SzJSzTémák #2.3

Az idei harmadik SzJSzTémák fókuszában a gyűjteményes művek és az építészeti tervek átdolgozása áll.

Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle hasábjain rendre feltűnő szakvélemény közül az első a 15/12-es SzJSzT szakvélemény, amely a gyűjteményes műnek minősülő kiadványok összehasonlító vizsgálatát végezte el. A megkeresés a nyomozóhatóságtól érkezett és hat könyv összevetésére irányult. Valamennyi kötet érmék és papírpénzek illusztrációkkal ellátott bemutatását célozta. S bár a vitatott jogsértő kiadvány több ponton is tartalmazott egyedi döntéseket (különösen a vizsgált időszakot illetően), valamint friss adatokat (például az értékbecslés kapcsán), és összességében kb. 45-50 oldalnyi új anyagot ölelt fel, az eljáró tanácsnak nem okozott nehézséget annak igazolása, hogy az alapul fekvő öt kötet közül legkevesebb négyből extenzív másolás történt (például a fényképek, a kapcsolódó numizmatikai információk, a rendszerezést segítő betűjelek vonatkozásában). Ahogy az eljáró tanács jelezte:

“bár egy teljes körű történeti feldolgozás lehetőségei körében nem feltétlenül széles a szerkesztés tekintetében fennálló alkotói szabadság, de megállapítható, hogy a B kiadvány szerzője lényegében ugyanazt a tematikát és koncepciót követte, mint az A művek szerzője. A gyűjteményes mű szerkesztése során lett vollna lehetősége a B kiadvány szerkesztőjének arra, hogy másfajta szerkesztési elvek mentén mutassa be az adatokat.”

A 07/13-as SzJSzT szakvélemény elsődlegesen arra a kérdésre kereste a választ, hogy ki tekinthető egy bizonyos építészeti tervdokumentáció szerzőjének. A kérdést az bonyolította, hogy a terveket még a szocialista államberendezkedés ideje, egyúttal a régi Szjt. hatálya alatt készítették. Az is nehezítette a helyzet értékelését, hogy a terv fizikai készítője (tervező) és annak munkáltatója között köttetett munkaszerződés nem tartalmazott kifejezett utalást a szerzői jogok sorsáról, ugyanakkor a rendelkezésre álló iratokból az is kiderült, hogy a munkaadó világos, és egyéb úton írásba adott utasításokkal látta el a tervezőt a terv elkészítésére, vagyis az a munkaköri kötelezettségébe tartozott. Az eljáró tanács e körülményekre tekintettel védhetőnek látta, hogy a vagyoni jogok a megbízó társaságot illetik jogutódként. Ugyanezt az érvelést támasztják alá azok a tények, miszerint a tervező nem kötött maga felelősségbiztosítást a terv elkészítésére, azzal csak a munkáltató rendelkezett; a tervek kivitelezésére a munkáltató kötött szerződést egy harmadik céggel; a tervező – a régi rendben ez volt a bevett gyakorlat – a Szerzői Jogvédő Hivatalon keresztül szerzői jogdíjat vett fel a tervek után; a gyakorlatban annyira bevett, hogy az ügyvezető (a kérdéses terv készítője) is tervez az iroda részére, hogy e tevékenységet “a legritkább esetben rögzítik a munkaköri leírásban”.

Végül a 08/13-as SzJSzT szakvélemény egy további építészeti kérdést járt körbe. A vitát az szülte, hogy az ugyancsak a régi rendben készült tervek szerint felépített busz-pályaudvar átépítésére készített tervektől több ponton is eltérve került sor a végső kivitelezésre. Ily módon három tervrajz összevetése és a vonatkozásukban fennálló felhasználásről kellett az eljáró tanácsnak állást foglalnia. A szakvélemény rendkívül alapos történeti tényállással indít, amit elvből nagyon szeretek, hiszen így a külső szemlélő, jelen esetben én is, rendesen megértheti a vita okait, ami ellenben lehetetlen egy 2-3 oldalas, kizárólag a jogkérdésekre összpontosító szakvélemény esetén. Mindezekre építkezve a tanács megállapítja, hogy

“a C. Társaság módosított építési engedélyezési terve alapvetően az A. Társaság építési engedélyezési terve alapján készült, ami természetesnek tekinthető, hiszen a C. Társaság az építési engedélyezési terv alapján készítette a kiviteli terveket, és ebbe szőtte bele az új követelményeknek, elvárásoknak megfelelő, de az építési engedélyezési terv módosítását is szükségszerűvé tevő átdolgozást.”

A szakvélemény ugyancsak kitért arra a korábban több szakvéleményben is említett kérdésre, miszerint a terv jogosultja és az épület tulajdonosa tekintetében fennálló érdekek (és jogok) összemérése lehet az eszköze annak, hogy adott esetben van-e lehetőség az átépítésre. S ahogy jelen esetben a tanács hangsúlozta:

“a szerző – amennyiben reális és indokolt tulajdonosi igény van az épület átépítésére – a felhasználási engedély megadását nem tagadhatja meg a szerzői jogaira való hivatkozással, ugyanis ez a joggal való visszaélés tilalmába ütközne. Ugyanakkor a szakvélemény szerint a felhasználásért méltányos ellenérték követelése nem visszaélésszerű magatartás a szerzők részéről.”

A szakvélemények bibliográfiai adatai a következők:
15/12-es SzJSzT szakvélemény – Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. június, p. 171-185.
07/13-as SzJSzT szakvélemény – Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. június, p. 185-189.
08/13-as SzJSzT szakvélemény – Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. június, p. 189-199.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.