Szerzői jogsértések offline – hol pereljünk?

Tavaly év végén elemeztem egy fontos uniós előzetes döntést, amelynek tárgya az volt, hogy az interneten keresztül elkövetett szerzői jogsértések esetén mely országban kell eljárást indítani. A joghatóság kérdése értelemszerűen az offline világban is okozhat gondokat, és ezt a Hi Hotel v. Spoering ügyben hozott előzetes döntés kiválóan igazolja.


A nizzai Hi Hotel belső tere.
Forrás: IPKitten

Az ügy tényállása röviden a következő: egy fotóművész (Spoering) 2500€ ellenében 2003-ban fotókat készített a Nizzában üzemeltetett Hi Hotel épületéről, melyet annak reklámozása céljából készítettek. A felek között nem született írásbeli megállapodás, de a számlán az alábbi szöveg szerepelt: “include the rights – only for the hotel hi”. Spoering 2008-ban lakhelyén egy könyvesboltban felfedezett egy kötetet, amelyben felfedezte kilenc saját fotóját, melyeket a Hi Hotelről készített. A könyvet a párizsi székhelyű Phaidon cég berlini leányvállalata adta ki Németországban, német nyelven. Spoering Kölnben indított eljárást a Hi Hotellel szemben, arra hivatkozással, hogy az engedély nélkül tette lehetővé harmadik fél számára, hogy a fotókat az eredeti megrendelés céljától eltérően felhasználják. A Hi Hotel ugyan azt is vitatta, hogy egyáltalán szerzői jogsértést eredményezett volna a fotók átadása (mely megjegyzem, valóban izgalmas kérdés, s nagyban attól függ, hogy a francia szerzői jog a felhasználási szerződések formalitására nézve mit ír, illetve van-e bármi speciális rendelkezése a reklámozás céljára megrendelt műre nézve). Az EUB-nak azonban ezúttal csupán arról kellett döntenie, hogy a Hi Hotel Kölnben is perelhető-e, vagyis hogy a német bíróságnak van-e joghatósága eljárni egy Franciaországban kötött és esetleg megsértett felhasználási szerződés tárgyában.


A jelen esetben irányadó uniós norma az ún. “Brüsszel I. rendelet“, amely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szól. A rendelet általános joghatósági klauzulája szerint az alperest lakhelye szerinti bíróság előtt kell perelni. Ugyanakkor a rendelet meghatároz egyes kivételes, ún. különös joghatósági eseteket, melyeket – az ítélet 26. pontja szerint – szigorúan kell értelmezni. Szellemi alkotások joga vonatkozásában az 5. cikk (3) bekezdése hívható fel, amely szerint:

“jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”

Az EUB előzetes döntésének végkimenetele szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az ítélet 27. pontja, miszerint:

a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár, másrészt azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt.”

Az EUB e ponton korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, s azzal igyekszik alátámasztani azt a kardinális érvelést, miszerint a rendelet előírása nem csak a “káresemény” (“kárt előidéző esemény”), hanem magának a “kár” bekövetkezésének a helyére is utal. 
Így abban az esetben, ha a állítólagos kár feltételezett okozója az eljáró bíróság illetékességi területén kívül követte el a vitatott eseményt, az EUB szerint a kárt okozó cselekmény nem tekinthető az eljáró bíróság illetékességi területén elkövetettnek (31. pont), következésképp a kölni bíróság arra sem jogosult, hogy megállapítsa a kárt okozó eseménynek a bekövetkezését (32. pont), mert ugye erre csak a francia bíróságok volnának jogosultak.

Mivel azonban az EUB a Brüsszel I. rendelet 5. cikk (3) bekezdésébe a kár bekövetkezését is beleérti, mely egyértelműen megvalósult Németország területén, hiszen a német szerzői jog világosan védelemben részesíti a szerzők vagyoni jogait, melyek engedély nélküli gyakorlása (a konkrét esetben a fotók többszörözése a könyvben és a könyv műpéldányainak terjesztése) jogsértést eredményez. Ahogy az EUB a 35. pontban fogalmaz:

a szerzői vagyoni jog megsértésének megállapítása iránti kérelemmel megkeresett bíróság javára már megállapítható a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek elbírálására vonatkozó joghatóság, minthogy a tagállam, melynek területén e bíróság található, védelemben részesíti a kérelmező által hivatkozott vagyoni jogokat, és az állítólagos kár bekövetkezhet a megkeresett bíróság illetékességi területén.”

Ezzel együtt látni kell, hogy a német bíróságnak tehát csupán annak a kárnak a bekövetkezése vonatkozásában van joga ítéletet hozni, amely Németország területén következett (vagy következhet) be. Más szóval a szerződésszegéssel kapcsolatos jogvita rendezése céljából Spoeringnek Franciaországban kell eljárást indítania (vö.: 39. pont).

Az ítéletről angolul lásd még az IPKitten írását.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.