló joghatóság – azon tagállam bíróságaira való korlátozása, ahol a káresemény bekövetkezett. Egyébként ez a megoldás egyáltalában nem zárja ki a rendelet 2. cikkében foglalt joghatósági okot, amelynek értelmében az alperes lakóhelye szerinti bíróság előtt is indíthat kereset.”

S bár a megkereső bíróság az iránt is érdeklődött, van-e relevanciája annak, hogy egy weboldalt egy bizonyos ország internethasználói felé irányítanak, a főtanácsnok arra tett indítványt, hogy az EUB ne foglaljon állást e vonatkozásban, a jogeset tényállása szerint ugyanis nem igazolja semmilyen bizonyíték, hogy az EnergieAgentur kifejezetten Ausztria felé irányította volna weboldalát (46. pont).

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.