Főtanácsnoki indítvány a Hejduk ügyben
Az Európai Bíróság az elmúlt években két jelentős eljárás keretében is hozott előzetes döntést a Brüsszel I. rendelet joghatósági klauzuláinak a szerzői jogi ügyek keretében történő alkalmazása tárgyában. A Hi Hotel ügy abszolút offline környezetben megvalósított felhasználások, a Pinckney döntés pedig CD-lemezek több ország területét is érintő módon történő előállítása és online értékesítése esetére igyekezett rendezni a Brüsszel I. rendelet 2(1) és 5(3) szakaszainak az alkalmazhatóságát. A Hejduk ügy kiválóan egészíti ki ezt az ívet a joghatósági szabályoknak a jogvédett tartalmak (fotók) kizárólag online lehívásra hozzáférhetővé tételével megvalósított szerzői jogsértések esetén történő alkalmazása tárgyában.
A jogeset tényállása nagyon egyszerű. Pez Hejduk osztrák fényképész az ugyancsak osztrák Georg W. Reinberg építész épületeiről több fényképet is készített pályafutása során. Az említett építész e fotókat Hejduk engedélyével a német EnergieAgentur cég által szervezett konferencián prezentációja keretében felhasználta. A konferencia után a prezentáció, s így a benne elhelyezett képek is az EnergieAgentur weboldaláról elérhetővé váltak. Hejduk arra hivatkozással perelte be a német céget Bécsben, hogy az az engedélye nélkül tette lehívásra hozzáférhetővé a jogvédett fényképeket. E követelésre elvben az osztrák jog valóban lehetőséget ad, vagyis elvben valóban jogsértésről beszélhetünk, a helyzetet azonban erősen körülményessé teszi a szimpla tény, hogy Hejduk osztrák, aki Ausztriában kíván perelni egy német (düsseldorfi) székhelyű céggel szemben, amely a prezentációt Németországban található szervereiről teszi lehívásra hozzáférhetővé. (Lásd: főtanácsnoki indítvány, 9-13. pontok.)
A precízen felépített főtanácsnoki indítvány szép sorjában bemutatja a felek és az észrevételeket előterjesztő cseh, portugál és svájci kormány, illetve a Bizottság által előterjesztett érveket, illetve alaposan összefoglalja az EUB eddigi joggyakorlatát. Ez utóbbi terén méghozzá mind az online elkövetett jogsértések esetén, mind a speciálisan a szerzői jogok megsértését eredményező magatartások kapcsán alkalmazható joghatósági klauzulákat taglaló előzetesek bemutatásra kerülnek. (A már említett Hi Hotel és Pinckney ügyek mellett két további ügyről olvashatunk részletesen: a Shevill és az eDate Advertising ítéletekről, melyek nem szerzői jogi tárgykörben születtek.)
Mindezek során a főtanácsnok pontról-pontra áttekinti, hogy mely kapcsoló elveket tekintett elfogadhatónak a különböző élethelyzetekre az EUB (érdekek központja; fókuszálás/honlap tartalmának meghatározott területre történő irányítás; a területiség kritériuma). Mindezek fényében Cruz Villalón arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Pinckney ügyben hozott ítélet vegytiszta online szerzői jogsértések esetére hatástalannak bizonyultnak. Ahogy Cruz Villalón fogalmazott (41. pont):
„Az a megoldás, amelyre a Bíróság az említett ítéletben jutott, olyan esetekre vonatkozik, amikor a szerzői jogok megértésének kockázata vagy tényleges megsértése egyértelműen megvalósul egy adott területen, akár az internet használata által. Mindazonáltal, amikor, a műalkotás és az annak közlésére szolgáló eszköz típusa következményeként, „helytől elváló” kárról van szó, úgy vélem (…) nem alkalmazható a kár megvalósulásának helyére vonatkozó, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt kritérium. Ilyen esetben ez az előírás kizárólag azon hely szerinti bíróság joghatóságát igazolja, ahol a káresemény bekövetkezett.”
Vagyis az 5. cikk (3) bekezdése nyújtotta opcionális lehetőség („ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”) nem alkalmazható. Ezt a főtanácsnok olyan jogpolitikai célok hangsúlyozásával érte el, mint a „megfelelő igazságszolgáltatás” vagy „az ügy releváns tényállási elemeihez földrajzilag közeli bíróság joghatóságának biztosítása”. Az indítvány szerint ráadásul a „bekövetkezhet” fordulat alkalmazása végső soron Hejdukra nézve is hátrányos következményekkel bírna, hiszen a bécsi kereskedelmi bíróságnak – rendelkezésre álló bizonyítékok hiányában – olyan kalkulációkat kellene alkalmaznia a kár kiszámításakor, amelyek szükségképpen a ténylegesen bekövetkezett kárnál alacsonyabb kártérítés megállapításához vezetne. (Ellenkező esetben az osztrák fórum Ausztrián kívül feltételezhetően megvalósult károkra terjesztené ki joghatóságát, ami ugyanakkor a területi jellegű szerzői jog világában nem elfogadható. Ezzel – 42. pont utolsó két mondata – a főtanácsnok egyértelműen kizárta az extraterritoriális joghatóság lehetőségét.) Mindent egybe vetve Cruz Villalón úgy fogalmazott (45. pont), hogy
„Ilyen körülmények között, interneten bekövetkező és a szerzői vagyoni jogok sérelmével járó, ‘helytől elváló’ károk esetén úgy vélem, a legjobb megoldás a kár megvalósulása szerinti tagállam bíróságai előtti keresetindítás lehetőségének kizárása és a joghatóság – legalábbis a hivatkozott rendelet 5. cikkének 3. pontján alapuló joghatóság – azon tagállam bíróságaira való korlátozása, ahol a káresemény bekövetkezett. Egyébként ez a megoldás egyáltalában nem zárja ki a rendelet 2. cikkében foglalt joghatósági okot, amelynek értelmében az alperes lakóhelye szerinti bíróság előtt is indíthat kereset.”
S bár a megkereső bíróság az iránt is érdeklődött, van-e relevanciája annak, hogy egy weboldalt egy bizonyos ország internethasználói felé irányítanak, a főtanácsnok arra tett indítványt, hogy az EUB ne foglaljon állást e vonatkozásban, a jogeset tényállása szerint ugyanis nem igazolja semmilyen bizonyíték, hogy az EnergieAgentur kifejezetten Ausztria felé irányította volna weboldalát (46. pont).