Zárószavazás előtt az Szjt. új módosítása

A nyár során jött ki az Szjt. legújabb módosítási javaslata (én még előtte, egy korábbi verziót elemeztem), mely többek között az árva művekkel kapcsolatos uniós jogalkotás implementációját (nemzeti átültetését) célozta, de mellette további javaslatokat tartalmazott a jogszabály kiegészítésére, javítgatására. A javaslat zárószavazására október 7-án kerül sor. A parlamenti honatyák néhány, nem csekély jelentőségű módosító indítványt nyújtottak be a tervezethez. Ezeket tekintsük át egy pillanatra.

A júliusi keltezésű törvényjavaslatról korábban nem volt lehetőségem írni. Érdemes tudni, hogy a minisztérium megfogadta a szakma tanácsát, és az árva művekkel kapcsolatos új rendelkezéseket – dogmatikailag helyesen – a szabad felhasználásokkal kapcsolatos részben helyezte el. ugyanakkor megtartotta azt az ötletet, hogy az előadóművészek integritáshoz fűződő joga is módosuljon (melyet itt kritizáltam). Valamennyi további rendelkezés eltörpül az előbbiek mellett.

Nem úgy a részletes vitát követően benyújtott módosító indítványok. Őszintén bizarrnak és kifogásolhatónak tartom a zárószavazás előtti módosító indítvány intézményét. Illetve jelezném, hogy több indítvány is érkezett a törvényjavaslat vonatkozásában, én azonban kizárólag a szerzői jogi törvényt érintő inditványokat vizsgáltam meg.

Az egyik ilyen indítványról, amely – teljes joggal – az Artisjusnál és több mint ezer szerzőnél is kiverte a biztosítékot, külön posztban adtam hírt. Magam is tiltakozok az ellen, hogy az üreshordozó és a reprográfiai díj negyedét az állam einstandolja, és azt mondja, hogy arról az NKA jogosult dönteni, gyakorlatilag teljesen más célokra, mint amire hivatalosan az üreshordozó díj szolgálna. Az indítvány arra is feljogosítaná a Nemzeti Kulturális Alapot, hogy a közös jogkezelők által az átadandó jogdíjösszeg vonatkozásában törvénysértést észlel (vagyis úgy érzi, hogy a jogkezelő, konkrétan az Artisjus, nem mindent ad át az NKA-nak), akkor felügyeleti intézkedést kezdeményezzen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Konteósan: a kultúra őrei az alkotóművészek pénzeinek mozgását árgus szemmel követő ügynökökké válhatnak jövő évtől. (Még konteósabban zavarba ejtő, hogy egy ilyen horderejű kérdést nem a kormány javasol, hanem csak egyik … sokáig kerestem a szót, szóval csupán az egyik képviselő.)

A Kormány részéről is érkezett egy indítvány. (Még egyszer: nem értem, hogy ezt miért, az előbbit pedig miért nem. Mármint értem én, csak sajnálatos nagyon a dolog…) A legfontosabb pontja ennek az indítványnak a művek nemzeti ünnepségek keretében történő előadását ismerné el szabad felhasználásként, feltéve, hogy a felhasználás jövedelemszerzési célokkal nem rendelkezik. A javasolt új 38.§ (1a) bekezdés annyiban térne el a jelenleg hatályos 38.§ (1) bekezdés d) pontjától, mely éppúgy a műveknek a nemzeti ünnepeken történő előadást teszi szabad felhasználássá, hogy míg jelenleg azt is feltételül tűzi a jogalkotó, hogy a közreműködők ne részesüljenek díjazásban, addig ez az új bekezdésből kimaradna. Vagyis értelemszerűen azok a fellépők, akiket a Kormány az állami ünnepségeken felkérne a szereplésekre, a jövőben részesülhetnének díjazásban. Ami viszont elég furcsa, szinte paradox helyzetet teremt majd. Miközben elvileg szabad felhasználásról beszélünk (aminek épp az a lényege, hogy INGYENES és ENGEDÉLY NÉLKÜL kerül rá sor), addig a “közreműködők” pénzt kapnak majd. A közreműködők viszont valójában – a szerzői jog alapján – “előadóművészek”. A szabad felhasználások azonban nem csak a szerzők, hanem az előadóművészek vonatkozásában is biztosítja a felhasználó részére az ingyenességet. (A két jogosulti kör között a törvény egyenlőséget teremt e szempontból.) Elvben. A módosítás nyomán tehát a közreműködő előadók a jövőben kaphatnak díjazást, de az nem jogdíj lesz, hanem mondjuk megbízási díj. Röviden és tömören: a módosítás dogmatikailag értékelhetetlen.

Kissé bizarrnak tartom mindezeken felül, hogy az indokolás a 38.§ (1a) bekezdés beiktatását a három lépcsős tesztnek való megfelelés végett látja indokoltnak. Ha jól értem a tesztet, akkor a módosítás valahol épp azzal megy szembe, hiszen bár maga a három nevezett nemzeti ünnep (március 15., augusztus 20., október 23.) továbbra is “non-profit” maradna (vicces lenne az ellenkezője), azonban igenis díjaznák a fellépőket, míg a szerzők továbbra sem kapnának semmit. Nem igazán érzem a módosítás indokoltságát ennek fényében.

Ha minden igaz, hétfőn zárószavazás. Ha így lesz, akkor a közeljövőben a módosítások egészét egységes szerkezetben elemzem majd.

Update #1: igen, hétfőn hat óra után el is fogadta a Parlament, 70%-os többséggel a javaslatot. Nagyon nem jó hír, a butaság és a politika ambíciók összefogtak az értelem és a szakma ellen. De nagy kár…

Update #2: még a zárószavazás előtt magyarázta a dolgot L. Simon László a blogján. Annyira furcsa volt olvasni, hogy kommentet is hagytam… Kíváncsi leszek, törlik-e, ezért ide írom, amit üzentem: “Sajnos a fenti érvelés csak a pozitívnak vélt oldalát mutatja be a lépésnek. A törvénymódosításnak azonban nincs racionalitása. Ha a kultúra fent megjelölt támogatása lett volna az igazi cél, akkor azt úgy is el lehetett volna érni, hogy a kormány elkülönít a költségvetésből egy ekkora összeget, s azt osztja fel a szerzők, előadók stb. között.”

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.