A filmkritika és a szerzői jog viszonya
A 2014-es blogbejegyzésíró-pályázatunkra beérkezett anyagok közül Szabados Szonja dolgozatát díjaztuk azzal, hogy a blogon közzétesszük az írást. Szonja munkája a filmkritika szerzői jogi vonatkozásaira fókuszál, több szemléletes példa segítségével.
A jelen értekezés vizsgálatának tárgya a kritikai véleményformálás és a szerző, vagy a filmes szakma esetében a közös mű alkotóinak védelme jó hírnevük és becsületük tiszteletben tartása végett.
A véleménynyilvánítás szabadsága és a szerzői jog, mint személyhez fűződő jog egyenlő mértékben megillet minden embert. Ezen jogok elsősorban természetes személyekre vonatkoznak, és az ő káros magatartásuktól hivatottak védeni, hiszen a véleményt csak egy értelmes, érző, emberi lény képes alkotni (bár teheti ezt egy jogi személy képviselőjeként), mint ahogy egyéni mű alkotására saját jellemének felhasználásával is csak az ember képes.
A szólás szabadságát az 1948-as Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke már megfogalmazta. Eszerint: „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen el zaklatást és, hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”
A magyar Alaptörvénybenis helyet kapott alapjogként [Szabadság és felelősség rész: IX. cikk (4) bekezdés], viszont a negyedik módosítás során a jogalkotó egy korlátozással szűkítette, miszerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Az emberi méltóság egy nagyon tágan értelmezhető keretjog, vagyis megsértése mindig a konkrét, egyedi ügyben kerül elbírálásra.
A közelmúltban (2014. május 13.) az Európai Unió Tanácsa által kiadott iránymutatásis megerősíti a független média szabadságát, kiegészítve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában megfogalmazott kritériumok betartásának feltételével.
Összességében tehát elmondható, hogy hazai, közösségi, de több jelentős nemzetközi jogforrás is védelembe veszi az emberi gondolatok kinyilvánításának szabadságát.
A szerzői jog legfontosabb jellemzői az abszolút szerkezet, negatív tartalom, ezek alapján a szerzőt a személyhez fűződő és vagyoni jogai kizárólagosan illetik meg, a felhasználásról csak ő dönthet, vagy megállapodás keretében adhat rá másnak engedélyt.
Bárki, aki ezeket a jogosítványokat jogosulatlanul használja (legyen az a névviselés, nyilvánosságra hozatal vagy a mű integritásának joga, de vagyoni jogok körében a jelen értekezés példája miatt, az átdolgozás), jogsértést követ el, ami polgári jogi, de akár büntetőjogi következményekkel is járhat.
A szerzői jog korlátozásának tekinthető szabad felhasználás esetében is kiemeli a törvény szövege (33.§), hogy az csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
Jelen értekezés példája a Youtube-on ismertté vált Hollywood Hírügynökség, egy internetes filmkritikai portál, mely a médiában újdonságnak számító vagy a klasszikus filmművészeti alkotásokat veszi górcső alá, s kíméletlenül elemzi azok minden egyes momentumát. A kritikafogalma: „Bírálat, értékelés, a feladata mű elbírálása, a művész segítése és a közönség tájékoztatása”, tehát vagy a csalódását fejezi ki vagy pedig dicsérettel látja el a művet. A pozitív kritikával szemben egy szerző sem lép fel, művüknek hasznos, hiszen népszerűsíti azt, de vajon a negatív kritika megsértheti e a szerzői jogot?
A narrátor – egyben filmkritikus – a munkájával több pontban is érinti a helyzet kétes megítélését:
1. Ha, amennyiben szabad felhasználás során készül a véleményformálás, akkor bizonyítani kell annak kritikai elemzésre szánt voltát. Magyarországon a szerzői jogi törvény lehetőséget ad nyilvánosságra hozott film részletét szemléltetés céljából iskolai oktatás vagy tudományos kutatás során felhasználni. Az Egyesült Államok 1976-os szerzői jogi törvénye viszont elsőként sorolta fel a kritikát az ún. fair use teszt keretében (§107), ezzel jelentősebb védelmi alapokat teremtett neki.
2. A szerző vagyoni jogosítványai közül az átdolgozás jogát és a transzformált mű, mint új alkotás jogi oldalát érdemes megvizsgálni. Ennek tekintetében az amerikai jog egyértelműen az újat részesítené védelemben. A legtöbb videó esetén a tartalom legnagyobb része a narrátor nézőkhöz intézett közvetlen monológja. Azokban a videókban, ahol a narrátor nem jelenik meg a képernyőn, a mű egésze alatt akkor is hallatszik a kommentár. Ez azt jelenti, hogy a tartalom az ő szubjektív véleménye a filmről és nem maga a film. Itt viszont az a kényes kérdés merül fel, miszerint a kritika megsértheti-e a szerző vagy a színész jó hírnevét? Mint már említettem, a dicséreten kívül rosszalló bírálat is születhet egy alkotásról, ez természetes is, de vajon mennyire lehet igaz? Idéznék a Hollywood hírügynökség egyik kiemelkedően magas nézettségszámú videójából, mely a világ társadalmát is megosztó műről szól, nevezetesen a Twilight-sagáról.
