Nyomdák a digitális útvesztőben – Most egyszerűen nem tudtam jobb címet kitalálni. Mindig is szerettem a Hírmorzsákban olyan cikkekről megemlékezni, amely a szerzői joggal tradicionálisan párhuzamba állítható ipari szegmensek sorsával foglalkozik. (A zene- és a filmipar, valamint a könyvtárak rendre figyelmet érdemeltek.) A New York Times egyik áprilisi írásában a brit nyomdászok helyzetét mutatja be, és érzékelteti, hogy milyen komoly, nehezen leküzdhető akadályok állják útjukat a digitális korban. Ha hinni lehet a statisztikáknak, helyzetük az elmúlt húsz évben változott meg rohamosan. A nyomtatott sajtó jövője ettől még sokáig nem lesz és lehet kérdéses, csak kérdéses, az internet kihívásainak mennyiben képesek megfelelni ezek a cégek.

Árva művek Kanadában – A Fordham Egyetem szellemi tulajdonvédelmi konferenciája a világ egyik vezető rendezvénye. Egy ideje vágyakozok rá, hogy eljussak New Yorkba, hogy a kiváló, sok-sok témakört felvonultató rendezvényen óriási nevek óriási előadásait meghallgathassam, ez egyelőre még az álom kategóriája. Ugyanakkor, íme egy kiváló anyag, amelyet Barry Sookman osztott meg a blogján: az úr az árva mű problematikát a világon – ha jól tudom – másodikként szabályozó Kanada vonatkozó jogi rendelkezéseiről tartott egy előadást. Aki tehát a témakör iránt érdeklődik, annak ez a forrás nagyon is kötelező.

Rendezték a Gyöngyhajú Kanye esetét – Jó ideje már annak, hogy beszámoltam arról, amikor Kanye West elsőként egy performansz keretében, aztán rögzített hangfelvételen külön is samplingelt egy erőteljes mennyiséget az Omega „Gyöngyhajú lány” című dalából. Petróczi Tamás hallgatóm a Magyar Hírlap cikkére hívta fel a figyelmemet, amely a Blikkre hivatkozva közölte: a Hungarotonnak sikerült peren kívül megállapodnia a Universal Music-kal, hogy – ha csak utólag is, de – fizetnek a felhasználásért. A cikk szerint ez 10 millió forint körül lehet. Én ezt nem kétlem, habár a Hungaroton nevében nyilatkozó Porkoláb Péter szerint „a maximális, amerikai törvényeknek megfelelő juttatással hasonló nagyságrendű” az összeg. Ha azonban ez így van, akkor a saccolt összeg téves. A maximális kártérítés ugyanis szándékos jogsértések esetén akár 150.000 dollár is lehet. (Ami ugye jóval meghaladja a 30 millió forintot.) No de a lényeg: ami jár, az jár!

a maximális, amerikai törvényeknek megfelelő juttatással hasonló nagyságrendű – See more at: http://www.magyarhirlap.hu/kanye-west-tizmilliot-fizetett-az-omeganak#sthash.noZvZ5TE.dpuf

a maximális, amerikai törvényeknek megfelelő juttatással hasonló nagyságrendű – See more at: http://www.magyarhirlap.hu/kanye-west-tizmilliot-fizetett-az-omeganak#sthash.noZvZ5TE.dpuf

Quo vadis, könyvtárak? – Tehetnénk fel a kérdést, ehelyett inkább csak annyit teszek, hogy én is megosztom a Keveházi Katalin kolléganő által részemre eljuttatott linket. Sajnos nem voltam ott az eseményen (sajnos egy egyszerű oktatónak ilyen helyekre nincs bejárása), ezért pusztán annyit tudok mondani, hogy kellő aggodalom mellett olvastam végig a belinkelt sajtóközleményt, miszerint nem hogy körvonalazódnának az EU vagy a WIPO szintjén a könyvtárak és egyéb kulturális intézmények szerzői jogi lehetőségeit ésszerűen szélesítő szabályok, sokkal inkább elveszni látszik a remény, hogy rövid időn belül bármi is történjen. Kár lenne érte…

Garrotte jelentés a WIPO-nak a weboldalak blokkolásáról – És akkor íme még egy link, amelyet pedig ezúttal Munkácsi Péter kollégának köszönhetek. Ebben egy nagyon érdekes, egészen nagy számú országra kiterjedő hatályú jelentést, elemzést olvashatunk weboldalak blokkolásáról. Különösen az általam is ismert brit és a holland példák fényében, esetleg az idei UPC Telekabel döntés okán is hangsúlyozhatom: nem csekély jelentőségű kérdésről van itt szó, s a közel húsz ország példáin keresztül megismerhető tendenciák arra alkalmasak, hogy egy kicsit szélesebb képet kaphassunk, illetve véleményt formálhassunk arról, hogy ez az irány a megfelelő-e a szerzői jogok érvényesítése terén.