Úton az angol szerzői jogi reform

Hány éve már annak, hogy a Gowers Review hosszasan ecsetelte, mit kellene módosítani az angol szerzői jogon. (Amúgy 2006-ban tette.) Néhány évre rá a Hargreaves Report is megszületett, amely tovább vitte a kezdeti gondolatokat. Idén minden valóra válhat, még ha kissé furcsán is, törvényt módosító kormányrendeletek segítségével. 

Ahogy az az angol Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal honlapján látható, három rendelet már hatályba is lépett június 1-én. Egy a fogyatékkal élők számára biztosított másolatkészítés jogával, egy kutatási, oktatási, könyvtári és archiválási célú felhasználásokkal, egy pedig némileg ködösen a nyilvánosan hozzáférhető adatokat tartalmazó művek felhasználásával foglalkozik. Ezek közül az első egybecseng a Marrakeshi Egyezménnyel, a második pedig egy réges-régi elmaradást hoz be: mostantól – többek között – a könyvtárak sokkal rugalmasabban készíthetnek másolatot akár nyilvánosságra hozott, akár publikálatlan tartalomról. Szándékosan egyes számban írtam ugyanakkor: csak egy példányt készíthetnek a könyvtárosok a művekről. 
Visszatérve a fő vonalhoz: két további rendelet október 1-ével lép majd várhatóan hatályba. Ezek egyike a magáncélú többszörözés lehetőségét teremti meg biztonsági másolat készítése, formátum-átalakítás (format-shifting, pl. egy iPodra való szinkronizálás), illetve a felhőben való tárolás céljából. Ez a rendkívül előremutató szabályozás mégsem lehet azonban teljes, mivel az angolok továbbra sem terveznek bevezetni semmilyen, a magáncélú többszörözés után a jogosultakat megillető díjazást. Anglia és Írország az egyedüli az EU 28 tagállama közül, akik mindeddig ellenálltak ennek. Hogy mindezek után mennyiben tűnik korrektnek a másolatkészítés engedélyezése, ugyanakkor a megfelelő díjazás előírásának elmulasztása, erősen kérdéses. Arról nem beszélve, hogy ezzel végső soron csak tovább mélyülhet a szakadék azon országok között, mint például hazánk, amely lehetőséget teremt az üreshordozó díj kivetésére, és azon országok között, mint Anglia, amely ezt nem ismeri. 
Egy másik érdekesség lehet az új Art. 28B(8)-(9) szabálya, amely szerint minden további nélkül jogellenesnek minősül, ha valaki úgy adja tovább az eredetileg jogszerűen vásárolt műpéldányt egy harmadik személy részére, hogy a másolatot megőrzi magánál. Egész pontosan:
“(8) Copyright in a work is also infringed if an individual, having made a personal copy of the work, transfers the individual’s own copy of the work to another person (otherwise than on a private and temporary basis) and, after that transfer and without the licence of the copyright owner, retains any personal copy.
(9) If copyright is infringed as set out in subsection (8), any retained personal copy is for all purposes subsequently treated as an infringing copy.”
Jól láthatólag ebben az esetben a másolt példány is jogsértőnek fog minősülni. Hogy e rendelkezésnek miként fognak tudni érvényt szerezni, nekem egyelőre homályos, de a rendelkezés ettől még érdekes. (Némiképp a mostanában általam vizsgált jogkimerülés témakörére is kikacsint a rendelkezés.)

Végül, de nem utolsó sorban az ötödik rendelet a paródia és az idézés nemzetközileg is elismert szabad felhasználási esetköreinek a szabályozását tűzte ki célul. Az idézés például már a Berni Uniós Egyezmény eredeti (1886-os) verziójában is szerepelt, s ugyancsak tetten érhetők az InfoSoc-irányelvben. Nagyjából eddig is elfogadott volt az Egyesült Királyságban mindkét magatartás, de csak és kizárólag a “fair dealing” szabályai alapján. A fair dealingre való utalás továbbra is fennmarad, de ezen felül a jogalkotó szépen előírná, hogy idézni nem csak kommentálási célból vagy recenzió készítése végett, de bármilyen okból lehetséges, mindössze annyi a feltétel, hogy a felhasznált rész a félhasználás céljával álljon összhangban, a forrás kerüljön pontosan megjelölésre, és a forrás mű egyebekben legyen nyilvánosságra hozva. A paródia kapcsán a rendelet különösebb extra információkat nem ad azon felül, mint amit az irányelv eleve rögzít.
Csupán egy érdekesség a végére – és ezért köszönet Völgyi Attilának – a brit fotográfusok érdekképviseleti szerve nincs elájulva a kormány ötleteitől, hogy a lehető legfinomabban fogalmazzak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.