Ebben az írót és a munkáját is súlyos bírálat éri: „a műnek üzenete van, amit kimondatlanul akar bevésni a romantikából betévedt fogyasztók fejébe”. Itt hosszasan sorolja a könyv mondanivalójának és karaktereinek hibáját, melyből azt a következtetést vonja le, hogy a mű egy olyan gondolati síkot képvisel, ami „rosszindulatú”.
A színésznőről is fogalmaz meg kritikát: „Kristen Stuart más, ez a nő generációnk legtehetségtelenebb női színésze”. A kritika főként egy szubjektív véleménynyilvánítás, melyet konkrét tényekkel nehezen vagy akár nem is lehet alátámasztani, teljesen egyénfüggő. Ezzel ellentétben egy internetes cikk – jóval objektívebb irányból közelítve – arra világít rá, hogy a jó kritikus akkor hiteles, ha az objektivitásra törekszik, viszont az önmagán átszűrt benyomáshalmaz alapján az egyéni meglátásokat nem képes teljes mértékben kizárni, és nem is szabad, hiszen a hozzáadott véleménytől lesz értéke annak, amit mond. Ha elég információt tartalmaz, akkor a néző individuuma is szükséges ahhoz, hogy a kritikában rejlő igazságtartalom feltáruljon. „Ideális esetben a két szubjektum (a kritikus és az olvasó) együtthatója objektívvé kumulálódhat, csak tudni kell olvasni és értelmezni, vagyis a számunkra objektív információkat kihámozni.”
Visszatérve a jóhírnév megsértéséhez, akkor van jelentősége a bírálatnak, ha valaki elhiszi az állítottakat és saját magában nem ellenőrzi annak igazságát. A hiteles kritikához tartozik, hogy maga az író is hiteles legyen és értsen az objektív körülmények megfelelő értelmezéséhez, mert ekkor fogadható el a véleménye valósnak.
3. Az utolsó elemzési szempont az anyagai javak szerzésével kapcsolatos. Jelen esetben a filmkritikus felsőoktatási tanulmányai során (Színház- és Filmművészeti Egyetem) indította el a filmkritikai hírportálját, vagyis a tevékenység az iskolai foglalkozás körébe esik.
A videói sikerei után a Hollywood Hírügynökség híressé vált, a név szerzői jogi védelem alatt áll, sőt a rajongók egyedi logóval ellátott pólókat vásárolhatnak, amivel viszont haszonszerzés valósul meg. Kérdéses akkor, hogy a szabad felhasználás jogszerűsége fennmarad-e, hiszen a törvény elsősorban az oktatási, tudományos célkitűzést fogalmazza meg (a nonprofit jelleget), ugyanakkor a felhasználás még közvetve sem irányulhat jövedelemszerzésre.
A másik súlypont az anyagi javak esetében a szerzőkre gyakorolt negatív hatás, ugyanis a filmek kiértékelése után a narrátor mindig rátér arra, hogy szerinte érdemes-e megnézni a filmet vagy sem. Sokszor nem javasolja, ezzel pedig károsítja a szerzők jogos érdekeit, mivel a filmgyárosok és az egyéb közreműködők potenciális jövedelemszerzéstől esnek el.
Végső összegzés alapján az mondható el, hogy a kritikai elemzés nem sérti a szerzői jogot, sőt, maga is annak védelme alatt áll. Természetes, hogy negatív véleményt nyilvánítanak mások szellemi munkájáról, ugyanakkor a kritika csupán iránymutató, vagy a mű megértését szolgáló tájékoztató, szubjektivitása miatt viszont vékony határ választja el a rossz hírnévvel való beszennyezéstől. Ha a kritika célja egyértelműen csak a mű szakmai értékelésére vagy laikusban a mű által kiváltott egyéni tetszés/nemtetszés megfogalmazására és nem mások emberi méltóságának sértésére irányul, akkor nem vonható felelősségre a kritika írója.
„Azt gondolom, hogy a kritika egy olyan csodálatos és érdekes szerzet, ami egyrészt a humán vonalhoz, sőt, a művészetekhez közelít, hiszen stílus, nyelvtudás, humor, jó indulat, kultúra, műveltség (minden, ami emberi) kell hozzá, másrészt viszont egyfajta mérnöki pontossággal megtervezett eszköz is egyben, amit azért készítünk, hogy az olvasók igény szerint (fel)használhassák.”
Természetesen erre a tényre közvetlenül nem lehet igényt alapítani, mivel a mozielőzetessel és rövid leírással a nézőket tájékoztatják a várható tartalomról, ráadásul a korábbi idézet alapján a jó fogyasztó magában is leellenőrzi az információk hitelességét, jelen esetben megnézi a filmet.
—
Szabados Szonja a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar harmadéves joghallgatója, aki polgári jogi tudományok iránt érdeklődik. Ebben az évben ismerkedett meg a szerzői joggal, de szeretne tovább foglalkozni ezzel a jogterülettel, valamint a reklámjoggal. Tanulmányai befejezése után gazdasági jogi területen szeretne elhelyezkedni.
5 thoughts on “A filmkritika és a szerzői jog viszonya”