Hírmorzsák #4.9

Újabb üzleti modell legális zenehallgatásra. Legális zenei és filmes szolgáltatások a világban. Az árva mű irányelv átültetése Németországban. 1,3 millió fontos kártérítést fizet a Newzbin2? Most akkor terjesztés-e a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel az Egyesült Államokban? – Hírmorzsák #4.9.

Forrás: Yonder Music
Újabb üzleti modell legális zenehallgatásra – A New York Times cikkében egy új legális zenefogyasztási  modellről olvashatunk. A Yonder alapítói úgy képzelik el szolgáltatásukat, hogy speciálisan erre a célra fejlesztett mobiltelefonok értékesítése mellett kínálnának korlátlan hozzáférést zenei tartalmakhoz. A használat díját gyakorlatilag a készülékek árába építenék be. A cikkben említett számadatok azért elgondolkodtatnak. Az említett telefonok árai 479 és 679 dollár között mozogna, és a cég a „szegényebb országokban” 15, a gazdagabb országokban 80 dolláros haszonnal kalkulál. Igazából egyetlen dolgot nem értek: ha valaki mondjuk 2-3 évig használja ezt a bizonyos modellt, akkor a licencdíjakra biztosan futni fogja? Más szavakkal a NYT írásából egyedül az nem jött át, hogy a szerzői jogosultaknak mennyi jogdíjat tervez fizetni a Yonder.

Legális zenei és filmes szolgáltatások a világban – Az IFPI Digital Music Reportjai kapcsán rendre elolvasom, a világban merre és milyen szolgáltatások érhetők el legálisan. Egyre több. Az IFPI táblázatai azonban kezelhetetlen adathalmazok. Íme egy zseniális weboldal, ami ugyan csak korlátozott keretek között, hiszen nem minden szolgáltatót ölel fel, de akkor is kiválóan áttekinti, mi érhető el a világ egyes országaiban. A vizsgált területek: zene, film, televíziós tartalmak, e-könyvek és alkalmazások. Tessék csak játszadozni a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha csatlakoznánk a Netflix táborhoz, illetve szembesülhetünk azzal, hogy Magyarországon lassan valamennyi major zenei streaming szolgáltatás jelen lesz.

Az árva mű irányelv átültetése Németországban – A napokban leltem rá arra a linkre, amelyen keresztül elolvashatjuk, hogy a németek hogyan ültették át az árva mű irányelvet. Nagy meglepetéseket első blikkre nem vélek felfedezni a szövegben. Annál inkább tűnik izgalmasnak az UrhG új 38.§ (4) bekezdése, amely a tudományos írások szerzőinek másodközlési jogot biztosít kézirataikra nézve, az első megjelenéstől számított 12 hónap elteltével, az eredeti forrás megjelölésével úgy, hogy kereskedelmi célok nem vezérelhetik a felhasználást. A másodközlésre egyebekben (és ez nagyon helyes) internetes lehívásra hozzáférhetővé tétellel is sor kerülhet.

1.3 millió fontos kártérítést fizet a Newzbin2? – Május 16-án az angol High Court elrendelte, hogy a Newzbin2 fájlcsere indexáló oldal, amely egyebekben már jó pár éve bezárta kapuit, miután a filmipar nemzetközi ernyőszervezete, az MPA, sikerrel érte el, hogy a weboldal tulajdonosai ne férjenek hozzá a felhasználók által fizetett összegekhez. Ugyanakkor az alapügyben a bíróság elutasította az MPA kártérítés iránti igényét. A napokban meghozott végzés szerint azonban a Newzbin2 tulajdonosa egyben a weboldalnak pénzügyi tranzakciós szolgáltatásokat nyújtó Kthxbai Ltd. tulajdonosa is egyben. (Már ha jól lekövettem ezt a brazil szappanoperát.) Ráadásul a Newzbin eredeti verziójának üzemeltetője a színfalak mögött megállapodást kötött az MPA-vel, és bizonyítékokat szolgáltatott a Newzbin2 tulaja ellen. Mindezek segítségével úgy fest, hogy a High Court megfelelő alapot látott a marasztaláshoz. Az érintett alperes persze fontolgatja a fellebbezést, érthetően, tehát valószínűleg még nem ez a végső szó.

Most akkor terjesztés-e a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel az Egyesült Államokban? – Régebben én is írtam arról, hogy az USA egyik vezető szerzői jogi kommentárja, a Nimmer on Copyright, oly módon változtatta álláspontját, hogy a „making available to the public right”, vagyis a szerzői jogosultak lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételhez fűződő joga, amelyet 1996-ban a WIPO Internetszerződései (WCT és WPPT) vezettek be, lévén az USA szerzői jogi törvénye külön nem nevesíti, a terjesztés vagyoni joga alá illeszthető be. (Ez nálunk nagyon nincs így, és a fenti érvelés eleve necces, de értelemszerűen az amerikai jogra legfeljebb rálátok, a véleményem keveset számít.) Peter Mennell professzor az egyik élharcosa ennek a teóriának (Nimmer is csak őt olvasva változtatott a véleményén), és egy rövid, tömör cikket tett közzé az SSRN weboldalán, amelyben tovább fejtegeti nézőpontját a témát illetően. Jó tudni egyébként, hogy épp május elején az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala egyeztetést tartott a kérdésről. Mennell egyébként továbbra is azt javasolja, hogy a szerzői jogi törvényt módosítsa a Kongresszus, hogy a fent említett vagyoni jogot világosan és tisztán kifejezésre juttassa.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük