A két napos konferencia során öt panelben és két kerekasztal beszélgetés keretében ismerkedhettünk meg számtalan, az információs és kommunikációs technológiákkal összefüggő kérdéssel. Domináltak a szellemi tulajdonvédelmi prezentációk, legnagyobb örömömre a szerzői joggal az élen, de azért a program ennél tovább is ment, speciális részkérdéseket is felölelve. Ilyen volt a második nap kerekasztal beszélgetése, mely általánosságban a szellemi tulajdonvédelem területén történő kutatási/publikálási gyakorlatot járta körbe európai és észak-amerikai szemüvegen keresztül. Röviden és tömören igyekszek összefoglalni a legérdekesebbeket, és amint lehet, fotókkal gazdagítom majd a bejegyzést.

Az első előadást Ali Imran tartotta, aki a turkui joga kar PhD hallgatója. Neve is utal rá, hogy Ali nem európai születésű. Pakisztániként őt leginkább a fejlődő országok szellemi tulajdonvédelmi gyakorlata érdekli. Doktori kutatása ennek tükrében India és Jordánia (ez nálam is csak egy nagy kérdőjel) felsőoktatási és szellemi tulajdonvédelmi politikáinak a közös fejlődésére fókuszál. Előadásában az e vonatkozásban észlelt legfontosabb problémaköröket hangsúlyozta, ide értve a jogosulti, az oktatói, a hallgatói és általában az állami érdekek közötti egyensúly igényét. Meglátjuk, hogy ebből mi sül majd ki.

Katja Lindroos (publikációiban rendre a Weckström nevet viseli) az új technológiák lehetséges szabályozásának, és a velük kapcsolatos jogérvényesítésnek a dimenzióit járta körbe, négy nagy példán keresztül. Ezek egyike egy réges-régi finn ügy, melyet csak „E-mail box case” néven említett Katja. Ennek lényege szerint az e-mail fiókot létrehozó személy e címre számtalan tartalma továbbított, majd a belépési azonosítót megosztotta számtalan emberrel, akik a nyilvánosság részét képezték. A végeredmény világos volt: ez így jogellenes nyilvánossághoz közvetítés. Hallottunk a P2P fájlcserélésről (főleg a The Pirate Bay esetrl), a Google Adwords körüli jogvitákról (ez már nem szerzői jog), és az egyik legfrissebb EUB ítéletről, amely kimondta, hogy kérésre a Google-nek blokkolnia kell a személyiségi jogok védelme érdekében az érintett által megjelölt tartalmakat. (Úgy fest, nem megy ez olyan könnyen.) Katja ezek alapján alaposan körbejárta, hogy a „régi jogot” lehetséges-e a „új technológiákra” alkalmazni, és a konklúziója az, amivel egy-egy példa tükrében azért vitatkozni lehetne, hogy a bíróságok alapjában véve képesek a megfelelő elhatárolások megtételére.

Peter Yu rendkívül érdekes előadást tartott ezúttal is, mely a tartalmak világszintű terjesztésének nehézségeire fókuszált. A kiinduló pontot a DVD-k régiókódos védelme jelentette. (Rendkívül sok vicces körülményre felhívta a figyelmet Peter, például hogy Dél-Afrika és Egyiptom egyedüliként második régiókódos, mint Európa, vagy hogy Vietnám és a két Korea harmadik régió kódos, Kína viszont egymagában adja a hatodik csoportot, ami viszont így ezen országok közötti illegális forgalom megerősödéséhez vezet, hiszen – aki esetleg nem tudta – a régiókódok egyben a terítés sorrendjét is meghatározza, feltéve, hogy a film az Egyesült Államokban készült. Akit esetleg ez részleteiben is érdekel, íme a cikk, amiből szemezgetett Peter.) E kiinduló pontra építve aztán – sajnos csak korlátozott mértékben – arról is hallottunk, hogy vajon a felhő alapú szolgáltatások mennyiben fogják befolyásolni a tartalmak (főleg a filmek) fogyasztásának, esetleg védelmének kereteit.

Lassi Jyrkkiö, ugyancsak turkui doktorandusz az ACTA és a SOPA politikai és szellemi tulajdonvédelmi életre gyakorolt hatásait vizsgálta. Mivel Lassi éveket húzott le az Európai Parlamentben, érdeklődése elsődlegesen a szerzői jogok egyre inkább átpolitizálódó diskurzusára irányul, semmint a normatív tartalomra. Nézőpontja ettől még legalább annyira lehet érdekes, mint prezentációjának egy-egy diája az ACTA-ellenes megmozdulásokról.

Nagy örömömre a következő előadó Hajdú Dóra kollegina volt, aki mostanában írt monstre cikkét foglalta össze tömören a közönségnek. Ennek témája az Európai Unió Bíróságának a magáncélú másolatokkal kapcsolatos joggyakorlata. Dóra a lassan végtelen számú előzetes döntésekből kellő mélységű absztrakció segítségével áttekinthető dogmatikai igényességű elemzést készített, nem rejtve véka alá a bíróság több helyen is ellentmondásos vagy épp eleve hibás logikájával kapcsolatos kritikáját.

Ezek után jöttem én, és a digitális jogkimerülés témája. Kiveséztem a Redigi és a UsedSoft ítéleteket, és ha az idő nem lenne ennyire relatív, és maradt volna még legalább két percem, akkor a legfontosabb észrevételeimen túl bemutathattam volna nem csak a két ítélet kritikai elemzéséből leszűrt következtetéseimet, de azt is, hogy milyen jogpolitikai okokkal tudom ellenezni, illetve támogatni a digitális jogkimerülés bevezetését.

Mindezeken felül hallhattunk a védjegy és a szerzői jog területei közötti átfedésekről (ahol az előadó indokolatlanul hangsúlyozta, hogy a két védelmi kategória közül szükségképpen választani kell), a Bitcoin körüli gazdasági és jogi dilemmákról, az amerikai „hot news doctrine”-ről, más nevén „misappropriation”, amelynek gyakorlata a hírújságok egymástól történő „kölcsönzéséből” fejlődött ki. [Nálunk e témakör részben másként kerülne rendezésre az Szjt. 36.§ (2) bekezdése alapján.] Szó volt az EU egységes európai szabadalmi rendszeréről, a szabadalmi kényszerengedélyekről és a szellemi tulajdonvédelem versenyjogi oltalmáról.

Az első nap utolsó programpontjaként pedig Lars Smith és Katja Weckström társaságában jómagamnak kellett kiülnie a terem közepére, hogy – se nem kerek, se nem asztal mellett – kerekasztal-beszélgetést folytassunk a szellemi tulajdonvédelem oktatási lehetőségeiről. Kiváló tapasztalatokat gyűjtöttem személy szerint az amerikai egyetemeken is erősen terjedőben lévő e-learningről, illetve az oktatási és számonkérési metódusokról. Remélem én sem untattam senkit a magyar és külföldi egyetemeken szerzett tapasztalataim megosztásával.

Ugyan a konferencia jövőre Kínában kerül megrendezésre, de minden jel szerint két vagy három év múlva Szeged ad majd otthont az eseménynek. Akkor mindenképpen folyt.köv.! És amint lementem a saját fotóimat is laptopra, azonnal feltöltök még néhány fényképet a fenti előadókról.