A jogvita tárgyát az adta, hogy szerzői jogosultak beazonosítottak és perbe fogtak egy családfőt, akinek internet-kapcsolatán keresztül az – akkor – 13 éves gyermeke 11,2 GB mennyiségben töltött le jogvédett zenei tartalmakat. Vallomásában a fiú beismerte, amit tett, de hangsúlyozta, fogalma sem volt arról, hogy miként minősül jogilag a felhasználás. Az alapügyben a felperesek eltiltást és kártérítés megfizetését, valamint eljárási költségek megfizetését kérték az alperesektől. Mivel a család gyakorlatilag beismerte a megtörténteket, és vállalta, hogy a jövőben hasonlóktól tartózkodnak, az első követelés kielégítést nyert. Pénzt ugyanakkor a családfő nem kívánt fizetni (összesen több mint 5000 €-ról volt szó).

Első- és másodfokon is elvesztette azonban a családfő a pert. Az alsóbb fokú bíróságok szerint nem tett meg minden tőle telhetőt a gyermek felügyelete során, így nem ellenőrizte megfelelő gondossággal, hogy a számítógépet a gyermek mire használja. A BGH azonban helyt adott a felülvizsgálati kérelemnek. Úgy találta egyrészt, hogy a szülői felügyelet tartalmát mindig a gyermek életkora, természete és karaktere alapján esetileg kell megválasztani. (Van, amit az egyik gyerek megért és a másik nem, akár életkortól függetlenül is.) A német polgári jogi törvénykönyv (BGB) 832.§-ából folyó ilyetén kötelezettséget tehát mindig az adott eset keretében szabad mérlegelni. Az alsófokú bíróságok szerint a szülőnek „látnia kellett volna” például, hogy a számítógép monitorján (az „asztalon”) elhelyezésre kerültek a számítógépes programok (jelesül a Morpheus és a BearShare) ikonjai. A BGB azonban ezt nem látta elegendőnek. Hangsúlyozta ráadásul, hogy a szülőt egyáltalán nem terheli „általános nyomon követési kötelezettség”. Sőt, úgy fest, hogy a felelősség kizárható, ha a szülő a fájlcserélés kapcsán határozott és világos tilalmat állít fel a gyermek számára. Azonnal cselekedni köteles azonban a szülő, amennyiben a jogsértésre utaló információ birtokába jut. (Megjegyzem, az imént elmondottak gyakorlatilag tökéletes összhangot mutatnak a közvetítő szolgáltatókat az elektronikus kereskedelmi jogból ismert felelősségkorlátozás előírásaival.) Mindez mégsem feltételezi azt, hogy a szülő a gyermeket eltiltsa a számítógéptől, a számítógépre újabb és további szoftvereket (pl. tűzfalakat) telepítsen, sőt még az sem elvárt, hogy pl. havonta ellenőrizze, milyen szoftverek futnak a számítógépről.

S minekutána a szülő a BGB-ben foglalt felügyeleti jogát nem sértette meg, nincs olyan jogcím, amelyre tekintettel a bíróság elrendelhetőnek látta volna a kártérítés megfizetését.