Adatbázisok újrahasznosítása: az Innoweb ügy

2014. november 9-e jeles évfordulója lesz az adatbázisok európai uniós jogvédelmével kapcsolatos joggyakorlatnak. Aznap négy ítélet vázlatos bemutatására fogok majd vállalkozni. Ennek előfutáraként álljon itt egy jóval frissebb előzetes döntés elemzése, amely rendkívül izgalmas kérdésre kereste a választ: jogszerű-e egy “meta kereső motorral” mások adatbázisában turkálni?


Az Innoweb ügy tényállása szerint a holland Innoweb cég a gaspedaal.nl weboldalról működtetett “meta kereső motor” segítségével kereshetővé tette mások adatbázisának tartalmát, méghozzá oly módon, hogy a “meta kereső motor” más keresőmotoroknak adott valós idejű megbízásokat. Az akta szerint napi 100.000 keresést indítottak a felhasználók a GasPedaal weboldaláról. Az egyik ilyen érintett “forrás” adatbázist (AutoTrack) a Wegener cég tartotta fent, amely 190-200 ezer használt autó hirdetését tartalmazta, melyek között a felhasználók által megjelölt kulcsszavak/jellemzők mentén lehetett keresgélni. A Wegener úgy ítélte meg, hogy az Innoweb szolgáltatása (mely egyebekben összesen kb. 300.000 online hirdetést vizsgált át rendszeresen) az általa fenntartott adatbázis újrahasznosítását eredményezi, amely végső soron az adatbázis előállítására fordított jelentős befektetéseinek a megtérülését veszélyezteti.

Az alapügyben eljáró holland bíróság összesen kilenc kérdéssel fordult a luxembourgi fórumhoz, amely azonban mindössze háromra látta indokoltnak választ adni. Ezek összességében arra vonatkoztak, hogy az Innoweb szolgáltatása megvalósítja-e a forrás adatbázis jelentős részének újrahasznosítását [Adatbázis-irányelv, 7. cikk (1) bekezdés], avagy jelentéktelen részének oly módon történő ismételt és rendszeres újrahasznosítását, amely összhatásában képes az adatbázis előállító jogait megsérteni [7. cikk (5) bekezdés].

Az EUB első lépcsőben az Innoweb meta kereső motorjának a vizsgálatát végezte el, és hangsúlyozta, hogy az más, mint a hagyományos keresőmotorok (pl. a Google vagy a Yahoo! által üzemeltetett motorok), mivel valós időben más keresőmotoroknak adnak megbízatást azok tartalmának az átkutatására (24-26. pontok). E téren ugyan tagadhatatlan, hogy a programozás automatikus kereséseket tesz lehetővé, ám a felhasználói választásokat mindenképpen megelőzi az Innoweb beavatkozása a folyamatba, hiszen a cég programozza be saját keresőmotorját oly módon, hogy az csak a cég által megadott forrásokat vizsgálja majd át (27-29. pontok).

