Egyelőre nem ez az a pillanat, amikor az irányelvet egészében leelemezzük, csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az eddigi egyik, ha nem a legrobosztusabb irányelv született meg. Preambulum-bekezdéseinek száma is magas, a szakaszok száma legalább annyira. A két nagy rész, amelyet tartalmaz, a címében is megjelenik. Egyrészt igyekszik sok szempontból harmonizálni a közös jogkezelők működését, mely előírások ugyanakkor nem tekinthetők egészében újnak a magyar jog szempontjából. A néhány évvel ezelőtti KJK-reform ugyanis sok szempontból igyekezett világosabb előírásokat teremteni az átláthatóság és az elszámoltatás terén.

Az irányelv másik, hasonlóképp rendkívül fontos eleme, hogy a határokon átívelő zenei felhasználások hatékony engedélyezésének kereteit igyekszik majd megteremteni, felismerve, hogy az illegális tartalomfogyasztás egyik leghatékonyabb, ha nem épp az egyetlen, ellenszere a legális hozzáférés kereteinek megteremtése lehet. Ennek egyik kiemelkedő akadálya napjainkban a territoriális (országonként egyedi) engedélyezés léte, és az effektív multi-territoriális (több országra kiterjedő) engedélyezés hiánya. Az irányelv ennek a kereteit igyekszik majd megteremteni, az persze kérdéses, hogy a gyakorlatban a szolgáltatók mennyire fognak tudni ezekkel a lehetőségekkel élni.

Az irányelvet 2016. április 10-éig kellene átültetni a nemzeti jogba. Kíváncsian várjuk, miként történik ez Magyarországon.