Digital Music Report 2014

Újabb év, újabb Digital Music Report az IFPI szervezettől. A 2014-es kiadvány igencsak optimista képet fest: Plácido Domingo és Francis Moore egyaránt a fejlődésről, az örök és állandó zene szépségeiről beszél. Szerintem nagyon helyesen. Nézzünk bele egy csöppet a tartalomba is.

Forrás: IFPI DMR 2014
A DMR 2014 felépítése gyakorlatilag nem tér el egy cseppet sem a korábbi évek tapasztalataitól. A némiképp megszaporodó reklámoktól eltekintve az előszókat követően a számadatok, trendek fogadják az olvasót. Ezek szerint évek óta nőnek a zeneipar bevételei (értelemszerűen sok én csökkenését követően), ráadásul most már a bevételek 39%-át termeli ki a digitális/online szféra. (Ami még mindig meglepően alacsony szerintem, de jövőre már elérheti simán az 50 százalékot a mutató.) A fejlődés egyértelmű katalizátora az online előfizetős modellek előretörése (az sem véletlen, hogy az első reklámot a Deezer helyezte el a lapban, akik “tisztán látják az eget” a szlogen szerint, ami pedig részben a felhő alapú tárolásra és a fantasztikus jövőképre is utal), Európa például 13.3%-os fejlődést mutatott az elmúlt évben, és mára már az internetezők 61%-a használ legális platformot a tartalomfogyasztásra (a YouTube is ide értendő, ami ugyanakkor érdekes, hiszen ennek egyelőre nincs előfizetési díja, ha viszont ezt levesszük, akkor azért az összkép jóval gyengébb). Érdekes ábrákat olvashatunk a letöltős és streamelős szolgáltatások megoszlásáról hat országban. A DMR továbbra is közvetve hangsúlyozza a svéd zeneipar előretörését (mivel a statisztikákat csak a TPB veresége utántól nézi). Végül szokás szerint kapunk egy kis “best of” táblázatot a legsikeresebb zenészek kapcsán (One Direction, yeah!).
Ami miatt szeretem a DMR-eket, az az, hogy rendre újabb és újabb szolgáltatási módokról számol be, újabb legális lehetőségeket ismertet. A dokumentum 16 oldalától így a mobiltelefonos zenefogyasztásról, illetve egyes szolgáltatók világszintű előretöréséről olvashatunk. Érdekes, hogy Latin-Amerika is egyre jobban combosodik. (Jó lenne egyszer persze Kelet-Európáról is szépeket hallani. Álomnak egyelőre szép.) Ugyancsak bevett rovat egyes zenészek bemutatása: Daft Punk, Avicii, Hunter Hayes, Passenger, Katy Perry és Tommy Torres az idei kiválasztottak.
Ha már Svédországról esett szó, a jelentés külön oldalakat szentelt a “svéd megtisztulásnak” (melyet többek között a Spotify tüzel a legjobban). Ha ez igaz (gondolom, hogy svéd jogszociológus kollégáim, a Cybernorms tagjai erről alternatív véleménnyel bírnak), akkor a skandináv országban a zeneipar nagyon pozitív jövőkép elé néz. A svédeken túl Kínáról és az afrikai kontinensről egészében olvashatunk még. Azért a 40. oldaltól egy kis jogérvényesítést is kapunk, statisztikailag igyekszik az IFPI alátámasztani, mennyire sikeresen alakul a jogellenes oldalakkal szembeni fellépés. Én ugyan e téren szkeptikus vagyok, de nem árt ilyen optimista hangulatot is látni. Végül a kedvenc:-) Hosszú oldalakon keresztül böngészhetünk a legálisan elérhető zenei csatornákról. Magyarország esetében a jelentés szerint a következő platformokról szerezhetünk be/streamelhetünk legálisan zenét: Dalok, Deezer, Google Play, Hungaroton, iTunes, Muzzia, rara.com, Rdio, Songo, Spotify, YouTube, Zene! 24/7. Ez egészen korrekt!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.