Szerzői jogsértések offline – hol pereljünk?

jún 04, 2014 by Dr. Mezei Péter in Európai Bíróság

Tavaly év végén elemeztem egy fontos uniós előzetes döntést, amelynek tárgya az volt, hogy az interneten keresztül elkövetett szerzői jogsértések esetén mely országban kell eljárást indítani. A joghatóság kérdése értelemszerűen az offline világban is okozhat gondokat, és ezt a Hi Hotel v. Spoering ügyben hozott előzetes döntés kiválóan igazolja.

A nizzai Hi Hotel belső tere.
Forrás: IPKitten

Az ügy tényállása röviden a következő: egy fotóművész (Spoering) 2500€ ellenében 2003-ban fotókat készített a Nizzában üzemeltetett Hi Hotel épületéről, melyet annak reklámozása céljából készítettek. A felek között nem született írásbeli megállapodás, de a számlán az alábbi szöveg szerepelt: „include the rights – only for the hotel hi”. Spoering 2008-ban lakhelyén egy könyvesboltban felfedezett egy kötetet, amelyben felfedezte kilenc saját fotóját, melyeket a Hi Hotelről készített. A könyvet a párizsi székhelyű Phaidon cég berlini leányvállalata adta ki Németországban, német nyelven. Spoering Kölnben indított eljárást a Hi Hotellel szemben, arra hivatkozással, hogy az engedély nélkül tette lehetővé harmadik fél számára, hogy a fotókat az eredeti megrendelés céljától eltérően felhasználják. A Hi Hotel ugyan azt is vitatta, hogy egyáltalán szerzői jogsértést eredményezett volna a fotók átadása (mely megjegyzem, valóban izgalmas kérdés, s nagyban attól függ, hogy a francia szerzői jog a felhasználási szerződések formalitására nézve mit ír, illetve van-e bármi speciális rendelkezése a reklámozás céljára megrendelt műre nézve). Az EUB-nak azonban ezúttal csupán arról kellett döntenie, hogy a Hi Hotel Kölnben is perelhető-e, vagyis hogy a német bíróságnak van-e joghatósága eljárni egy Franciaországban kötött és esetleg megsértett felhasználási szerződés tárgyában.

A jelen esetben irányadó uniós norma az ún. „Brüsszel I. rendelet„, amely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szól. A rendelet általános joghatósági klauzulája szerint az alperest lakhelye szerinti bíróság előtt kell perelni. Ugyanakkor a rendelet meghatároz egyes kivételes, ún. különös joghatósági eseteket, melyeket – az ítélet 26. pontja szerint – szigorúan kell értelmezni. Szellemi alkotások joga vonatkozásában az 5. cikk (3) bekezdése hívható fel, amely szerint:

„jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”

Az EUB előzetes döntésének végkimenetele szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az ítélet 27. pontja, miszerint:

„a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár, másrészt azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt.”

Az EUB e ponton korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, s azzal igyekszik alátámasztani azt a kardinális érvelést, miszerint a rendelet előírása nem csak a „káresemény” („kárt előidéző esemény”), hanem magának a „kár” bekövetkezésének a helyére is utal.

Így abban az esetben, ha a állítólagos kár feltételezett okozója az eljáró bíróság illetékességi területén kívül követte el a vitatott eseményt, az EUB szerint a kárt okozó cselekmény nem tekinthető az eljáró bíróság illetékességi területén elkövetettnek (31. pont), következésképp a kölni bíróság arra sem jogosult, hogy megállapítsa a kárt okozó eseménynek a bekövetkezését (32. pont), mert ugye erre csak a francia bíróságok volnának jogosultak.

Mivel azonban az EUB a Brüsszel I. rendelet 5. cikk (3) bekezdésébe a kár bekövetkezését is beleérti, mely egyértelműen megvalósult Németország területén, hiszen a német szerzői jog világosan védelemben részesíti a szerzők vagyoni jogait, melyek engedély nélküli gyakorlása (a konkrét esetben a fotók többszörözése a könyvben és a könyv műpéldányainak terjesztése) jogsértést eredményez. Ahogy az EUB a 35. pontban fogalmaz:

„a szerzői vagyoni jog megsértésének megállapítása iránti kérelemmel megkeresett bíróság javára már megállapítható a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek elbírálására vonatkozó joghatóság, minthogy a tagállam, melynek területén e bíróság található, védelemben részesíti a kérelmező által hivatkozott vagyoni jogokat, és az állítólagos kár bekövetkezhet a megkeresett bíróság illetékességi területén.”

Ezzel együtt látni kell, hogy a német bíróságnak tehát csupán annak a kárnak a bekövetkezése vonatkozásában van joga ítéletet hozni, amely Németország területén következett (vagy következhet) be. Más szóval a szerződésszegéssel kapcsolatos jogvita rendezése céljából Spoeringnek Franciaországban kell eljárást indítania (vö.: 39. pont).

Az ítéletről angolul lásd még az IPKitten írását.