Tóth Péter hozzáértéséhez semmi kétség sem fűződhet, hiszen ezirányú tapasztalatait 2000 óta gyűjti és kamatoztatja, azóta, hogy diplomázás után csatlakozott az Artisjushoz. Ennek is köszönhetően előadása nem pusztán a számok bűvöletében telt (melyből egy kevés azért jutott nekünk, az IFPI 2013-as jelentésében szereplő, a 2012-es pozitív zeneipari változások kapcsán), hanem perspektívát biztosított a legális tartalomfogyasztás előnyeiről és hazánkban elérhető (illetve lassan hozzánk is megérkező) csatornáiról. Havi előfizetéses (pl. Spotify), letöltés (download) alapú (pl. iTunes), a felhőbe költözött (pl. GooglePlay, iCloud), mobilcégek által nyújtott és/vagy mobil eszközökre tervezett (pl. Deezer), reklám alapon finanszírozott szolgáltatások (pl. YouTube), és persze személyre szabott online rádiók (pl. Rhapsody, Pandora). Péter mindeközben ügyesen a mondandójába szőtte a közös jogkezelés létalapjának indokoltságát, a szerzők részére nyújtott előnyeit (miért éri meg kezdő zenészként is regisztrálni), az egyesületi létforma pozitívumait, sőt hallottunk a legfontosabb szerzői jogi törvénymódosításokról is.

Minden diákkör alkalmával aggódok, a hallgatóság számára átjön-e az üzenet, most úgy érzem, így történt. Nem kevés kérdést kapott Péter, melyek egy része alapjaiban kanyarodott vissza a közös jogkezelés alapfunkcióira (mikor és hogyan kell bejelenteni a dalokat), mások a jogdíjfizetés gyakorlatával kívántak behatóbban megismerkedni. És talán, tényleg csak talán, de bízok abban, egyesek kedvet kaptak, hogy a fent említett legális tartalomszolgáltatókra váltsanak, és azokat részesítsék előnyben az egyéb online (de jogellenes) csatornákkal szemben.

Folytatás tavasszal, már a jelölt is megvan.