Az uniós szerzői jogi szabályozás alapján újrahasznosás alatt a következőket értjük:
“az adatbázis egészének vagy egy jelentős részének a nyilvánosság számára való hozzáférhetőségének a lehetővé tételét jelenti bármilyen formában, másolatok terjesztése, bérbeadás, on-line vagy más átvitel formájában.” [7. cikk (2) bekezdés b) pont]
Az újrahasznosításnak két nagy változata vonatkozásában biztosít az adatbázis előállító számára jogokat az uniós irányelv: egyrészt a jelentős részek felhasználása, másrészt a jelentéktelen részek ismételt és rendszeres felhasználása vonatkozásában (ahogy arra fentebb utaltam). Tekintettel arra, hogy az irányelv által elérni kívánt cél az előállítók befektetéseinek a védelme, ezért az iménti két esetkört is mindenképpen tágan kell értelmezni (33. pont). Mindent egybe vetve
a 96/9 irányelv 7. cikkének értelmében vett „újrahasznosítás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan cselekményekre vonatkozik, mint az adatbázis előállítójának a ráfordításaiból származó eredmények hozzájárulása nélküli nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele, amelyek ezáltal megfosztják az előállító személyt az e ráfordítások költségeinek megtérülését biztosító jövedelemtől. Az említett fogalom tehát a védett adatbázis tartalma vagy az ilyen tartalom jelentős részének nyilvános terjesztésére irányuló valamennyi jogosulatlan cselekményre vonatkozik. Az alkalmazott eljárás jellegének és formájának ebben a tekintetben nincs jelentősége.” (37. pont)
A fenti véleményben foglaltakat a konkrét esetre vonatkoztatva a bírák a következőket állapították meg:
A tevékenység célja ugyanis az, hogy minden végső felhasználót olyan eszközzel lásson el, amely lehetővé teszi a védett adatbázisban szereplő valamennyi adat átvizsgálását, következésképpen pedig lehetővé teszi az ezen adatbázis teljes tartalmához való hozzáférést az említett adatbázis előállítója által szándékozottól eltérő módon úgy, hogy használja az adatbázis keresőmotorját, és ugyanazokat a keresési előnyöket nyújtja, mint maga az adatbázis, amint az a jelen ítélet 25. és 26. pontjából következik. A végső felhasználónak az adatkereséskor már nem szükséges az érintett adatbázis internetes honlapjára, annak kezdőoldalára vagy keresési rovatához látogatnia ezen adatbázis megtekintéséhez, ugyanis megnézheti annak tartalmát ‘valós időben’ a különös meta‑keresőmotor internetes honlapján keresztül. Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló különös meta‑keresőmotor üzemeltetőjének említett tevékenysége azzal a kockázattal jár, hogy az adatbázis előállítója elesik a bevételektől – különösen azoktól, amelyek internetes honlapján történő reklámozásból származnak -, ekképpen pedig megfosztja ezen előállítót az adatbázis összeállításában és működtetésében rejlő ráfordítások költségeinek megtérülését biztosító jövedelemtől.” (40-41. pontok)
A tanács visszautalt korábbi joggyakorlatának egy fontos elemére is, miszerint az adatbázis megtekintése nem engedélyköteles cselekmény (ellentétben a kiemeléssel és az újrahasznosítással). A bírák azonban végső soron úgy találták, hogy az Innoweb szolgáltatása túlmutat a megtekintésen, hiszen – mint arra fentebb utaltam – a meta kereső motor beállításait az üzemeltető adta meg, és az nem csupán egy-egy tétel elolvasását, hanem az adatbázis egészének a meghatározott feltételek szerinti indexálását tette lehetővé (47. pont), ami egyúttal közel áll a jogellenesen előállított versengő termék kategóriájához (48. pont). A fentiek szerinti indexálás ráadásul – visszanyúlva az újrahasznosítás 7. cikk (2) bekezdés (b) pontjában szereplő fogalmához – az adatbázis tartalmának nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételét eredményezi. Ami pedig a meta kereső motor által újrahasznosított mennyiséget illeti, az EUB szűkszavúan, ugyanakkor korrekten úgy találta, hogy az Innoweb alkalmazása a Wegener adatbázisának az egészét átvizsgálja, hogy az igényelt találatokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye. Végső soron a 7. cikk (1) bekezdésben foglalt rendelkezések sérelme maradéktalanul megállapíthatónak tűnik.

(Fontosnak tartom egy pillanatra jelezni, hogy bár nem tekintem az EUB Svensson ügyben hozott előzetes döntését maradéktalanul helytállónak, ott a fórum a nyilvánosság kapcsán a fentitől eltérő fogalmat tett magáévá az “új nyilvánosság” követelményével. Előfordulhat, hogy – amennyiben a luxembourgi fórum tartja magát az utóbbi döntéséhez, vagyis “precedenst” kreál belőle, akkor a fenti érvelés okafogyottá válhat.)

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.